173500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált N,N-dialkil-tiokarbaminsav-S-benzil-észterek előállítására
5 173500 6 forraljuk. Az eközben képződő etilklorid heves forrással távozik. A reakciókeveréket vízsugárszivattyúval létesített vákuumban desztillálva visszanyerjük a benzilklorid feleslegét, majd a maradékot ledesztillálva 38,4 g (86%) dm szerinti terméket kapunk. Forráspontja 1J5 torr nyomáson 132-134 C°. 3. példa N,N-dipropil-tiokarbaminsav-S-benzilészter 75,6g (0,4 mól) N,N-dipropil-tiokarbaminsav-O-etilésztert feloldunk 100 ml toluolban, az oldathoz hozzáadunk 52,5 g (0,4 mól) benzilkloridot és 2,5 g vízmentes cinkkloridot és a keveréket visszafolyatás közben 3 órán át forraljuk. Utána a keveréket 3 g aktív szénnel kezeljük, szűrjük, a szüredéket kétszer 50—50 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfáton szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot 2 torr nyomáson 128—130C*-on ledesztillálva 77,2 g (77%) dm szerinti vegyületet kapunk. 4. példa N JM-pentametilén-tiokarbaminsav-S-benzilészter 51,9 g (0,3 mól) N,N-pentametilén-tiokarbaminsav-O-etilészter 140 ml toluollal készült oldatához hozzáadunk 38,0 g (34,4 ml, 0,3 mól) benzilkloridot és 6 g cinkkloridot, majd a keveréket visszafolyatás közben 3 órán át forraljuk. A forralás végén a reakciókeverékhez hozzáadunk 5 g csontszenet, majd leszűrjük, a szüredéket kétszer 80-80 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 2 torr nyomáson 131—134C°-on ledesztillálva 57,1 g (81%) dm szerinti terméket kapunk. 5. példa N ,N-dietil-tiokarbaminsav-S-(4-klórbenzil)-észter 64,6 g (0,4 mól) N ,N-dietil-tiokarbaminsav-O-etilésztert feloldunk 120 ml toluolban és az oldathoz hozzáadunk 64,4 g (0,4 mól) 4-klórbenzükloridot, valamint 4,5 g vas(II)kloridot. A reakcióelegyet két óra hosszat visszafolyatás ködjén forraljuk. Utána az elegyet 5 g aktív szénnel kezeljük, majd szűrjük. A toluolt 80C*-os vízfürdőn vákuumban ledesztilláljuk. 72,4 g sárgásbarna olajat kapunk, melyet vákuumdesztilládóval tisztítunk. A főpárlat súlya 70,0 g (68%). Forráspontja 2 torr nyomáson 150-152 C*. 6. példa Az előző példában leírtakhoz teljesen hasonló módon járunk el azzal az eltéréssel, hogy katalizátorként 4,5 réz(II)kloridot adunk a reakcióelegyhez. A vákuumdesztilláció után kapott főpárlat súlya 76,5 g (75%). 7. példa Az 5. példában leírtakhoz teljesen hasonló módon járunk el azzal az eltéréssel, hogy katalizátorként 4,0 g ón(II)ldoridot adunk a reakcióelegyhez. A vákuumdesztilláció után kapott főpárlat súlya 67,8 g (66,5%). 8. példa Az 5. példában leírtakhoz teljesen hasonló módon járunk el azzal az eltéréssel, hogy katalizátorként 5,0 g báriumkloridot adunk a reakcióelegyhez. A vákuumdesztilláció után kapott főpárlat súlya 61,2 g (60%). 9. példa 80,5 g (0,5 mól) N,N-dietil-tiokarbaminsav-O-etilésztert és 80,5 g (0,5 mól) 4-klórbenzilkloridot bemérünk egy visszafolyós hűtővel és hőmérővel ellátott gömblombikba, majd hozzáadunk 1,6 g vízmentes kadmiumkloridot. A reakcióelegyet egy órán át 120—130 C° hőmérsékleten tartjuk, amikor is a képződő etilklorid heves forrás közben távozik. A reakció végén a kadmiumkloridot kiszűrjük az elegyből. A kapott nyerstermék világossárga olaj, súlya 122,8 g (96%). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I általános képletű szubsztituált N^í-dialkil-tiokarbaminsav-S-benzilészterek előállítására - ebben a képletben Rl 1-4 szénatomos alkilcsoportot és R2 1—4 szénatomos alkilcsoportot vagy ciklohexilcsoportot jelent, vagy R1 és R2 együttesen egy 4-6 szénatomos polimetüén-csoportot jelentenek, R3 és R4 hidrogén- vagy klóratomot, vagy 1-4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxivagy 1—4 szénatomos alkiltio-csőportot jelentenek — azzal jellemezve, hogy egy II általános képletű tiokarbaminsav-O-alkilésztert - ebben a képletben R1 és R3 a fenti jelentésűek és R5 1-3 szénatomos alkil-csoportot jelent - adott esetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
