173406. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet, különösen térelhatároló szerkezetek, útburkolatok, térburkolatok és hasonlók létesítéséhez, valamint eljárás vázszerkezet készítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173406 Bejelentés napja: 1974. VI. 03. (VA-1435) Nemzetközi osztályozás: E 04 C 2/50, E 04 B 5/55 Közzététel napja: 1978. X. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. VII. 31. Vladár János gépészmérnök 25%, Vladár Jánosné vegyészmérnök 25%, Nagy Gábor közgazdász 25%, Vladár Péter építőmérnök 12,5%, Vladár Gábor tanuló 12,5%, Budapest Vázszerkezet, különösen térelhatároló szerkezetek, útburkolatok, térburkolatok és hasonlók létesítéséhez, valamint eljárás vázszerkezet készítésére 1 A találmány vázszerkezetre, valamint vázszerkezet készítésére szolgáló eljárásra vonatkozik. A találmány szerinti vázszerkezet térelhatároló szerkezetek, pl. panelek, kerítések, födémek, valamint útburkolatok és térburkolatok létesítéséhez alkal- 5 mazható. Az építőiparban elterjedten alkalmaznak térelhatárolási célokra szendvicspaneleket, amelyek két, egymástól távközzel elhelyezett kemény héjalólemezből, és azok között rögzített, a héjalólemezek 10 együttdolgozását biztosító elemekből állnak. Felépítésük azon az ismert elven alapszik, hogy két, egymástól meghatározott távolságban elhelyezkedő, együttdolgozó lemez inercianyomatéka a súlyponti tengelyre nagyobb, mint egy olyan azonos anyagú 15 tömör lemezé, amelynek vastagsága a szendvicspanel két héjalólemezének együttes vastagságát teszi ki. A héjalólemezek közötti távolságtartás és azok között az együttdolgozás biztosítására cellás szer- 20 kezetű vázakat, így méhsejtszerkezeteket is alkalmaznak, amelyek vékony - pl. műanyag, impregnált papír stb. - lemezből készülnek. Az ilyen méhsejtszerkezetek fajlagos anyagigénye kedvező, teherbírásuk az őket alkotó lemezrészek síkjára 25 merőleges irányban azonban csekély, a méhsejtek egymáshoz viszonyítva ilyen irányú erő hatására könnyen elmozdulnak, ezért az ilyen vázszerkezetű szendvicspanelek héjalólemezeinek kell biztosítaniok az együttdolgoztató méhsejt-váz stabilitását is. Ez 30 2 számos esetben hátrányt jelent, mivel egyrészt olyan esetekben is kétoldali héjalást tesz szükségessé, amikor csak egyoldalira van szükség, vagy a héjalás valamely műszaki feladat megoldásánál el is hagyható, másrészt a héjaló lemezek vastagságát annál nagyobbra kell választani, mint amit adott esetben a — nem statikai — funkció szükségessé tesz. A találmány feladata, hogy olyan cellás vázszerkezetet szolgáltasson, amely minimális vastagságú lemezanyagból, a méhsejt-szerkezetekéhez hasonló kedvező fajlagos anyagfelhasználási mutatóval készíthető, a cellák stabilitása azonban a vázszerkezetben héjalás nélkül is tökéletesen biztosítva van, a vázszerkezet teherbírása sokszorosa a szendvicspanelekben alkalmazott együttdolgoztató vázakénak, így alkalmazhatósági területe is jelentősen kibővül azokéhoz viszonyítva. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a cellás vázszerkezet stabilitását - a cellák oldalirányú elmozdulásának meggátlását - oly módon biztosíthatjuk, hogy a vázszerkezet kialakításához használt, egymáshoz rögzített tört vonalvezetésű (periodikusan ismétlődő, egymásba átmenő trapéz-szerű szakaszokat tartalmazó) szalagok legalább minden második rögzítési síkjában legalább egy-egy merevítőtagot építünk be, amelyet az egymáshoz csatlakoztatott szalagok minden rögzítési helyén célszerűen mindkét lemezcsíkhoz hozzáerősítünk. Az ilyen vázszerkezet - statikai szempontból -173406
