173734. lajstromszámú szabadalom • Végtelenített szállítószalag hullámos oldalfalakkal
3 173/34 4 egyszerűen úgy valósítottak meg, hogy a hullámprofilt a szalag hosszirányában megszélesítették. Emellett a hullámvölgyek mély benyomódásait is számításba kell venni, amihez a szállított mennyiség veszteségeit is hozzá kell venni. Ezekben a mély hullámvölgyekben a szállított anyag erősen leülepedik és a szállítószalag ürítésekor az anyag nem kívánt szétszóródását okozza a visszamenő ágban. Az 1271 018 számú NSZK szabadalmi leírás szerint ezeket a hullámvölgyeket - legalább részben - rugalmas anyaggal töltik ki, hogy jobb stabilitást és a profil jobb öntisztulását érjék el. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy több anyag szükséges hozzá és a szalag súlya megnő, míg az oldalfalak stabilitása azonosan maradó hullámmélység esetén és a gazdasági kívánalmakat figyelembe véve csak kb. 200 mm magas profilmagasságig növelhető. A hullámprofil tömörülőképessége és nyúlási képessége a szállítószalag átfordítási sugarát figyelembe véve a hullám geometriájából határozható meg. Az ismert hullámprofilok túl szűk határokat adnak, különösen nagy szállítóteljesítményű berendezések esetében. A hullámos oldalfalakkal ellátott ismert szállítószalagok másik hátránya, hogy a szalag visszamenő ága a görgőkön nem tud kielégítő módon legördülni. A szállító visszamenő részében ezért a fejjel lefelé futó szalagokat meg kell támasztani. Ez a szokásos berendezéseknél úgy történik, hogy a szalagot az oldalfalak hullámfejeinél hengeres görgőkkel alátámasztva vezetik vissza. Az ismert hullámszerkezetek hajlamosak arra, hogy mivel az egyik hullámhegytől a másikig az osztás nagy és a hullámvölgyek túl mélyek, hátrafelé, a szalag menetirányával ellentétesen deformálódjanak. Ennek magyarázata, hogy a visszamenet során a szalag súlya pontszerűen fekszik fel a visszavezető görgőkön. Az új állapotban a hullámprofil elülső végénél levő sík legördülőfelület a használat folyamán fokozatosan tönkremegy. A hullám elejénél így keletkező egyenetlen felület egyidejűleg a visszavezető görgő falán mindig erősebbé váló kopást okoz. A profil elejénél és a görgőkön képződő egyenetlenségek összegeződnek és lengéseket hoznak létre, amelyek az egész szállítóberendezésre átadódnak. Ennek kiküszöbölésére drága kiegészítő berendezésekre van szükség. A szállítószalag oldalfalainál jelenleg alkalmazott hullámprofil szerkesztési elvek speciális szállítási problémák megoldását gyakran nem teszik lehetővé. Az utóbbi tíz év állandó tökéletesítései következtében ezek a szalagtípusok majdnem valamennyi iparágban széles körben elterjedtek. Ebből következik, hogy állandóan új szállítási problémákat kell a gyártó cégeknek megoldani, amelyeknél különleges szerepet kell a szállítószalagoknak betölteni. Például olyan szalagokra van szükség, amelyek 4000 mm szélesek és profiljuk 1000 mm magas kell, hogy legyen. Ugyanakkor azonban magasságban nincs elég hely. A megoldás csak kis, kb. 400mm-es dobátmérőkkel valósítható meg, az eddig szükséges 1200 mm átmérővel szemben. Ezeknek a szalagoknak a nagy önsúlya miatt a visszavezetést nem lehet görgőkkel megoldani, hanem külön visszaszállító hevedereket kell alkalmazni, amelyek a berendezés össz-építési magasságában ismét további helyet igényelnek. Ezeknek a problémáknak a megoldásánál az oldalfalban levő hullám szerkezeti kialakítása döntő tényező. Összefoglalva mondhatjuk, hogy az oldalfalak összetömörülési és nyúlási képessége határozza meg a dobátmérőt, a magasság irányú helyszükségletet és a szállító átfordítási sugarát az egyik síkból a másikba. Ezzel szemben a szállítószalag élettartama igen nagymértékben függ az oldalfal hullámainak osztásától és a minden irányban ható nyomásterhelés deformációval szembeni ellenállóképességétől. A találmány célja olyan szállítószalag létesítése, amelynél a szalagok oldalfalai jobb nyúlásképességet biztosítanak, és ha szükséges, jobb összetömörülési képességük van. Olyan szállítószalagokat kell tehát kialakítanunk, amelyeknek hullámos oldalfalai a kívánt tulajdonságok szerint optimális nyúlási és/vagy összetömörülési képességgel bírnak, hogy nagyon magas oldalfalak esetén is kis dobátmérőket és/vagy kis átfordítósugarakat lehessen alkalmazni. Ugyanakkor ezek az oldalfalak lehetőleg hosszú élettartamot biztosítsanak azáltal, hogy függőleges és oldalirányú nyomással szemben a hullámok fejénél és az oldalakon nagy ellenállóképességet tanúsítsanak. Azonkívül az oldalfalaknak jó öntisztuló képessége legyen. A feladat megoldására olyan szerkezeti kialakítást javasolunk, amelynek értelmében a hullámosított oldalfalakkal szemben támasztott valamennyi követelménynek eleget lehet tenni. Az elv értelmében a hullámosztásokat szükség szerint mellékhullámokkal csökkenteni lehet és felülnézetben nézve befelé vagy kifelé el lehet téríteni. Az e szerint az elv szerint javasolt hullámalakoknak mind optimális nyúlási képessége van, aminek következtében kis dobátmérőt és kis átfordítási sugarakat lehet alkalmazni. A találmány értelmében lehetőség van arra is, hogy olyan falhosszúságot, amelyet a szokásos hullámok esetén tárolni kell, különösen nehéz kialakításoknál is kis profilszélesség mellett tároljunk. Az elv lehetővé teszi, hogy az oldalfalakat úgy alakítsuk ki, hogy azok tömörülőképessége magasság szerint 30%-kal növelhető legyen. Ezáltal magas profilok esetében az egyik síkból a másikba való átfordítási sugarak jelentősen csökkenthetők. A közbenső hullámok következtében a görgőkön való visszamenő ágban lényegesen jobb legördülő képesség keletkezik, ugyanakkor a kopással szembeni ellenállóképesség nő. Szükség esetén a találmány szerint különlegesen széles oldalfalakat is ki lehet alakítani, amelyeknek stabilitása minden irányban jobb, a profilok fejénél deformálódással szembeni ellenállóképességük nagyobb, és a hordozó hevedereken futó visszamenő ágban a legördülőképesség ill. a stabilitás nagyobb. A profilok öntisztuló képessége is javul azáltal, hogy a mozgásban levő helyek száma nő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
