173361. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ideg-, izomszövetek elektromos ingerelhetőségi küszöbének objektív meghatározására

173361 4 A membrán időállandója a következő összefüggéssel jellemezhető: T = rm*Cm ah°l rm a membrán ellenállása Cm a membrán kapacitása. Az impulzus intenzitás (erősség) — szélesség (tar­tam) görbékből a rheobázis és chronaxi közvetlenül meghatározható. Az erősség-tartam görbék lehetővé teszik a diag­nosztizáló orovosnak a különböző kóros és egészséges izmok állapotának összehasonlítását. A chronaxia megváltozása már olyan kisfokú pyra­­mispálya (akaratlagos fő mozgató idegpálya) bánta­­lomban is észlelhető, ahol az aktív izomerő még nem csökken. Az izomrost elektromos ingerlési ideje (chronaxiá­­ja) jóval nagyobb, mint az idegé. Az izomrostok a motoneurontól való teljes elszakadás után lassú dege­­nerálódásnak indulnak, majd idővel teljesen eltűnnek, akkor már megszűnik az elektromos izomingerelhető­­ség is. Ha az elektromos ingerelhet őség teljesen megszű­nik, azaz erős galvánárammal sem váltható ki az izom­ban a jellegzetes, azonnal is jól követhető izomrángás, többé regenerációra nincs lehetőség. A görbe normálistól való eltérésének tehát prog­nosztikaijelentősége is van. A regeneráció folyamánt viszont javul a vizsgált izom vagy idegszövet ingerelhet őségé is. A környéki motoneuron pusztulásánál jelentősen megnő az izmok chronaxiája. A normális 0,2—0,5 msec értékről 70-80 msec értékre nő. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben már nem a motoneuron chro­­naxiájáról van szó, hanem az izomrost saját ingerlési idejéről, ez pedig jóval nagyobb, mint az idegek chro­naxiája. Fentiek miatt az erősség—tartam görbe és a chro­naxia meghatározása pontosabb, előzetes betekintést enged az izom elektromos ingerelhetőségi viszonyai­nak változásába, mint a klasszikus elektrophysiológiai módszerek. Az idegbénulások után a görbék határo­zott változásokat mutatnak, melyek olykor többet mondanak, mint az EMG, és az idegsérülés gyógyulá­sáról pontos adatokat szolgáltat. Az impulzus—amplitúdó görbe felvételére eddig több módszert is alkalmaztak. Az egyik módszer szerint a vizsgáló a stimulátor kisméretű felületi elektródáit a vizsgált izomszövet közepére vagy az egyiket az izom fölé, a másikat az ínre helyezi. A stimulus intezitását fokozatosan növelni kell, amíg az izomszövet enyhe, jól megfigyelhető kontrak­ciója nem következik be. Ezt a folyamatot 0,03 és 100 ms impulzusszélesség között többször meg kell ismételni, legalább nyolc különböző impulzusszéles­séggel, amit manuálisan állítanak be. A folyamat köz­ben a stimuláló impulzus frekvenciája 1-2 pulzus/sec. A görbét milliamper vagy volt dimenzióban ábrázol­ják az impulzusszélesség függvényében aszerint, hogy konstans áram vagy konstans feszültség generátoros kimenetet alkalmaznak a stimulátornál. A legtöbb e célra kifejlesztett készülékben egy ana­lóg műszer közvetlenül mutatja a stimuláló impulzus intenzitását, a stimuláló frekvenciának megfelelően hang és fényjelek is beállíthatók-3 2 A szokásos megoldások hátrányai rendszerükből fa­kadnak. A görbék felvétele hosszantartó, a kezelőtől nagy figyelmet követel, a vizsgált személynek kelle­metlen a többször ismételt stimulálás, a görbe pontos­sága függ a kezelő gyakorlatától. Ha sikerült a görbét meghatározni, ennek segítségé­vel további számításokkal egy sor értékes információ­hoz juthat a vizsgáló orvos. Ilyen például az 1 ms, illetve 100 ms-hoz tartozó intenzitások hányadosa, a területek aránya stb. Ezek a számítások általában nehézkesen végezhetők el. Fenti okok miatt a vizsgá­lati módszer nem terjedt el olyan mértékben, mint ahogy az várható lett volna. Az általunk kidolgozott és javasolt berendezés ré­vén az ismert módszerek és berendezések hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Ennek segítségével a vizsgála­tot végző szakember nagy mértékben tehermentesít­hető, mert a mérési módszer és kiértékelés automati­zálva van. A találmány tárgya tehát berendezés ideg- és izom­szövetek elektromos ingerelhetőségi küszöbének ob­jektív meghatározására. A berendezést a leíráshoz mellékelt rajzok segítségé­vel részletesen is ábrázoljuk. Az ábrák közül az 1. ábrán a találmány szerinti berendezés kapcsolási elrendezését látjuk, a 2. ábrán pedig a tárolóberendezést szemléltetjük. A berendezés következőképpen van felépítve: A 9 bistabil multivibrátor bemenete egy indító nyomó­gombbal áll összeköttetésben, kimenete rácsatlakozik egy kapuzott 10 astabil multivibrátor bemenetére, továbbá két 19, 20 bistabil multivibrátor bemenetére. A 10 astabil multivibrátor kimenete egyrészt egy to­vábbi 8 bistabil multivibrátor egyik bemenetére, más­részt egy 11 osztóáramkör bemenetére csatlakozik. Az egy bemenetű 11 osztóáramkör kimenete egyrészt egy 12 impulzusszélesség-fokozat egyik bemenetére, másrészt az említett 8 bistabil multivibrátor második bemenetére, továbbá egy-egy III és IV kapcsolóáram­körökön át egyrészt egy 15 lépcsőgenerátor egyik bemenetére, másrészt az említett 12 impulzusszéles­­ség-fokozat további bemenetére van kötve. A 12 im­­pulzuszélesség-fokozat egyik kimenete egy 13 végerő­sítő fokozat egyik bemenetére, másik kimenete pedig egy 14 kijelzőre csatlakozik. A 13 végerősítő fokozat kimenete önmagában ismert elektróda útján a 38 vizs­gált objektumra csatlakozik. A 38 vizsgált objektumra csatlakozik az 1 érzékelő bemenete, melynek kimene­te viszont egy 2 erősítő bemenetével van összekap­csolva. A 2 erősítő kimenete egy 3 komparátor beme­netével van összekötve, s a komparátor kimenete ret­­riggerelhető 4 monostabil multivibrátor bemenetére csatlakozik. A monostabil multivibrátor kimenete egyrészt egy 5 fényjelző áramkörre, egy 6 hangjelző áramkörre, továbbá kapcsolón keresztül a már emlí­tett 9 bistabil multivibrátor egyik bemenetére, továb­bá az említett 8 bistabil multivibrátor vezérlőbemene­tére, valamint az ugyancsak említett 15 lépcsőgenerá­tor egyik bemenetére, egy V kapcsolóáramkörön ke­resztül pedig a 12 impulzusszélesség-fokozat harma­dik bemenetére, s egy további kapcsolón keresztül egy 21 melléktároló áramkör egyik bemenetére csatla­kozik. A 21 melléktároló áramkör mindkét kimenete egy 22 osztóáramkör egy-egy bemenetével van össze­kötve, mely utóbbinak kimenete egy 23 numerikus 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom