173732. lajstromszámú szabadalom • Falfesték felhordó készülék

3 173732 4 kishenger mérete -, ami az egyes kopó alkatrészek szabad cseréjét esetleg meghiúsíthatja. A 146 546 számú magyar szabadalmi leírás olyan falfestő készülékre vonatkozik, melynek tartókerete két laposvasból van, azokat hengeres rúd köti össze. A hengeres rúdon a fogantyú — annak csavarása révén — oly módon állítható, hogy a nyél egy kengyelbefúrt menethez csavar­ható, ily módon a kengyel rögzíthető a gömbvason, ezzel együtt a nyél helyzete is rögzítést nyerhet. Ez a megoldás nem terjedt el, mert a gömbvason való rögzítés javasolt módja nem ad kellő biztonságot, ugyanakkor a gyártás költséges, anyagigényes a minőség vonatkozásában. A fenti hiba kiküszöbölhető a 146 227 számú magyar szabadalmi leírás szerinti megoldással, ahol a nyél két, egymással párhuzamos gömbacélon van elhelyezve egy alkalmas szerven, így jobbra-balra állítható. Ugyanakkor a vízszintessel bezárt nyél­szög változtatására egy körív van, amelynek mentén a nyél különböző szögekbe beállítható és csavarral rögzíthető. Ez a megoldás még költsé­gesebb, és nagyon megnehezíti a kéziszerszámot, amelyet a dolgozó egész napon át kézben kell, hogy tartson. A nehéz szerszám tartása fárasztó. Ismeretes továbbá a 147 030 számú magyar sza­badalmi leírás szerinti falfestő készülék is, melynek az a lényege, hogy a tartálynak a nyélhez viszonyított különböző helyzetben való rögzítésére a tartály falán elrendezett, fogasívszerű szerv van és a helyzetbeállításra a fogak közé benyúló ék szolgál. Ez a megoldás is költségessé és súlyban nehezebbé tette a készüléket. A példaként felsorolt festőtartályoknál közös az a meg nem oldott probléma, hogy a festéktartó tartályban forgó festékfelhordó hengerek a tartály festékbefogadó képességét csökkentik, hisz a henger által elfoglalt térbe festék nem helyezhető, és ez a körülmény gyakoribb festékutánpótlást- ezzel holt időt - eredményez. Ugyancsak valamennyi ismert falfestőkészüléknél a festéktartály és a tartókengyel oly módon van kapcsolva, hogy a tartály oldalfalában egy csap van, mely a kengyel furatába nyúlik. A tartály karbantartásakor, mosásakor, színváltáskor a ken­gyelt szét kell feszíteni és furatával a csapról le kell feszíteni, ami előbb vagy utóbb a csap vagy a kengyel meghibásodását eredményezi. Ugyancsak hibaként sorolható fel, hogy olyan festékösszeté­telnél, amelyben egyik komponens nehezebb, a tartály fenékrészén az leülepedik. A találmány a felsorolt hibákon kíván javí­tásokat eszközölni és olyan megoldásra vonatkozik, amelynél a festéktartályba a legtöbb festék behelyezhető, így annak térfogatkihasználása teljes, sérülések a felfüggesztés folytán nem következ­hetnek be, állíthatósága pedig egyszerű módon megoldott, így a tartály alkatrészeinek méretbeli pontatlansága még csere esetén is könnyen egalizálható, ugyanakkor a nyél pozíciója egyszerű módon, biztonságosan változtatható, a festék leülepedése pedig megakadályozható. A találmány falfestő készülékre vonatkozik, amelynél a festéktartály homlokfala talprésszel van ellátva. A hengerek csapjainak vezetőhornya a felső részén a mintázó gumihenger felé töréssel bír. A sima festékfelhordó henger palástját keverőlapátos homlokfalak zárják le és azokon festékátvezető rések vannak. A recéshengerek palástját távtartók­kal rendelkező, süllyesztőkkel ellátott homlokfal zárja le. Az előnyös kivitel szerinti falfestő készülék tartókengyele két szimmetrikus elemből áll, melyek csavar vezető horonnyal bírnak. A két darabot ugyancsak horonnyal rendelkező vezetősín a nyélbe rögzített tőscsavar és anyacsavar segítségével szerkezeti egységgé fogja össze. A résekben a nyél helyzete állítható. A festéktartály felfüggesztésére a kengyelbe rögzített csap van, mely csap a tartályhomlokfal furatába illeszkedik. A találmány szerinti falfestő készülék kiviteli alakját a rajzok szemléltetik és az 1. ábra a festéktartályt és annak felfüggesz­tését, az la. ábra az l.ábra szerinti metszete, a 2. ábra a tartókengyel a nyélcsatlakozással, a 3. ábra a teljes készülék részben nézetben, részben metszetben, a 4. ábra a festéktartó tartály homlokfal né­zete, az 5. ábra a recéshenger fedőlapjának nézete, az 5a. ábra a recéshenger metszetének részlete, a 6. ábra a sima felhordó hengerek részben nézetben, részben metszetben, a 7. ábra a sima felhordóhengerek oldallapjának nézete, a 7a. ábra a sima felhordó hengerek oldallapjának metszete a palásttal, a 8. ábra a színezékválasztófal a felhordó henge­rekkel. A falfestő készülékre jellemző az 1. ábra szerinti kiképzés, amely a 10 festéktartály homlokfalat felfüggesztve mutatja. Ennek a szerkezeti kialakí­tásnak az az előnye, hogy a homlokfal talprésszel bír. így amikor a festőmunkás a hengert a munkapadra vagy a padlóra helyezi pl. festék utánpótlása céljából, a talprészen való stabil állás megakadályozza a készüléket abban, hogy az elbillenjen. Ugyanis minden ismert falfestő készülék festéktartálya és ezzel együtt a tartályt lezáró homlokfalak is hengertestek. Az ilyen tartályokat a festék utántöltésekor meg kell támasztani, hogy a körív mentén oldalra el ne billenjenek. A találmány szerinti 10 festéktartály homlokfala nem hengeres, hanem egyenes talprésszel rendel­kezik, ami az egész készülék stabil helyzetét biztosítja. Az 1. és la. ábrán jól látható a tartály felfüggesztése a 2 tartókengyelre, ami szintén eltér az ismert megoldásoktól. Ugyanis a festéktartó készülékeknek, mint kéziszerszámoknak, általában könnyű szerkezeti anyagból állóknak kell lenniök, mert a dolgozó egész napon át a kezében tartja azt és dolgozik vele. A nehéz szerszám felesleges energiaigényt jelent. Ezért általában alumíniumból készülnek e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom