173626. lajstromszámú szabadalom • Talajművelő gép
3 173626 4 lő módon aláforgatni. Emiatt pl. a kukorica és a kalászos gabonák tarlóin a szár- és gyökérmaradványok nem tudnak maradéktalanul elbomlani. Az altalajlazítók nem alkalmasak arra sem, hogy a nyári aratást követően megfelelő talajállapotot hozzanak létre. A felszín közelében ugyanis nagyméretű rögök maradnak, míg közöttük mély, nyflt repedések keletkeznek. Az ilyen talajállapot főleg száraz időjárás esetében rendkívül káros. A korszerű agrotechnikai elvek értelmében, a nem eléggé csapadékos vidékeken mindig komplex talajmegmunkálásra van szükség, amely magában foglalja a mélyművelésen kívül a talajfelszín közelében lévő réteg apró morzsás kialakítását is. A jelenleg ismert munkagépek és művelő eszközök közül azonban egyik sem alkalmas ezek egyidejű megvalósítására. A kívánt talajállapotot létre lehet ugyan hozni, de ehhez különálló gépek és azok több munkamenetben való alkalmazása szükséges. A nagyteljesítményű erőgépek megteremtették a lehetőségét annak, hogy a különböző megmunkálási műveleteket egymással össze lehessen kapcsolni. Ez a törekvés az ún. „minimum-tillage” irányzat, amely szerint az egyetlen munkamenetben végzett művelés a legelőnyösebb a talajszerkezet számára, és egyúttal ez a leggazdaságosabb időben és energiában egyaránt. Ennek a szemléletnek alapján fejlesztették ki azokat a tárcsás munkagépeket, amelyek a kívánt talajállapot létrehozására elvileg alkalmasak lehetnek. Ilyen tárcsás munkagépet ismertet a „Szerszámtartó vázkeret” tárgyú, 3,732.280 lajstromszámú USA szabadalmi leírás. Az ebben ismertetett berendezés négy különálló rúdra fölszerelt tárcsasorozattal rendelkezik. A négy rúd két rúdpárt alkot, amelyek közül menetirányban nézve az elülső rúdpár hátrafelé összetartó, míg a hátulsó rúdpár hátra felé széttartó módon van elhelyezve. A munkagép haladása közben a rudak rögzített helyzetűek, és hozzájuk képest a tárcsák el tudnak forogni. A kívánt hatást az USA-leírásban ismertetett munkagéppel nem lehet elérni. Kedvezőtlen, hogy a tárcsák a fölfogásukra szolgáló gerendelyhez képest oldalirányban meghatározott helyzetben maradnak, és magassági pozíciójuk sem változtatható. A négy tárcsasor miatt a vázkeret bonyolult kialakítású. Az USA-leírásban szereplő munkagép a nagyszámú művelőeszköz ellenére sem tud kedvező talajállapotot létrehozni, főleg a szikes, a vékony rétegű humusszal rendelkező, elvadult talajok esetében. Kedvezőtlen az is, hogy nem lehet segítségével a talajt jobb vízbefogadó és vízmegőrző képességűvé tenni. Hátrány továbbá, hogy a munkagép alkalmatlan arra, hogy további járulékos munkaeszközökkel szereljük föl. Univerzális kerettel bíró munkagépet ír le a 3,756.327 lajstromszámú USA szabadalmi leírás, amely az előbbi berendezéshez viszonyítva azzal a többlettel rendelkezik, hogy körkerületű szerszámokat és kultivátorkapához hasonló további szerszámokat is tartalmaz . Ez utóbbi szerszámok működése azonban sem egymással, sem az alkalmazott körkerületű szerszámokkal nincsenek sem szerkezeti, sem agrotechnikai szempontból összhangban. Kedvezőtlen az is, hogy a szerszámokat tartó keret alaprajzban derékszögű téglalap, amelynek hosszabbik szimmetriatengelye a munkagép haladási irányára melye fokozódik akkor, ha a talajfelszín tisztátalanságát szármaradványok okozzák. Szerkezeti hátrány, hogy az alkalmazott körkerületű szerszámok mindegyikét külön kell a keretre fölfogni és csapágyazni. 5 A szóbanforgó berendezés csak kis teljesítményű munkagépként képzelhető el. Hátrány továbbá, hogy a munkamélység szabatos beállítására és annak megtartására nincs meg a kialakításbeli előfeltétel. Több művelőeszközű berendezésről tesz említést a 10 Magyar Mezőgazdaság 1972. október 25-i számának 12. oldalán megjelent „Hétezer hektár kukorica” c. ismertetés. Nagy munkaszélességű két tárcsás boronát ír le, amely tárcsás művelőeszközökkel rendelkezik. A tárcsák a munkagép szerkezeti fölépítése miatt csupán 15 növényszárak maradékainak szétzúzására alkalmasak, de a talajt megművelő eszköz szerepét nem tudják betölteni. Ezt maga a cikk bizonyítja azzal, hogy a szántást külön 1HC traktorral és a hozzájuk kapcsolt ekével végezték. A berendezéssel egyébként mélymű- 20 velős, illetve altalajlazítás nem végezhető. A Magyar Mezőgazdaság 1974 június 19-i számának 7. és 8. oldalán található „A teljesítménynövelés lehetőségeinek vizsgálata tarlóművelő gépeknél” című cikk ugyancsak említést tesz tarlóművelő munkagé- 25 pékről, pl. boronákról, ásóboronákról, szárnyas kultivátorokról vagy tárcsás boronákról. A művelőeszközök komplexitása azonban e berendezéseknél nincs meg. A szerkezeti felépítés miatt egyetlen művelő eszköz munkamélysége sem haladja meg a 20 cm-t, és így 30 segítségükkel altalajlazítást és egyáltalán semmiféle mély művelést elvégezni nem lehet. Az utóbbi, és az említett valamennyi berendezés közös sajátossága, hogy szántás helyettesítésére csak korlátozottan alkalmasak, és nem lehet egyikükkel 35 sem mélyművelést, és ezzel egyidejűleg a talajfelszín közelében levő réteg porhanyítását megvalósítani. Ismeretes olyan altalajlazítóval fölszerelt eke is, amely szántásra és mélyművelésre szolgál. Ilyet ír le Sipos G.: Földműveléstan c. 1966-ban megjelent szak- 40 könyve. E berendezések azonban felszíni porhanyító eszközökkel nem rendelkeznek, művelőeszközeik függőlegesen és oldalirányban nem állíthatóak, alaprajzi . elrendezésük pedig olyan, hogy a vontatás során jelentős oldalirányú erők is ébrednek. Ezek az ekék nagy- 45 méretű darabos rögöket hagynak maguk után, és emiatt újabb munkamenetben jelentős járulékos munkákat kell elvégezni. A találmány célja olyan berendezés kifejlesztése, amely az ismert berendezések hibáit és hiányosságait 50 kiküszöböli. Feladata ezen belül a találmánynak olyan munkagép létrehozása, amely agrotechnikai szempontból optimális talajállapotot tud teremteni, és mindezt a rajta elhelyezett művelőeszközök olyan kialakításával és elhelyezésével, hogy a kívánt talajálla- 55 pót beállítása egyetlen munkamenetben legyen megvalósítható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a „minimum-tillage” irányzat alapelvének megfelelően több megmunkálási műveletet egymással összekap- 60 csői va és azokat egyetlen munkamenetben elvégezve, létre lehet hozni a munkaidőben és vonóerőben leggazdaságosabb és ezzel együtt a talajszerkezet számára a legkevésbé romboló hatású talajművelést akkor, ha mélyművelő szerszámok és talajművelő tárcsák soro- 65 zatát sajátságosán rendeljük egymáshoz. Ezáltal ugyanis jól porhanyított, összekevert és megforgatott felszíni réteget, valamint föllazított altalajréteget le-2
