173652. lajstromszámú szabadalom • Fogászati artikulátor

3 173652 4 közben a fogsorok között olyan pontatlanság van, amely a mozgó részt kis mértékben felfelé szeretné kimozdítani, akkor az artikulátor ezt nem tudja meg­akadályozni, és a pontatlanság észrevétlen marad. Az artikulátorral így nemcsak a természetes mozgá­sok végezhetők, hanem olyanok is, amelyeknek fizioló­giai értelme nincs. Az egyes mozgások tekintetében igen széles határok között változó egyéni értékek tapasztalhatók. Az állít­ható rendszerű artikulátoroknál ezeket az egyéni érté­keket, például a kondilustávolságot, a kondiluspálya dőlését, a Bennett mozgás adatait, stb. megfelelő szer­vekkel be lehet állítani. Az említett vetületi rövidülés okozta hézag kiküszöbölése céljából a fenti állításokon kívül az egyes jellegzetes elmozdulási szakaszokat is egyedileg kell beállítani. Ez azt jelenti, hogy adott fogművel kapcsolatos munka során az artikulátort többször kell beállítani, mégpedig attól függően, hogy milyen elmozdulást kíván a fogász utánozni. A sok beállítás az artikulátorral kapcsolatos munkákat körül­ményessé, bonyolulttá és hosszadalmassá teszi. A fog­orvosok nagy része ezért joggal idegenkedik az artikulá­tor használatától, hiszen pontos eredmény eléréséhez hosszadalmas beállítások elvégzésére van szükség. So­kan ezért a nem állítható helyzetű (úgynevezett átlagér­tékű) artikulátorokat használják, amelyekkel azonban pontos munka nem végezhető. Olyan artikulátor, amely a természetes állkapocs­mozgások utánzására és csakis erre lenne alkalmas, még nem ismert. Célunk a találmánnyal olyan artikulátor létrehozá­sa, amelynek elmozdulása csak vezetett pályán követ­kezhet be és amellyel csak természetes elmozdulások utánozhatok. További célunk olyan artikulátor létrehozása, amelynek segítségével az egyéni értékek széles határok között beállíthatók, kezelése azonban egyszerű, külön­leges szakértelmet nem igényel. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy oldal­mozgás és az előre-hátra csúszó mozgás, valamint ezek­nek tetszőleges kombinációja a kondiluspálya síkjában két gyámegyenes között szabadon elmozduló vezetett állandó szélességű görbe, célszerűen kör, körívhárom­szög vagy körívpoligon elmozdulására, tehát egyetlen szerkezeti elem mozgására vezethető vissza. A találmány így fogászati artikulátor fogsorhordozó első és második tartóval, amelyek közül az első tartó rögzített helyzetű, a második tartó pedig a nyitó-záró mozgás tengelyvonalának megfelelő tengely körül csuklósán van ágyazva, amelynél a találmány szerint a rögzített helyzetű első tartó a kondiluspálya síkját kije­lölő két párhuzamos vezetősínnel áll merev kapcsolat­ban, amelyek a tengelyre merőleges síkokban, a hara­­pási síkhoz képest megdöntött helyzetben húzódnak, a vezetősínekkel meghatározott pályával bolygóidom kapcsolódik, és a bolygóidom kerületének a vezetősí­nekkel érintkező szakasza állandó szélességű görbe, amelynek gyámegyeneseit a vezetősínek képezik, a bolygóidom és a csuklós ágyazás tengelye között pedig merev kapcsolat van. A találmány egy célszerű kiviteli alakjánál a második tartó vezetőelemhez csatlakozik és a vezetőelem, vala­mint a bolygóidom egymáshoz vannak kapcsolva, de relatív helyzetük a vezetősínek irányában előre beállít­ható. A vezetőelem és a bolygóidom relatív helyzetének változtatásával a Bennett mozgás egyéni értékei beállít­hatók. Egy további előnyös kiviteli alaknál a bolygóidom vezetett elmozdulásának az élettanilag értelmezhető tartományon belül történő korlátozására az alapleme­zen vagy a vezetősíneken ütköztető elemek helyez­kednek el, amelyek a bolygóidommal mereven össze­kapcsolt mozgórészre szerelt szervvel, előnyösen a ten­gellyel kapcsolódnak. A találmány szerint a vezetősínek dőlésbeállító szer­kezeten keresztül vannak az első tartóval összekötve, és a dőlésbeállító szerkezet ívelt homyú tartóból áll, és az első tartó ennek ívelt vezető hornyával kapcsolódik, amikoris az ívelt vezető horony körívének középpontja bolygóidom hátsó ütköztetett helyzetében a tengelyre esik. A találmány ismertetésénél többször hivatkozunk a „merev” kapcsolat kifejezésre. Ez alatt azt értjük, hogy a vonatkozó egységek az artikulátor használata közben egymással merev kapcsolatban vannak. Az artikulátor adott egyénhez beállítása során azonban az egyébként egymással mereven kapcsolódó részek viszonylagos helyzete állítható. A találmánnyal így olyan artikulátort hozunk létre, amely rendkívül egyszerűen kezelhető, hiszen a két fogsortartó relatív helyzete mindvégig vezetett és csak a természetes pálya mozdulhat el. A vetületi rövidülésből származó kotyogás a talál­mány esetében nem léphet fel, hiszen a bolygóidom szélessége bármely szöghelyzetben állandó. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismer­tetjük részletesebben, amelyen a találmány szerinti ar­tikulátor egy példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti artikulátor távlati képe begipszelt fogsorokkal, állványra szerelt helyzetben, a 2. ábra két gyámegyenes között elhelyzett körívhá­romszög néhány lehetséges helyzete, a 2b. ábra két gyámegyenes közé helyezett néhány jellegzetes állandó szélességű görbe, a 3. ábra a találmány szerinti artikulátor oldalnézeti képe begipszelt alsó és felső fogsorral, a 4. ábra a 3. ábrán vázolt IV. irányból vetített nagyí­tott nézeti kép részben kitöréses ábrázolásban, az 5. ábra a 3. ábrán vázolt V. irányból vetített nézeti kép részben kitöréses ábrázolásban, és a 6. ábra a 3. ábrán vázolt VI. irányból vetített félné­­zet-félmetszet eltávolított baloldali ütköztető elemmel. Az 1. ábrán vázolt találmány szerinti artikulátor felső és alsó fogsort rögzítő 2 felső tartóból, a 3 alsó tartóból, a 2 felső tartóval dőlésbeállító szerkezeten keresztül összekapcsolt 5 alaplemezből, ehhez erősített két 6 és 7 vezetősínből és a 6, 7, vezetősínek között vezetett 10 bolygóidomból áll. A 10 bolygóidom a későbbiekben ismertetett módon a 3 alsó tartóval van összekötve. A 3 alsó tartó 24 állványra helyezhető. A 2 és 3 tartók hagyományos kiképzésűek, felada­tuk a felső és az alsó 1 fogsor mintájának rögzítése. A fogsorok zárása által meghatározott harapási síkhoz képest az 5 alaplemez megdöntött helyzetben van. A dőlési szöget úgy kell beállítani, hogy az 5 alaplemez, és így a 6 és 7 vezetősínek is a kondiluspálya síkjába essenek. A 6 és 7 vezetősínek között a 10 bolygóidom állandóan vezetett, két szabadsági fokú síkbeli mozgást végezhet. A 10 bolygóidom kerületének a 6 és 7 vezető­sínek között vezetett, ezekkel folyamatosan érintkező 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom