173736. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés televizió képcsövek ernyőjén jelentkező fűggőleges irányú párnatorzítás megszütetésére
3 173736 4 vezérlő- és munkatekercsek áramai által létrehozott fluxus a vezérlőtekercsen előállítja az előírt burkológörbéjű sorfrekvenciás jelsorozatot, amelyen képeltérítő áram csúcsainál (az ernyő alsó és felső széle) maximális amplitúdójú és az eltérítőáram nullát menet énéi, ill. annak környezetében (az ernyő közepén), ahol a vasmag telítetlen, zérus amplitúdójú. A korrekciós áram előjelváltását az Lv, Lj tekercsekből és Cj kondenzátorból álló kb. a sorfrekvencián rezonáns soros rezgőkör biztosítja. Mivel a rezgőköri induktivitás Ly +1^ és Lv tekercsek értéke az előmágnesezés, tehát az Iel, áram pillanatnyi értékének függvénye, így elérhető, hogy a soros rezgőkör az eltérítőáram nullátmeneténél adjon soros rezonanciát. A szűrőkor hatására a korrekciós jel kb. sinus menetű, de ez 3-5'v párnatorzításig a korrekciót lényegében nem befolyásolja. Az Lj tekercs induktivitásának változtatásával a soros kör fázistolása úgy szabályozható, hogy a korrekciós áramcsúcs helye egybeessen a torzítás maximumával. A fenti elv alapján működő áramkörök ezenkívül amplitúdószabályozó elemet is tartalmaznak, amellyel beállítható a szükséges korrekciós jelnagyság. A transzduktoros raszterkorrekciós áramköröknek a következő hiányosságai vannak:- Viszonylag jelentős teljesítményigény. Ez a hátrány főleg akkor jelentkezik, ha az áramkört nagy eltérítőáramú színes TV képcsövek (pl. 90° PIL cső, 110° árnyékmaszkos cső) képeltérítő áramkörében alkalmazzuk. Ilyen esetben az áramkör teljesítményfelvétele 6—8 VA, amelyet összehasonlítva a képeltérítés 10—15VA teljesítményszükségletével, igen számottevőnek kell tekintenünk.- Az alkalmazott induktív elemek (transzduktor, fázistekercs) költségesek.- A szabályozási tulajdonságok mérsékelten jók. A korrekciós jel amplitúdó tartaléka csekély, és csak a felvett teljesítmény további növelésével lenne fokozható. A rezgőkör soros veszteségi ellenállása miatt nem valósul meg a korrekciós jel pontos I80°-os fázisfordítása, és a fázistolás szabályozási karakterisztikája is kedvezőtlen. Ezek a hiányosságok főként a professzionális berendezésekben (pl. színes monitor) történő alkalmazáskor jelentkeznek.- A transzduktor érzékeny a szórt mágneses terekre, amelyek a korrekciós áram nagymértékű torzulását okozhatják. Ezért a beépítése, főleg az eltérítőrendszer kis méretei esetén kritikus lehet.- A transzduktort az alkalmazott eltérítőtekercs impedanciájának megfelelően kell megválasztani, így annak alkalmazása általában csak a hozzá előírt eltérítőtekerccsel lehetséges. A felsorolt hátrányok megszüntetésére kifejlesztették a korrekciós áramkörök egy további változatát, amelyik a korrekciós jelképzést modulátor-áramkörrel valósítja meg. Az áramkör meghajtásához nagyszintű pozitív és negatív menetű sorvisszafutási impulzusok, valamint a mouuláló félképfrekvenciás fűrészfeszültség szükségesek, amelyek egy kapcsolóüzemű modulátor bemenetére kerülnek. A modulátor kimenetén fűrészfeszültség burkolójú sorfrekvenciás impulzussorozatot kapunk, amely a moduláló jel nullátmeneténél fázist vált. A kimenetre kötött kb. sorfrekvenciás párhuzamos rezgőkör a korrekciós jelet formálja, finomhangolásával beállítható a sorfrekvenciás összetevők fázisa. Az amplitúdószabályozó potenciométer után a szükséges szintre erősített jel csatolótranszformátoron át a képeltérítő áramra szuperponálódik. Az ismertetett áramkör teljesítményigénye a transzduktoros változathoz viszonyítva lényegesen kedvezőbb, ennek ellenére a kapcsolóüzemű modulátor helyes működéséhez így is nagyszintű (50—100 Vp.p) és különböző polaritású sorvisszafutási impulzusok szükségesek. A találmány célja az ismert megoldások említett hiányosságainak kiküszöbölése. A találmánynak az a lényege, hogy egy sorfrekvenciás parabolakorrekciós jel- és egy képfrekvenciás fűrészjel bemenetű M modulátor egy erősítőn és egy illesztő transzformátoron keresztül van a kapcsolási elrendezés kimenetére kötve. Egy előnyös kiviteli alaknál a modulátor egy kétszeresen kiegyenlített modulátor, amelyben egy helyzetmeghatározó szabályozó elem, előnyösen szabályozható ellenállás van elrendezve. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példákon ismertetjük. Az 1. ábrán a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy kiviteli példájának tömbvázlata, a 2. ábrán egy, a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél alkalmazható kétszeresen kiegyenlített modulátor kiviteli alakja, a 3. ábrán a 2. ábra szerinti modulátor működését magyarázó függvényábrák láthatók. A kétszeresen kiegyenlített M modulátor a következőképpen működik: Egy K) kapcsoló zárt állásában egy TRi transzformátor primer tekercsére az Um moduláló jel kerül. A K2a_b kapcsolókat egy Us vivő jele működteti olyan módon, hogy az Us vivő egyik félperiódusában a kapcsolók az ábrán berajzolt, másik félperiódusában az ellentétes helyzetben vannak. Ilyen módon félperiódusonként ellentétes polaritással kapcsolják az Um moduláló jelet egy TR2 transzformátorra. Az ábra szerinti egyszerűsített elvi vázlatnak megfelelően legyen vivő jele egy négyszöghullám, az ennek megfelelő M(t) modulációs függvényt az Um modulálójel rögzített értékénél a 3a. ábra mutatja. A nullátmenet eltolódásának irányát A U feszültség előjel határozza meg. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kétszeresen kiegyenlített M modulátorral kialakítható 3e. ábra szerinti korrekciós jel az eddigieknél eredményesebben alkalmazható a függőleges irányú párnatorzítás nagy pontosságú korrekciójára. Ha ugyanis a torzítás a kép alsó és felső szélén azonos, akkor a modulátor kétszeres kiegyenlítésével és megfelelő korrekciós 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
