173513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid polimerizálására oltott mikroszuszpenzióban
7 173513 8 tort tartalmaznak, akár olyan emulzióban vagy mikroszuszpenzióban polimerizálással készített második oltóanyaggal együtt, amelyben a polimer•részecskék nagyobbak, mint az első oltóanyag polimer-részecskéi és nem tartalmaznak iniciátort, akár mikroszuszpenzióban polimerizálással készített második oltóanyaggal együtt, amelyben a polimerrésze cskék nagyobbak, mint az első oltóanyag polimer-részecskéi és szerves anyagban oldható iniciátort tartalmaznak, és egy emulzióban vagy mikroszuszpenzióban polimerizálással készített harmadik oltóanyaggal együtt, amelyben a polimerrészecskék nagyobbak, mint a második oltóanyag polimer-részecskéi és nem tartalmaznak iniciátort.- Mikroszuszpenzióban polimerizálással készített olyan első oltóanyagot használunk, amelyben a polimer részecskék szerves anyagban oldható iniciátort tartalmaznak, olyan emulzióban vagy mikroszuszpenzióban polimerizálással készített második oltóanyaggal együtt, amelyben a polimer-részecskék finomabbak, mint az első oltóanyag polimer-részecskéi és nem tartalmaznak iniciátort, és olyan mikroszuszpenzióban vagy emulzióban polimerizálással készített harmadik oltóanyaggal együtt, amelyben a polimerrészecskék nagyobbak, mint az első oltóanyag polimer-részecskéi és nem tartalmaznak iniciátort. Egy előnyös változatban olyan mikroszuszpenzióban polimerizálással készített oltóanyagot használunk, amelyben a polimer-részecskék valamely iniciátort tartalmaznak, olyan emulzióban polimerizálással készített második oltóanyaggal együtt, amelyben a polimer-részecskék finomabbak, mint az első oltóanyag polimer-részecskéi és nem tartalmaznak iniciátort. Az oltóanyagoknak egymáshoz vagy az összes oltóanyagmennyiséghez való arányát úgy választjuk meg, hogy a polimer-részecskékben levő szerves anyagban oldható inidátor mennyisége elegendő legyen a polimerizálás vagy a kopolimerizálás megvalósításához minden kiegészítő iniciátor adagolása nélkül. A találmány szerinti polimerizáláshoz szükséges víz mennyiségét úgy szabályozzuk, hogy az oltóanyagok kezdeti polimerkoncentrációja és a vinilklorid a kopolimerizálható monomerrel együtt vagy anélkül a reakcióelegy 20—80 súly%-át, előnyösen 45-75 súly%-át tegye ki. A mikroszuszpenzió stabilitásának a növelése érdekében előnyös lehet, ha a polimerizálás előtt és/vagy a polimerizálás folyamán valamely, mégpedig legalább egy olyan anionos emulgeátort adagolunk, amely legalább egy nem-ionos emulgeátorral képes társulni. Az anionos emulgeátorok előnyösen zsírsavszappanok, alkilszulfátok, alkilszulfonátok, alkilarilszulfonátok, vinilszulfonátok, allilszulfonátok, alkilszulfoszukcinátok és alkalikus alkilfoszfátok, míg a nem-ionos emulgeátorok előnyösen etilén- vagy propilénoxid különböző hidroxilezett szerves vegyietekkel alkotott polikondenzátumai lehetnek. Az emulgeátor ugyanaz lehet, mint az oltóanyagok előállításánál allalmazott emulgeátorok. Az emulgeátor mennyisége a vinilklorid vagy a vinilklorid és a kopolimerizálható monomer elegyének legfeljebb 3%-a lehet. Ez a mennyiség általában használatos a reakció hatásos lejátszódása érdekében. A fenti határon felüli mennyiségek is alkalmazhatók anélkül, hogy a találmány szerinti eljárás körén kívül kerülnének, mivel az emulgeátoroknak csupán az a szerepük, hogy stabilizálják a mikroszuszpenziót és nem gyakorolnak hatást a részecskék méretére. A reakcióközeget a beálló nyomáson az előállítani kívánt vinilklorid-polimer tulajdonságai által meghatározott hőmérsékletre melegítjük. A vinilklorid-polimer tulajdonságai pedig a molekulasúlytól függően alakulnak. A reakcióközeg hőmérséklete általában 10C*-tól 85 C*-ig terjed, előnyösen 30 C* és 70 C* között mozog. A polimerizáció meggyorsítása érdekében ajánlatos az első oltóanyag és/vagy a többi oltóanyag által tartalmazott iniciátornak olyan fémkomplex•vegyülettel való aktiválása, amely szerves anyagban oldható és amely vízoldható fémsó és valamely komplexképző anyag közötti reakcióban képződik a polimerizálás folyamán és amelyet fokozatosan viszünk be az elegybe, ahogy ezt a 73.20882 számú francia szabadalmi bejelentés ismerteti. A fémsót olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a fémsó és az iniciátor aránya 0,1-tői 10/1-ig terjed. Fémként vas, réz, kobalt, nikkel, cink, ón, titán, vanádium, magnézium, króm és ezüst jön számításba. A komplexképző anyagokat mono- vagy polikarbonsavak, alkilfoszforsavak, laktonok és karbazolok képviselik. Ezeket az anyagokat általában a fémsóhoz viszonyítva szt öchiometrikus arányban alkalmazzuk. Az előzőekben leírt mikroszuszpenzióban történő polimerizálást természetesen folyamatosan is végezhetjük. A találmány szerinti eljárás fontos előnyökkel rendelkezik, így csak igen kis mennyiségű iniciátor szükséges, a reakció lefolyása szabályosabb és jóval rövidebb időt vesz igénybe, mint a hagyományos eljárásoknál szokásos, nem történik kéregképződés a reakcióban, így javul a hőátadás, amely szükséges ahhoz, hogy egységes polimerizáció menjen végbe. Az eljárás különös előnye az is, hogy olyan mikroszuszpenziót biztosít, amelynek a polimer-koncentrációja egészen 75 súly%-ig terjedhet, és emellett folyékony. Ez előnyösen 20-75 súly% koncentrációt biztosít, ennek eredményeként a polimerizáló és az elválasztó készülékek jobban kihasználhatók. A módszer továbbá a kapott latexben levő részecskeméretek reprodukálhatóságát teszi lehetővé. Az ily módon készített latexek legalább két különböző átlagos átmérőjű részecskeeloszlással rendelkeznek. Így, ha két oltóanyagot használunk, két átlagos átmérőjű részecsekeeloszlást kapunk, amely a nagyobb részecskékre 0,4 /zm-tól 2,5 jtm-jg, a finomabb részecskékre 0/08 jim-tól 1 pm-ig terjedő tartományban van, ahol az átmérőarány 1-20/1, a súlyarány pedig 0,1-10/1 nagyságrendű. Hasonló módon, ha három oltóanyagot használunk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
