173750. lajstromszámú szabadalom • Központi egység elektrónikus számítógéphez
7 173750 8 egy részének segítségével történik, amelynek feladata, hogy az összes „egyes”-t elemezze. Ha a vizsgált alkatrész információsbitjének állapota éppen „egy”, akkor az összes „egyest” elemző áramkör segítségével a gyűjtőregiszter vizsgálandó szakaszában csupán „egyesek” kerülnek beírásra, a vizsgálandó alkatrész állapota azonban ha „nulla” értékű, akkor a gyűjtőregiszter említett szakaszába „nulla” kerül beírásra. A vizsgálandó alkatrész állapotát tehát az összes „egyes” elemzésére alkalmas áramkör segítségével leképezik. Ezt az állapotot a hibameghatározáshoz alkalmas vizsgálati program vezérlőszavában a vizsgálandó alkatrészre vonatkozó előírt normál mértékkel összehasonlítják. Ha a vizsgálandó alkatrész állapota a vizsgálóprogram normál értékével megegyezik, akkor a vizsgálóprogram hitelesen lezárul, amennyiben azonban az egyezés nem áll fenn, akkor a vizsgálati program végrehajtása sikertelennek tekinthető. Ha a vizsgálati program végrehajtása sikeresen lezárult, a központi egység a következő vizsgálati program végrehajtásához kezd, amelynek sorszáma eggyel nagyobb, mint az éppen végrehajtott vizsgálati program. Ha a hibameghatározó vizsgálati program végrehajtása sikertelennek bizonyult, akkor a következőkben egy alternatív vizsgálati programot hajtanak végre, amelynek számát a hibameghatározó vizsgáló program egy szakaszában előre meghatározták. A hibameghatározó vizsgálati programok összessége vizsgálati „családfát” alkot, (l.ábra), amelyen a vizsgálati program sikeres végrehajtását „+” előjellel, a sikertelen végrehajtását ” előjellel jelöltük. Ha a vizsgálóprogramok sorozatának a végrehajtása eredményeként lehetségessé válik a központi egység meghibásodott alkatrészének az egyértelmű meghatározása, akkor az ilyen vizsgálati program végrehajtását leállítják. Ezt a vizsgálati programot végvizsgálatnak nevezzük. Ennek egyik jellemzője, hogy a vizsgálati program végvizsgálattal rendelkezik, és ezt a hibameghatározó vizsgálati program vezérlőszavába is beírják. A központi egységhez tehát egy diagnosztikai szótárat kell összeállítani, amelyben minden végvizsgálathoz és végrehajtási módjához egy konkrét hibahelyet rendelnek hozzá. A leállás után ezt a hibaforrást a diagnosztikai szótár segítségével a végvizsgálat száma alapján határozzák meg. Az 1. ábrán ábrázolt vizsgálati fa esetében ilyen vizsgálati programokat jelentenek a T1-T15 vizsgálatok. A sikeres illetve sikertelen vizsgálati végrehajtásnak megfelelő végső utakat az 1. ábrán vázolt vizsgálati fa esetében Kj jelöléssel láttuk el, ahol i = 0, 1, 2... 15. A vizsgálati fa összes végső ága közül egyetlen ág van, amely a zavarmentességet jelzi. Az 1. ábrán vázolt példakénti esetnél ezt az ágat (C0 ág képviseli. A hibaforrás meghatározásának mértéke egyrészt a végső ágak számától, valamint attól függ, hogy a következő vizsgálati program milyen sikeresen képes az előző vizsgálati programban megállapított hibát meghatározni. Az ismert központi egységeknél hátrányos az a körülmény, hogy az előzőekben vázolt hibakereső eljáráshoz, amely a hibameghatározás végett vizsgálati fát alkalmaz, nagyméretű és bonyolult munkát kell elvégezni, hogy a hiba lokalizálásához szükséges vizsgálati programrendszert össze lehessen állítani, hogy létre tudják hozni az így létrehozott vizsgálati programok vizsgálati „családfa” rendszerű futtatási sorozatát, és további erőfeszítés szükséges a vizsgálati programok diagnosztikai szótárának összeállításához is, amelyben a vizsgálati program minden végső ágához egy konkrét hibaforrás van hozzárendelve. A vizsgálati családfa nagyon bonyolulttá válik, ha az egyes végágak között jelentős kölcsönös függőségi kapcsolat áll fenn, mivel a teljes központi egység működési alkalmasságára utalásként csupán az egyes vizsgálati családfa végágakban meghatározott bináris elem szolgál. A találmány feladata olyan központi egység létrehozása, amelynél a szerkezet funkcionális vizsgálata az összeállított vizsgálati programok összességével megvalósítható, és a diagnosztikai vizsgálati programok összeállítása önmagában lehetővé teszi járulékos vizsgálati programok bevezetését, illetve olyan vizsgálati programok létrehozását, amelyhez a korábban összeállított vizsgálati programokat nem kell jelentősen átdolgozni, és amelynél a számítóegységek csatlakozásainak teljes száma, az ellenőrzési és diagnosztikai egység az üzemi tár vezérlőegységével együtt az információ azon esetben történő soros átvitelének kihasználása révén, ahol az ilyen soros információátvitel a központi egység Összteljesítőképességét csak jelentéktelenül csökkenti, lecsökkenthető. A kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az elektronikus számítógép központi egységénél, amely üzemi tárral és bevivő-, kihozóművekkel van összekötve és az üzemi tár olyan vezérlőegységgel van ellátva, amely az üzemi tár és a központi egység, valamint az üzemi tár és a bevivő- és kihozóművek között az információcserét szervezi, és bemeneti információs síneken és kihozatali információs sínen keresztül az üzemi tárral és a bevivő- és kihozóművekkel, továbbá egy címsínen keresztül az üzemi tárral van összekötve, tartalmaz továbbá a bináris kódban megjelenített operandusok feldolgozó, információs sínen keresztül az üzemi tár vezérlőegységéhez csatolt bináris számítóegységet, a decimális kódban megjelenített operandusok feldolgozására alkalmas decimális számítóegységet, amelynek információs kimenete a bináris számítóegység megfelelő bemenetével villamos csatolásban van, utasítóegységet, amely az üzemi tárból az utasítások sorrendjének kiválasztását szervezi, előkészíti a számítóegység részére az operandusokat, és az információfeldolgozás során kapott eredményeket a számítóegységekben rögzíti, és az utasításokhoz, a számokhoz és a számítási eredményekhez tartozó címsíneken át az üzemi tár vezérlőegységével, kihozatali információs sínen keresztül a bináris és a decimális számítóegységgel, behozatali információs síneken át az üzemi tár vezérlőegységével és a bináris számítóegységgel van összekötve, tartalmaz ezenkívül a központi egység készülékeinek meghibásodását rögzítő, elemző és lokalizáló ellenőrző és diagnosztikai egységet, amelynél a találmány szerint a diagnosztikai 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
