173749. lajstromszámú szabadalom • Zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegezett szorbens réteggel
173749 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1976. V. 13. (LA—888) Közzététel napja: 1978. IX. 28. Nemzetközi osztályozás: G 01 N 31/08, B 01 D 15/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Tyihák Ernő okleveles vegyészmérnök 25%, dr. Kalász Huba okleveles Labor Műszeripari Művek, vegyész 15%, Körmendi Ferenc okleveles műszermérnök 15%, Esztergom Kulacsy Lóránt okleveles vegyész 15%, dr. Knoll József orvos 10%, Budapest, Mincsovics Emil okleveles vegyészmérnök 10%, dr. Nagy János okleveles vegyész 5%, Szentendre, Gulyás Antal elektrotechnikus 5%, Kerepes Zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegezett szorbens réteggel 1 A találmány zártrétegkromatográfiás eljárás hordozólapra rétegzett szorbens réteggel-Mint ismeretes a kromatográfiás módszereket a hordozók elhelyezkedése szerint két csoportba 5 oszthatjuk: Az ismert kromatográfiás módszerek egyik nagy csoportja az ún. planáris módszer, amihez a papír-, a rétegikromatográfía, az elektrokromatográfia né- 10 hány változata stb. tartozik. Ezen módszerek előnye, hogy a szétválasztott anyagok könnyen azonosíthatók, a módszer metodikája egyszerű és egyidejűleg nagyszámú vizsgálat végezhető. 15 Az ismert kromatográfiás eljárások másik nagy csoportja, az ún. oszlopmódszer. Itt a mozgó fázis alapján gáz és folyadékkromatográfiát különböztethetünk meg. A fdyadékkromatográfián belül ismeretes a gélkromatográfia, ioncserés kromatog- 20 ráfia, a megoszlásos valamint az affinitási kromatográfia. Az oszlopmódszerek előnye a megbízható mennyiségi értékelés, a preparatív lehetőségek és a rövid elválasztási idő. 25 Az oszlop és a planáris rendszer között, mint a folyadékkromatográfia két változata között elvi kapcsolat van. A rétegkiomatográfia esetén kiterített planáris, nem fedett oszlopon dolgoznak. Ebben az esetben az azonosítás viszonylag könnyen 30 2 elvégezhető, mivel a legkülönbözőbb reagensek, így pl. színreagensek alkalmazására van lehetőség. A rétegkromatográfíánál a réteget szilikagél, alumíniumoxid, cellulóz stb. alkotja, amely üveg-, műanyag-, vagy fémlapra van kiterítve. A vizsgálandó anyagmintát mikropipettával csepegtetik egy pontban vagy sávban a rétegre. A réteggel ellátott lapot az anyagminták felcseppentése után futtatókádba állítják, amely alján futtatóelegy helyezkedik el. Miután az oldószerelegy megfelelő távolságra vándorolt a rétegben, a réteglapot kiemelik a kádból és megszárítják. A szétválasztott anyagokat megfelelő reagenssel való bepermetezés, melegítés mellett vagy anélkül mutatják ki. A rétegkromatográfiás eljárásoknál a szorbens réteg felett a futtatóelegy összetételétől és a kádrendszertől függő mértékű gőztér összetétellel kell számolni. Ez a jelenség a folyadékkromatográfia oszloprendszerű változataiban nincs meg és az egyik legjelentősebb különbség a két folyadékkromatográfiás elválasztástechnika között. A gőztér alapvető szerepet játszik tehát a két elválasztástechnika közötti különbség meghatározásában. A futtatóélegyek összetevőinek adszorpcióját és deszorpcióját, több tényező, mint pl. a gőznyomás a gőz-diffúziós ráta, az adszorbensre vonatkozó relatív affinitás, a kamra geometriája, a hőmérséklet és a telítés mértéke befolyásolja. Az is 173749
