173596. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék különösen vasúti járművek részére
3 173596 4 Az 1—8. ábrákon bemutatott fékek mindegyiknek olyan 10 fékagya van, amely el van látva 11 zerelőkarimával, szerelő 12 agypánttal, továbbá ilyan kettősfalú 13 féktárcsával, amelynek belső 4 tárcsakarimája és 15 rögzítőgyűrűje van, mely uóbbi a 14 tárcsakarimát rögzíti a 11 szerelőkari'lához. A két karima és a rögzítőgyűrű közt orsók agy egyéb húzó-, illetve kapcsolószerkezetek amelyeket az ábrákon nem tüntettünk fel — nyólnak ki a szerelvény összefogására oly módon, hogy az orsók hézag meghagyásával hatolnak át a tárcsán, és így nem gátolják a 14 tárcsakarima üzem közbeni hőhatásra történő kiterjedését vagy összehúzódását. Valamennyi megoldásnál lényeges gyűrű alakú ézag van a 12 agypánt és a 13 féktárcsa 14 tárcsakarimájának belső kerülete közt, hogy üzemben a ciklikus felmelegedés és lehűlés Következtében az esetleg fellépő tárcsa-összehúzódás lehetővé váljon. A hézagban valamennyi esetben központosító zerv kerül elhelyezésre, hogy biztosítva legyen a : 3 féktárcsa pozitív központosítása a fékagyon, ami olyan utánengedő szervként is szolgál, amely lehetővé teszi, hogy a féktárcsa összezsugorodásakor a fékagyra tömörüljön. Az 1. ábra szerinti kialakításnál a központosító szerv csonkakúp alakú 16 feszítőgyűrűből áll, amely a 14 tárcsakarima zsugorodásakor párhuzamos hengeres alakká nyomódik össze, azonban eredetileg már rendelkezik elegendő előfeszítéssel ahhoz, hogy a 13 féktárcsát a 12 agypánthoz koncentrikus helyzetbe hozza. A 2. ábra szerinti kivitelben a 14 tárcsakarima belső peremén tengelyirányban kinyúlóan keskeny 17 borda van kialakítva és teljes gyűrű alakra kiképezve. Ez a kialakításkor induló helyzetben szorosan érintkezőén van a 12 agypántra helyezve, .rogy ha 10 fékagyon összezsugorodott 14 tárcsakarima iagy tengelyirányú feszítést hoz létre, letörhessen. A 7. ábrá a 2. ábrán szemléltetett 17 borda megszakított, például fogazásszerűen kialakított kiviteli váltós ta van bemutatva, mely kialakításánál fogva ki myebben képes deformálódni. A 3. ábra szerinti szerkezet annyiban tér el a 2. ábra szerint megoldástól, hogy a 18 bordakiképzés a 12 agyp nt külső felületén van kialakítva. A 4. ábr; azt a kiviteli változatot mutatja, melynél a 14 tárcsakarima belső felületén rugalmas 20 peremen an a gyűrű alakú keskeny 19 borda kiképezve. A 20 perem a 14 tárcsakarima nagyobb részére kitér .*dő, tengelyirányú gyűrűs bemetszéssel kialakított 0A hasíték útján jön létre. A 20 perem rúg; unassága lehetővé teszi, hogy a 14 tárcsakarinia a 12 agypánton összezsugorodjék. Ennél a megoldásnál is van lehetőség arra, hogy a 19 bordát, vagy a 19 bordát és a gyűrű alakú 20 peremet egy vagy több helyen megszakítsuk és/vagy a tárcsakarima helyett a 12 agypánton képezzük ki. Az 5. ábra szerinti kivitelben a gyűrű alakú hézagban különálló rugalmas vagy maradandóan alakítható 21 gyűrű került elhelyezésre. A 6. és 8. ábra szerinti kivitelben rugózott 12 csapok vannak elhelyezve a 14 tárcsakarima és a 12 agypánt közötti hézagba. A feltüntetett 22 csapok spriál-keresztmetszetűek, de lehetnek „C” keresztmetszetűek vagy más alakúak is. A 22 csapok nemcsak a kezdeti központosítást, valamint a rugalmas alakváltozás lehetőségét biztosítják, hanem megakadályozzák a 14 tárcsakarima és a 12 agypánt kerületük mentén egymáshoz viszonyított elmozdulását is. Ennek a megoldásnak másik változata szerint más alakú rugós tagok és/vagy bemetszések kerülnek alkalmazásra, például derékszög keresztmetszetű hornyokba helyezett Z keresztmetszetű rugók. A 9. és 10. ábrák szerinti változatban a 10 fékagynak hat darab, egymástól egyenlő távolságban kiképzett vastagított 30 szerelőnyúlványa van. Mindegyiknek külső felülete domború és a 10 fékagy tengelyével párhuzamos féihenger alakú 31 bemetszéssel van ellátva. A kettősfalú 13 féktárcsának hat darab 32 összekötőnyúlványa van, amelyek sugárirányban befelé nyúlnak a 13 féktárcsa belső homorú felületéig és a 10 fékagy tengelyével párhuzamos félhengeres 33 bemetszéssel vannak ellátva. A 10 fékagy és a 13 féktárcsa pontos, szögben egyező összeillesztése esetén a félhengeres 31 és 33 bemetszések egyvonalba kerülnek és központosító szerv befogadását teszik lehetővé, melyek mint rugalmas, henger alakú, bemetszéssel ellátott 34 csapok vagy görgőscsapok hajthatók be a 31 és 33 bemetszésekbe. A bemetszéseket úgy kell méretezni, hogy « a 34 csapok sugárirányban összenyomott helyzetbe kerüljenek. A 34 csapok tehát arra szolgálnak, hogy a 13 féktárcsát a 10 fékagyhoz képest központosítsák és így elegendően megfeszüljenek ahhoz, hogy súrlódási ellenállást fejtsenek ki a 10 fékagynak és a 13 féktárcsának valamint maguknak a 34 csapoknak tengelyirányú elmozdulása megakadályozására. A 34 csapok összeszereléskor csak részben nyomódnak össze és így a 10 fékagynak és a 13 féktárcsának elegendő helyzetbizonytalansága marad arra, hogy közöttük bizonyos viszonylagos elmozdulás létrejöhessen. Előnyös, mint az a 9. és 11. ábrán látható, hogy a 34 csapok bemetszett oldala a fékagy tengelye felé legyen fordítva. A kialakítás bár lehetővé teszi a 13 féktárcsa a 10 fékagyhoz képesti sugárirányú elmozdulását és hőokozta tágulás, illetve összehúzódás létrejöttét, de a 34 csapok révén biztosítja a 13 féktárcsa és a 10 fékagy között a fékező forgatónyomatéi', átviteléhez szükséges összekötést. Biztonság növelése végett két 35 biztosítógyűrű van a 36 orsók szegélyével a készülék két szembenfekvő oldalához rögzítve. Ezek a 36 orsók hézagot hagyva haladnak át a hozzájuk tartozó 34 csapokon, és különleges reteszelő 37 alátétlapok kerülnek alkalmazásra a rezgések következtében fellépő esetleges kilazulás megakadályozására. A 37 alátétlapok két-két 36 orsót fognak össze és olyan fülekkel vannak ellátva, amelyek ráhajlanak az orsófej, vagy 38 biztosítóanya lapjára. A 35 biztosítógyűrűk tengelyirányban rögzítik a 13 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
