173589. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kapszulák sorbarendezésére
11 173589 12 azonban a rendezés akkor is elvégezhető, ha a szállítólánc síkja vagy dőlésszöge az ismertetett síktól, illetve dőlésszögtől eltérő. A 11. és 12. ábrán látható 25 átrakó keréknek 18a és 18b lánckereke van, amelyek révén a 22 szállítólánc 30 és 32 láncait hajtjuk. Ezek a lánckerekek 118 és 120 gyűrűtestek ellentétes oldalaira vannak erősítve. A 118 és 120 gyűrűt estek egymással szemben vannak elhelyezve így, hogy karimáik egymáshoz feküdnek és így 122 gyűrűt képeznek, amely a szállítólánc 34 serlegeinek 38 oldalfalai között helyezkedik el. A serlegek 44 nyúlványa a 122 gyűrű külső kerületén fekszik. A 18a és 18b lánckerék, valamint a 118 és 120 gyűrűtest előnyösen csavarokkal van összeerősítve és így ezek együtt forognak, egységes forgórészt képeznek. A forgórészre kívül 124 agy van erősítve és a forgórészt üreges 126 tengely segítségével forgatjuk, amelynek belsejében gyakorlatilag végigmenő 164 lyuk van. A 126 tengely végét 128 végsapka tömítetten zárja le. A tengely 130 golyóscsapágyban forgathatóan van ágyazva, amely üreges, rögzített 132 agyban van tartva. A forgórészt a 132 agy és a belső 18b lánckerék között elhelyezett 134 golyóscsapágy tartja. A rögzített 132 agy csökkentett átmérőjű részén 136 vezérlőtárcsa van fölerősítve, amely a 120 gyűrűtesthez 138 O-gyűrü közbeiktatásával, tömítve illeszkedik. A 132 agy 140 szerelőlaphoz csavarokkal erősített 142 szorítógyűrű révén van rögzítve, ami lehetővé teszi, hogy a 132 agyat beállítás közben szükség szerint elforgathassuk. A 25 átrakó kerék kerülete mentén több 144 fölszedő kar van sugárirányban elhelyezve. A 144 fölszedő karok a 118 és 120 gyűrűtestek közötti, sugárirányú 146 csúszóvezetékekben mozgathatók és a 122 gyűrű közepéből állnak ki. A 144 fölszedő karok belső végén oldalirányban kinyúló 148 bütyökkövető agy van, amelyek befekszenek a 136 vezérlőtárcsában kialakított 150 horonyba. így a 148 bütyökkövető agyak és az ezekhez tartozó 144 fölszedő karok sugárirányú befelé és kifelé mozgását az önmagában visszatérően zárt 150 horony alakja határozza meg. A 144 fölszedő karok külső végein homorú, a kapszulák külső felületéhez hozzáfekvő felület, 152 kapszula ülék van, amely 154 légjárat segítségével összeköttetésben áll a 144 fölszedő kar belső végén kiképzett 156 nyílással, amely a 148 bütyökkövető agy közepében, ezzel egytengelyűén van kialakítva. A 154 légjárat hosszának közepén keresztirányú 158 kiömlőnyílás van, amely normál körülmények között a 146 csúszóvezeték falai között van és ezek lezárják. A 156 nyílások normál körülmények között összeköttetésben állnak egy 160 vákuumkamrával, amely a 118 gyűrűtestben van kialakítva és 162 nyíláson keresztül kapcsolatban áll a 126 tengely 164 lyukjával, amely viszont egy a rajzokon nem látható vákuumforrással van kapcsolatban. A 126 tengelyt valamilyen megfelelő hajtómű hajtja, a tengelyen levő 18a és 18b lánckerekek pedig a 22 szállítóláncot hajtják. A 22 szállítólánc forgatja az alsó 20 lánckerék párt, és meghajtja a levegőt szabályozó 82 bütyköstárcsát is. A 25 6 átrakó kerék és 22 szállítólánc a 28 ellenőrző fej forgásával összehangoltan mozog. Egy ilyen ellenőrző fejet részletesen ismertet a 3 756 402 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás. Ennek az ellenőrző fejnek kerületén egy sorozat 170 görgő van, amelyek között olyan kerületi hornyok vannak kiképezve, amelyek a 25 átrakó keréken érkező kapszulákat befogadják. Az ellenőrző fej belsejében lejáratok vannak, amelyeken keresztül kívülről levegőt szívnak és e levegő a kapszulákat a 170 görgők közötti hornyokban tartja. A 25 átrakó keréken levő 144 fölszedő karok működésmódját a 11. ábra szemlélteti. A 160 vákuumkamra normál helyzetben a 156 nyílások révén összeköttetésben van a 154 légjáratokkal. Ennek eredményeként a 152 kapszula ülékeknél befelé irányuló légáramlás jön létre, amely a kapszulákat a 152 kapszula ülékekre rászívja és a 144 fölszedő karok mozgása közben itt tartja. A 11. ábrán látható módon a 22 szállítólánchoz tartozó második 106 terelősín vége lényegében érintőlegesen helyezkedik el a 144 fölszedő karok külső végén levő 152 kapszula ülékek mozgáspályájához viszonyítva. A találkozási pontnál a 144 fölszedő karokat visszahúzott helyzetben tartjuk és a 34 serlegek 46 üregei illeszkednek a 144 fölszedő karokhoz. Amint a fölszedő karok és serlegek közötti illeszkedés létrejött, a 144 fölszedő karok 148 bütyökkövető agyait a 171 vezérlőpálya szakasz emeli, a 144 fölszedő karokat kifelé tolja mindaddig, amíg a 152 kapszula ülékek kapcsolatba nem kerülnek a 34 serlegekben levő 5 kapszulákkal. Az ebben az állapotban levő kapszula helyzetét a 11. ábrán a 51 kapszula mutatja. A kapszulák még mindig a 34 serlegek 46 üregein belül maradnak, azonban most már ráfekszenek a 152 kapszula ülékekre is és ezeket a vákuum ide szorítja. Amint az átrakó kerék tovább fordul és a kapszulákat átszállítja a 11. ábrán látható 5j és 5k kapszulák helyzetein, a fölszedő karok 152 ülékei kapcsolatban maradnak a kapszulákkal. Amikor a 144 fölszedő karok megközelítik a 170 görgőkkel szemben levő kiürítési helyzetet, a 150 horony felülete emelkedik és a 172 kiemelkedő pályaszakasz mindegyik 144 fölszedő kart egymás után kifelé tolja, ahol az 5m kapszula végül befekszik a 170 görgőkből képzett párok közötti hornyokba. Amikor a 144 fölszedő kar eléri ezt a helyzetet, a keresztirányú 158 kiömlőnyílás is kikerül a 118 és 120 gyűrűtestek által képzett falak közül, amint a 11. ábra bal oldalán látható. Ennek eredményeként a 154 légjáratok a külső légtérrel kerülnek kapcsolatba, a 152 kapszula ülékeknél a szívás megszűnik, ezek az 5m kapszulát elengedik és a kapszula átkerül a 28 ellenőrző fejre. Az átrakást a 28 ellenőrző fejben levő szívóvezetékek segítik elő. A 144 fölszedő karok kiürítési helyzetén túl a 150 horonyban egy 174 lejtős pályaszakasz van, amely a 144 fölszedő karokat visszahúzza, ezeknek serlegek belsejével való kapcsolódása megszakad és így lehetővé válik, hogy a serlegek az átrakó kereket a 22 szállitólánc alsó ága mentén elhagyják. 5 10 13 20 25 30 35 40 45 50 55 éO 65
