173627. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés lemezjátszóhoz, a hanglemez előírt idulási helyzetbe forgatására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173627 0 Bejelentés napja: 1977.1.22. (ME—2039) Elsőbbsége: Nemzetközi osztályozás: G 11 B 3/34 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1978. XI.28. TALÁLMÁNYI ^ »• HIVATAL Megjelent: 1980. IV.30. it » » í • .-■r Feltalálót k) : Rothman György, villamosmérnök, 54%, Babos György, gépészmérnök, 22%, Gyarmati Sándomé, technikus, 8%, Hegedűs Árpád, műszerész, 8%, Roffa Ottó, techinkus, 8%, Budapest Szabadalmas: Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat, Budapest Kapcsolási elrendezés lemezjátszóhoz, a hanglemez előtt indulási helyzetbe forgatására 1 A találmány tárgya olyan kapcsolási elrendezés, amely lehetővé teszi hanglemez lejátszó készülékeknél a szótagpontos indításhoz szükséges visszaforgatás automatikus elvégzését. Az eddigi, kézzel történő alkalmazásában elengedhetetlenül szükséges, hogy a hangle- 5 mezről a megkívánt program - pl. zenei részlet, zeneszám, esetleg szövegrész - nagy pontossággal és torzításmentesen, meghatározott zenei taktustól, illetve szöveg meghatározott szótagjától indítható legyen. A kifogástalan hangminőséghez az is szükséges, hogy az 1 q indítás pillanatában a lemezt tartó tányér már pontosan a stacioner forgási sebességnek megfelelő fordulatszámmal forogjon. Ennek eléréséhez a tányérnak olyan — minden egyes meghajtó rendszer tekintetében specifikus — szögelfordulásnyi utat kell a mozgás megindítá- 1 5 sa pillanatától a lejátszás megindításának pillanatáig megtenni, mely függ egyfelől a teljes forgó tömeg másodrendű nyomatékától (~) másfelől a hajtómotor indító nyomatékától (M), valamint az elérni kívánt szögsebességtől (co0), mely tehát az alábbi képlettel fejez- 20 hetőki: 1^0 - — ‘ Cóo • M 25 A hanglemezt tehát ezzel a <Po szögelfordulással hátrábbról kell indítani ahhoz, hogy a kezdőtaktus elérésének pillanatában a lemeztányér már a helyes u>0 szögsebességgel forogjon. Ismert rendszereknél a visszaforgatást többnyire a következőképpen oldották meg: 30 A kezelőnek le kell engednie a hangszedő kart a barázdasereg azon részébe, ahol a kívánt kezdőtaktus van. A 2 leeresztés helyének pontos körülhatárolását intenzív tűmegvilágítás, továbbá esetleg a hangszedő kar végére — a hangszedő tű fölé — szerelt optikai nagyító segíti elő. Ezután a kezelő kézzel megforgatja a lemeztányért, miközben a hangellenőrző csatornán keresztül figyeli az így lejátszott programot. A lemeztányér kézzel történő meghajtásából következően a lejátszás sebessége, sőt iránya is változhat. A lényeg ugyanis az, hogy a kezelő a lemeztányér többszöri előrehátra forgatásával ki tudja keresni azt a pozíciót, amikor a hangszedő tű a helyes lejátszási irányt figyelembe véve pontosan a kezdőtaktus előtt áll. Az ezután szükséges visszaforgatást - melynek önműködő foganatosítására találmányunk szolgál — az ismert rendszereknél a kezelőnek kézzel kell elvégeznie. A visszaforgatás szükséges mértékét, vagyis az egyes to01, cj02 , •••,w0n szögsebességekhez tartozó síi, <02 —, ‘Pn szögeket a lemeztányér kerülete mentén rögzített jelzésekkel határolt it, i2,..., in ívdarabok mutatják. Ezeknek a jelzéseknek az elhelyezése olyan, hogy egy közös ponttól, ahol a kezelőnek a lemeztányért meg kell fognia — a hanglemez forgásirányával ellentétes irányban növekvő sorrendben következnek az egyes — rendszerint a percenkénti fordulatszám értékével megjelölt - további kerületi pontok, amelyekig a kiválasztott sebességtől függően a kezelőnek a lemeztányért vissza kell forgatnia. Ezen túlmenően késleltető áramköröket is alkalmaznak, amelyek a felfutási idő alatt lekapcsolják a hangot a kimenő vonalról, hogy a felfutási szakasz alatt esetleg lejátszott részleteknek, vagy kellő hosszúságú 173627
