173504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tieno(2,3-c) piridinek és tieno(3,2-c) piridinek előállítására

11 173504 12 24. példa 5-Benzil-7-fenil-4,5,6,7-tetrahidro­­-tieno[3,2-c]piridin (24. származék) Benzil-kloridot kondenzálunk a 4. példa szerint előállított 7-fenil4,5,6,7-tetrahidro-tieno[3,2-c]piri­­dinnel, a 8. példában leírt eljárás szerint. Olvadás­pont 200 C*. Kitermelés 34%. 25. példa 6-F enetil-4-fenil-4,5,6,7-tetrahidro­­-tieno[2,3-c]piridin (25. származék) Fenetil-bromidot kondenzálunk a 3. példa sze­rint előállított 4-fenü4,5,6,7-tetrahidro-tieno[2,3-c]­­piridinnel, a 8. példában leírt eljárás szerint. A termék olvadáspontja HOC*. Kitermelés 59%. 26. példa 5 -(o -Cianob enzil)-7 -f enil 4 ,5 ,6,7-tetrahidro­­-tieno[3,2-c]piridin-hidroklorid (26. származék) o-Cianobenzil-bromidot kondenzálunk a 4. példa szerint előállított 7-fenil-4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2-c]piridinnel, a 8. példában leírt eljárás szerint. A termék hidrokloridjának olvadáspontja 160 C*, kitermelés 71%. 27. példa 5 -(p-Metoxibenzil)-7 -fenil4,5,6,7-tetrahidro­­-tieno[3,2-c]piridin-hidroklorid (27. származék) p-Metoxibenzil-kloridot kondenzálunk a 4. példa szerint előállított 7-fenil4,5,6,7-tetrahidro-tieno [3,2-cjpiridinnel, a 8. példában leírt eljárás szerint. A termék hidrokloridjának olvadáspontja 176 C*. Kitermelés 75%. 28. példa 5 -(o -Metoxikarbonil-benzil)-7 -fenil4,5,6,7- -tetrahidro-tieno[3,2-c]piridin (28. származék) 2-Brómmetil-benzoesavmetilésztert kondenzálunk a 4. példa szerint előállított 7-fenil4,5,6,7-tetra­­hidro-tieno[3,2-c]piridinnel a 8. példában leírt eljá­rás szerint. A termék olvadáspontja 114C*. Kitermelés 65%. Az alábbiakban közölt farmakológiai és toxiko­lógiai vizsgálatok bizonyítják az (I) és (II) általános képletű vegyidetek hasznos tulajdonságait, külö­­nösen a vérlemezkék aggregációját gátló és gyulladás-gátló hatásuk következtében. I. Toxikológiai vizsgálatok Az (I) és (II) általános képletű vegyületek kitűnő toleranciájukkal és kismértékű toxicitásuk­­kal tűnnek ki. így, a testsúlykilogrammonkénti LDS o (24 óra) érték, amit egereken a Miller és Tainter féle módszerrel határoztunk meg orális adagolás mellett, 700 mg-nál nagyobbnak adódott az összes származékra. Egereknél intravénás adagolásnál az LDS0 például az 1. származéknál 63 mg, a 3. származék­nál 69 mg, az 5. származéknál pedig 61 mg volt. Továbbá a különböző állatfajokon végzett akut, krónikus, szubkrónikus és késleltetett toxicitás vizsgálatok nem mutattak ki sem helyi, sem szisztémás reakciót, sem perturbációt rendszeresen végzett biológiai kontroll vizsgálatoknál és a kísérlet befejeztével felboncolt állatoknál végzett mikroszkópos vagy makroszkópos vizsgálatoknál sem találtunk rendellenességet. II. Farmakológiai vizsgálatok 1. Vérlemezke-aggregációt gátló hatás A vért a Wistar patkányok nyaki vénájából vettük. Ebből a citrátos vérből, centrifugálás után ml-enként 600 000 ± 20 000 vérlemezkét tartal­mazó plazmát állítottunk elő, és ezt használtuk fel az összes aggregációs meghatározásához. a) Az ADP indukált vérlemezke-aggregáció meghatározása 0,4 ml plazmát helyeztünk egy szilikonnal bevont csőbe, amit ugyancsak szilikonnal bevont mágneses keverővei láttunk el. A csövet aggrego­­méterbe helyeztük, amihez optikai denzitométer csatlakozott. A fényáteresztőképesség akkor stabili­zálódott, mikor 10 pmól ADP-t (Adenosin-Di-Phos­­phat) tartalmazó 5 ml oldatot juttattunk a plazmát tartalmazó csőbe. A vérlemezkék aggregációja növeli a fényáteresz­tőképességet, amit egy dezaggregációból adódó csökkenés követ. így a maximális optikai sűrűség változással lehet az aggregáció intenzitását jellemezni. b) Kollagén indukált vérlemezke-aggregáció meghatározása Az ADP oldatot most kollagén oldattal (marha-inkivonat) helyettesítettük. c) Eredmények 20 patkányból több csoportot képeztünk, és a vizsgált származékokat 100 irg/kg dózisban adagol­tuk orálisan az egyes csoportoknak. A két vizsgálat során kapott eredményeket a következő I. táb-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom