173566. lajstromszámú szabadalom • Töltőalapozóként,szórókittként és közbenső zománcként használható kompozíciók
3 173566 4 felvitt bevonat tovább marad folyékony, és így a felszórt cseppek „összefolyhatnak”. A leglágyabb, tehát csiszolhatóság szempontjából legelőnyösebb töltőanyagok, például a talkumféleségek viszont rontják a felszórt réteg terülését. A nagy szilár danyag-tartalrnú íóltőalapozókban, szórókittekben és közbenső zománcokban a terülés javítása érdekeben növelik a kisebb tenziójú. vagyis lassabban párolgó oldószerek mennyiségét. Ilyen módszerekkel azonban — különösen függőleges felületen — nem alakítható ki sima felület, mert a felvitt réteg megfolyások miatt hullámossá válik, és a hullámok eltüntetése sok csiszolási munkát igényel. Mostanáig nem voitak ismertek jól csiszolható és egyúttal megfelelően terülő töltőalapozók, szórókittek és közbenső zománcok, A találmány célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésével felszóráskor sima felületet adó, tehát csekély csiszolás1 munkát igénylő töltőalapozó, szórókitt és közbenső zománc kompozíció kidolgozása. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti cél maradéktalanul elérhető oiyan oldószerelegy felhasználásával, amely nagyobb mennyiségű gyorsan illő, vagyis nagy tenziójú és jóval kisebb mennyiségű lassan illó, vagyis kis tenziójú komponensből úgy van összeállítva, hogy legalább 20 súly% 29 din.crn-nél kisebb felületi feszültségű komponenst tartalmaz. Megállapítottuk ugyanis, hogy az ilyen oldószerelegy et tartalmazó rendszerből szóráskor olyan apró festékcseppek képződnek. amelyek a felhordás után rregfolyás nélkül egyenletes bevonatot adnak meg fiigpőleges feliileteKen >s. Ez a felismerés azért meglepő, mert az eddigi szakmai hiedelem szerint szórással való felvitel esetén 'ima fehlet csak akkor érhető el, ha a felhordott bevonat lassan párolgó oldószerek alkalmazása folytán egy bizonyos ideig még folyékony állaootH.. marad, vagyis „elterül”. Fentiek alapján * találmány sima f.lületet adó ás kevés csiszolási munkát igénylő töltőalapozóként 37Ó:ókittként és közbenső zománcként használnáló kompozíció, amely kémiai úton Lcrháióaíthatii műgyanta kötőanyag szerves oldószeres oldatában cis/.pergálva a kötőanyag súlyára '.omtkoztatva 1 2-4 arányban ásványi töltőanyagot éshagy pigmentet tartalmaz A találmány értelmében a kompozíció szerves oldószerként 26-68 suly% 5 és 32 között párolgási számú és 29 din.cm alatti felületi feszültségű oldószerekéből, 4—20 sűlyyf 40 és 200 közötti páio.gási számú és 25-45 din.cm felületi feszültségű oldószer(ek)ből és 24—70 súly% egyéb oldószerből álló oldószerelegyet tartalmaz. A polia midokkal térhálósított epoxigyanták abból a szempontból előnyösek a töltőalapozók, szórókittek és közbenső zománcok kötőanyagaként, hogy kikeményedésük poliaddíciós reakcióban, tehát melléktermék lehasadása nélkül megy végbe, és így vastag rétegben is felvihetők. Hátrányaik azonban, hogy igen kemény filmet adnak, ami a o csiszolást nagymértékben megnehezíti. Megállapítottuk, hogy jól csiszolható és így a találmány szerinti kompozíció kötőanyagaként kitűnően alkalmazható módosított epoxigyanták állíthatók elő olyan módon, hogy 6000—90 000 cP viszkozitású és 1,6—28 súly% NCO-tartalrnú poliizocianáttal reagáltatunk 320 és 4200 közötti mólsúlyú és 0,06—0.45 hidroxi-értékű epoxigyantát, a poliizocianátot legalább 3 súly%, előnyösen 10—30 súly% mennyiségben célszerű használni. Az ilyen epoxigyantával előállított bevonatok jól csiszolhatok. Ennek megfelelően a találmány szerinti kompozíció egy előnyös kiviteli alakjában műgyanta kötőanyagként 320 és 4200 közötti mólsúlyú és 0,06 -0,45 hidroxil-értékű epoxigyanta, valamint 6000—90 000 cP viszkozitású és 1,6—28 súly% NCO-tartalmú poliizocianát reagáltatása útján kapott módosított epoxigyantát használunk. Műgyanta kötőanyagként a lakkiparban használatos kötőanyagok közül elsősorban poliizocianátokkal lágyított epoxigyantát, amingyantát, módosított alkidgyantát, vinilgyantát vagy ezek különböző kombinációit használhatjuk. Az epoxigyanta kötőanyag felhasználásakor szükséges térhálósítót általában a kompozíció felhordása előtt keverjük a diszperzióhoz. Alkidgyanta és amingyanta elegyéből álló kötőanyag esetén a kívánt keménységet a két műgyanta egymáshoz viszonyított mennyiségével lehet beállítani. Töltőanyagként olyan ásványi eredetű anyagokat használhatunk előnyösen, amelyek csiszolási ellenállása Rosiwa’ szerint 30-nál kisebb. Ilyen anyagokként elsősorban szulfátok, például barit vagy gipsz, karbonátok, például kréta, könnyen hasadó szilikátok, példád talkum vagy földpátok, valamint agyagásványok, például kaolinok használhatók fel. A pigmentek kiválasztásakor is elsősorban a minél kisebb csiszolási keménységet, másodsorban a kívánt színt és a fedőképességet, továbbá töltőalapozók esetén a korróziógátló hatást vesszük figyelembe. Előnyösen használható pigmentek az inatáz (TiG2), a litepon a cinkszdfid és a cinkkromát. A Persoz szerinti ingás keménységet az MSZ 9640/4—71 szerint mérjük. A párolgási szám mérését az MSZ 1636-66 2.08 pontja szerint végezzük. A Rosiwal-féle relatív csiszolási keménységet Koch és Sztiókay „Ásványtan” című könyve (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967) I. kötetének 261. oldala szerint úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó ásvány 4 cm2- felületű darabját előírt körülmények között csiszoljuk, és méijük a súlyveszteséget, illetve a térfogatcsökkenést, amellyel a keménység fordított arányban áll, a kvarc lapján mért csiszolási keménység értéke 100. Néhány oldószer felületi feszültségét és párolgási számértékét az alábbi táblázatban adjuk meg: 5 10 l.S 20 25 30 35 4C 45 50 55 60 65
