173403. lajstromszámú szabadalom • Homlokzatszerkezet
3 173403 4 Az erőjátékot jelentős mértékben megzavarja az, hogy a különben teherhordó homlokzati elemekhez függesztett részek addicionálódnak. Kedvezőtlen az is, hogy emiatt a harántfalak végeit erősen túl kell vasalni, amellett pedig az alapozás is bonyolultabbá és költségesebbé válik. Szerkezeti és gazdaságossági hátrányt jelent az is, hogy a függesztési helyek erőjátéka sok esetben bizonytalan, az erők átadása bonyolultan, illetve „tisztátalan” módon történik, a kapcsolatokhoz költséges korrózióálló acélt kell használni, a falakat és/vagy a födémeket pedig a kapcsolati helyeken nem egyszer meg kell kettőzni, sőt esetleg háromszorozni. Az ismert térloggiás homlokzatszerkezetek esetében nem lehet kiküszöbölni a hőhidak kialakulását sem. Érzékenyek e megoldások a hőmérsékletkülönbségekre is, melyek hatására a csatlakozási helyeken gyakran lépnek föl repedések. Különleges intézkedéseket igényel a térelemként kialakított loggiák gyártása is. Már maga a gyártó sablon is bonyolult, emellett fokozott nehézségek lépnek föl a gőzöléssel való érleléskor, a bedolgozásnál, a tárolásnál és a szállításnál egyaránt. Bonyolult és munkaigényes a térelemek acélbetéteinek szerelése is. Az ismert térloggiák általában fémszerkezetű üvegezett mellvédekkel vannak ellátva. Vasbeton mellvédeket csak oly módon lehet alkalmazni, ha azokat külön gyártják és fémszerelvények segítségével a dobozfalakhoz utólag rögzítik. Ez a megoldás nem csupán a szerkezet jellegétől idegen, de különleges és korrózióvédelmet igénylő kapcsoló szerelvények alkalmazását is kívánja. Kedvezőtlen az is, hogy a sablonok drágák, ezért gazdaságos kihasználásuk csak nagy sorozatszám mellett képzelhető el. Mivel pedig a sablonon változtatást nem lehet tenni, azért a teljesen egyforma megjelenésű loggiák és/vagy erkélyek a panelos épületek homlokzatát siváran egyhangúvá teszik. A térelemként kialakított loggiák, illetve erkélyek csatlakoztatásmódja miatt nincsen lehetőség ezek variálására, mivel a függesztéssel történő csatlakozás miatt a loggiáknak kötelezően egymás fölé kell esniök. Ezért a panelos lakóépületeknél a loggiák mindig függőleges sorokat alkotva jelennek meg a homlokzatokon. Még kedvezőtlenebbek a tapasztalatok az épület homlokzatisíkja elé állított ún. önhordó loggiasorokkal kapcsolatban, ahol a függőleges irányú hőtágulás is szerkezeti nehézségeket okoz. A mozgások lehetővé tétele érdekében az önhordó loggiasor és az épület közé csuklós kapcsolatokat kell beiktatni. Ezeknek is különlegesen korrózióállónak kell lenniök. Az ilyen loggiasorok variálási lehetősége még a térloggiákénál is korlátozottabb. Léteznek olyan járulékos homlokzati elemek is, amelyeket külön kell valamilyen alkalmas anyagból elkészíteni és a homlokzat készítése során bebetonozás vagy korrózióálló fémszerkezeti kötések segítségével lehet őket rögzíteni. Ezzel a módszerrel ornamentikái elemeket vagy árnyékoló funkciót betöltő idomokat, illetve szerkezeti elemeket lehet az épület homlokzata elé helyezni, emberi tartózkodásra alkalmas, ún. nagy kiülésű erkélyeket, loggiákat vagy függőfolyosókat azonban ily módon nem lehet szerkezetileg megbízható módon létrehozni. Aránylag a legfejlettebb módon elégíti ki a homlokzatszerkezetek kialakításának igényét az a térbeli loggiaszerkezet, amelynek tartóelemei két darab - hosszabbik száraival a homlokzati falhoz simuló - L-alakú függesztő elemek, amelyekre alsó padozati lemez, valamint vasbetonból készített mellvéd van erősítve. E loggiák korrózióálló acélból készült konzolok segítségével a homlokzati panel tetejére vannak függesztve. Az erőátadódás érdekében a homlokzati falat az acélkonzolok csatlakoztatására alkalmas sajátságos alakkal kell kiképezni. A loggiát a homlokzati falpanel elhelyezését közvetlenül követve kell a helyére függeszteni, a loggiás homlokzati panel kibillenését pedig ideiglenes kitámasztásokkal kell megakadályozni. Ez a szerkezet is nagymértékben munka- és költségigényes, a szerelés pedig a térelem-loggiáknak a falpanelokkal gyakorlatilag egyidőben való elhelyezése miatt kedvezőtlen és lassú. A találmány célja olyan homlokzatszerkezet kifejlesztése, amely szerkezetileg egységes, és egyszerű módon ki tudja elégíteni mind a loggiákkal és erkélyekkel, mind pedig a függőfolyosókkal szemben támasztott műszaki, építéstechnológiai és gazdaságossági követelményeket. Kívánalom, hogy a loggiák megfelelő légzárást, a mellvédek biztonságot, külső kialakításuk pedig kedvező esztétikai megjelenést nyújtson. Feladata a találmánynak, hogy a homlokzatszerkezet segítségével az eddigi egyhangú épületkülső helyett változatos, könnyen variálható, a loggiák és erkélyek helyének elvileg tetszés szerinti megválasztásával változatos és esztétikus homlokzatokat lehessen kialakítani, ennek érdekében pedig a loggiák és erkélyek bármelyikét a homlokzat bármely részén alkalmazni és elhagyni egyaránt lehessen. Feladat továbbá, hogy a homlokszerkezet elhelyezése az építkezés ütemét ne lassítsa, tehát a homlokzatszerkezeteket utólag bármikor és bármilyen típusú épület esetén el lehessen helyezni. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az épület homlokzati falában elhelyezett sajátságos kialakítású függesztő konzolokra ezekhez alakzáró módon illeszkedő beakasztó fülek segítségével loggiaként, fél-loggiaként, erkélyelemként vagy függőfolyosó elemként kialakított egyszerű alakú térelemeket bármely időpontban és elvileg bármilyen szerkezeti fölépítésű épületre föl lehet függeszteni, és ezáltal az igényeknek megfelelő homlokzatot létre lehet hozni. A térelemek az épület homlokzati síkjára merőleges, valamint az épület homlokzati síkjával párhuzamos síkú részekkel bíró nyitott vagy zárt keretekből és/vagy tárcsákból állíthatók Össze. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti homlokzatszerkezet — főleg házgyári technológiával készülő panelos épületekhez loggiáknak, erkélyeknek és függőfolyosóknak az épület határoló falaitól függetlenített módon, tetszőleges időpontban való kialakítására — oly módon van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
