173767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális jelek többfázisú és több frekvencialöketű szögmodulációs átvitelére
5 173767 6 komparátor átbillenési szintje. Ez tehát eldönti, hogy a demodulált jelben következő impulzus pozitív, vagy negatív, vagyis megállapítja a dibit első bitértékét. A polaritás Kp komparátor kimenete ennek megfelelően pozitív impulzus tartama alatt végig 1 állapotú és negatív impulzus alatt 0 állapotú. A dibit második bitértékét adja az amplitúdó Ka komparátor, mert a kisebb és nagyobb amplitúdó közötti feszültségnél (a 6. ábrán eredményvonallal jelölt középértéknél) billen. Ezért az amplitúdó Ka komparátor logikai kimeneti szintje akkor 1, ha a demodulált jel soron következő impulzusa nagy (pozitív vagy negatív) amplitúdójának tekinthető és 0, ha az amplitúdó kicsinek minősül. A polaritástól függetleníti a kiértékelést az amplitúdó Ka komparátor elé kapcsolt N2 abszoiútértékképző áramkör, amelynek a kimenetén leválasztható a dibitütemű komponens az x jel is. Az N2 abszolútértékképző áramkör a kimeneti jeléből a P szelektív (pl. önmagában ismert PLL) áramkörrel állítják elő a dibitütemű komponenst az x jelet és a kétszeres frekvenciájú y jelet. A további fokozatok működését a 6. ábra alapján ismertetjük. (Az ábrán legfelül a démodulât di jelsorozatnak egy tetszés szerinti szakasza látható, amelyet feltüntettük a dibitértékeket is, amiből az egyes feszültségimpulzusok származnak. Néhány helyen szaggatott vonallá rajzoltuk a zaj hatását.) A 6. ábrán a polaritás Kp komparátor kimeneti Zi jele az amplitúdó Ka komparátor w kimeneti jele. A hozzájuk tartozó két Da és DP tárolók rí és r2 kimeneti jelei. Mindkét Ka és KP komparátor kimenetének álapotát az x jel dibitközépre eső felfutó élei a csúcslökethez közeli időpillanatban írják be a DP illetve a Da tárolókba. Az Y jelnél minden bitre esik egy-egy lefutó él, amelyekkel a dibit első bitértékét a DP tárolóból, majd a második bitértéket a Da tárolóból olvassuk ki. (lásd 5. ábrát is) A demodulátornak tehát a Dm tárolón megjelenő kimeneti jele egyértelműen megfelel a modulátor bemeneti m négyszögimpulzussorozatának. A vevő demodulátor E kiegyenlítő blokkjának működési magyarázatához figyelembe kell venni még a 7. ábra jel áakjait is, amelyet az 5. ábrán azonos betűkkel, de eltérő szakaszait más-más indexszel különböztetjük meg. A váamilyen digitális berendezésből kapott moduláó jelben szabáyos időközönként szinkronjelek vannak. Ezek a szinkronjelek, vagy egy ávéletlen kódoló biztosítják vevő oldalon, hogy a jelkombinációtól függetlenül legyen időnként polaritás vátás a démodulât jelben. A polaritás vátás âkalmâvâ a rendelkezésre álló x jellel megállapíthatjuk a démodulât jel középfeszültség-átmeneteinek fázishibáját az x jeleihez képest. Ennek iránya és nagysága az egyenszint eltolódássá együtt vátozik, ezért a Ct töltőkondenzátor töltőáram impulzusát szolgátató áramkörök vezérlésére hasznájuk az E kiegyenlítő (dokkban. A Cx töltőkondenzátor áramát és a C csatoló kondenzátort, váamint ezek terhelő ellenálásait célszerűen úgy váasztottuk meg, hogy a (jelkombinációfüggő) nemkívánt átlagfeszültség vátozás a C csatolókondenzátor után ne legyen számottevő. A töltőáramot az Em időzítővel (pl. monostabil multivibrátorrá) ennek időzítési idejére bekapcsolt I+ és I_ generátorok ellentétes polaritású i+ és i_ kimeneti jele adja. Ezek közül az I+ generátor akkor ad áramimpulzusokat, ha az Ee ekvivalencia áramkör kimenete 1 állapotú — vagyis, ha a két bemenetére jutó jel egymás negáltja, az (N negátorról működő) I_ generátor pedig csak fordított esetben tölt — ha az Ee ekviváencia áramkör két bemeneti jele megegyezik. A 7. ábrából ugyanis kitűnik, hogy pozitív egyenszint eltolódás esetén a polaritás KP komparátor z2 ill. z3 kimeneti jelével megegyező jelet állít elő az Ed differenciáé (ßi és ß2 kimenőjelekkel) és az utána kapcsolt De tároló, 71 és y2 kimenőjelekkel) és ezek a polaritás KP komparátor jelének negátját állítják elő negatív egyenszint eltolódáskor. Az 5. és a 7. ábrák összevetéséből az is látható, hogy az Em időzítő indító jelei lényegében a polaritás Kp komparátor kimeneti négyszögjelének éleiből származnak. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy ha nem lenne egyenszint eltolódás, a zaj okozta élhelyzet moduláció miatt véletlenszerű hol az I+, hol az I_, generátor árama tölti át a CT töltőkondenzátort. A töltőáram impulzusok szélességének helyes megválasztása esetén a csatolókondenzátor után a Uc feszültség csak keveset (pl. néhány százáékot) ingadozik, és nem zavarja észrevehető mértékben a dekódolás folyamatát. Ugyanez határozza meg az R ellenállás értékét is, amely a C csatolókondenzátorrá együtt szűrőtagot képez. A példaként fent leírt — talámány szerinti - impulzusszögmodulációs FM adó-vevővel egyenértékű rendszer váósítható meg — további háromféle kódolássá a fentiek szerint. A 24-féle lehetséges kódolás közül ez a 4 optimâis a vevőben történő visszaáakítás és a jeltévesztés szempontjából (a zajos vett jel kiértékelése során egy tévedés esetén csak egy bit tévesztés van). Zajra érzékenyebb ugyan a kisebb csúcslöketű dibit, de az — egyúttá — amplitúdó modulât eredő vivő ki siókét idején mindig nagyobb, mint nagy löket idején, vagyis kis löket áatt viszont az adóteljesítmény nagyobb. Mindezen kódolások korlátos sávszélességet igénylő négy frekvenciacsúcslöketű AM—FM modulációt eredményeznek. A leírt ±5°, ±90° fázisugrást megváósító moduláció csak a táámány szerinti elv egyik megoldása, a fázislöket elvileg ± 72°, ± 144° értékig növelhető az adó-vevő jel/zaj viszonyának (fading tartáékának) javítása céljából, a moduláció és a demoduláció fent leírt elvét megtartva tetszőleges többfázisú többlöketű FM adó-vevő rendszer képezhető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
