173340. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gallium elkülönítésére aluminát-oldatokból

9 173340 10 összefüggését vizsgáltuk. Felvettük a Na20-Al203~ -V2 05 —H2 0 rendszer oldhatósági izotermáit 20, 30, 45, 60 és 75°C hőmérsékleten, melyekből megállapí - tást nyert, hogy a vanádiumpentoxid oldhatósága az aluminát-oldatban az oldat alkálikoncentrációjától és hőmérsékletétől függ. A kiindulási oldatban az alumí­­niumoxid-koncentráció változása a vanádiumpentoxid oldhatóságát gyakorlatilag nem változtatja. Az alumi­nát-oldatban a vanádiumpentoxid oldhatóságát vizs­gálva 20 °C-on azt találtuk, hogy 12-36,5%-os nátriumoxid-koncentráció mellett az oldhatóság igen alacsony, 0,3—0,4%. A vanádiumpentoxid oldhatósá­gának maximális értéke 8,4%-os nátriumoxid-kon­centráció mellett 7,48%. A hőmérséklet 45 °C-ra emelve a vanádiumpentoxid oldhatósága 20%-os és énnél nagyobb nátriumhidroxid-koncentráció mellett 0,35—0,8%. 25%-nál kisebb nátriumoxid-koncentrá­ció mellett a vanádiumpentoxid oldhatósága jelentő­sen megnő, például 10, 21%-os nátriumoxid-koncent­ráció mellett 24, 32%. A vanádiumpentoxid maximá­lis oldhatósága az aluminát-oldatban 18,4%-os nát­riumoxid-koncentráció és 75 °C hőmérséklet mellett 35, 2-+%. A vanádiumpentoxid oldhatóságának eltérései alu­minát-oldatban 8,46—36,5% közötti nátriumoxid­­koncentráció és 20—75 °C közötti hőmérséklet mel­lett a leülepedett fázisban különböző fizikai-kémiai tulajdonságú vanádiumvegyületek képződésére vezet­hetők vissza. Az Na20—A1203—V205—H20 rendszerben az egyensúlyi és leülepedett fázist kémiai, röntgenszerke­zeti-, kristályoptikai- és termografikus vizsgálatoknak és IR-spektroszkopikus vizsgálatnak vetettük alá, me­lyek nátriumvanadát kristályhidrátok jelenlétét mu­tatták ki. 2, 5, 7, 10, 12 molekula kristályvizet tartal­mazó nátriumortovanadátot, 18 és 22 molekula kris­tályvizet tartalmazó nátriumpirovanadátot, 1 és 2 mo­lekula kristályvizet tartalmazó nátriummetavanadá­­tot, valamint vízmentes nátriumvanadátot mutattunk ki. Először a nátriumpirovanadát-ikozahidrátot mu­tattuk ki és vizsgáltuk. Ez a vegyület alacsony hőmér­sékleten különböző változásokat szenved, például részben dehidratálódik. A nátriumvanadátok aluminát-oldatokból való ki­­kristálvosításának elméleti kidolgozásában fontos lé­pést jelentett a képződő nátriumvanadát kristályok kicsapási fokának és szemcseméretének az aluminát­­oldatban levő különböző szennyeződések függvényé­ben való vizsgálata, továbbá az ötkomponensű rend­szerben Na20—A1203—V205(NaF, P205, As205, Cr203)-H20 szobahőmérsékleten lejátszódó reakciók fizikai-kémiai vizsgálata. Megállapítottuk többek között, hogy a nátrium­­fluorid a vanádiumpentoxid oldhatóságát jelentősen csökkenti az aluminát-oldatban. Ez a szennyeződés a kristályosodásnál azért nem kívánatos, mivel a nát­­riumortovanadát-dodekahidrát mellett fluoridion je­lenlétében fluort tartalmazó vanádiumvegyület is kép­ződik (2Na2V04 -NaF-19H20). Azt találtuk, hogy az aluminát-oldat foszforpent­­oxid-tartalma a vanádiumpentoxid oldhatóságát nem befolyásolja. Ez a szennyeződés nátriumortovanadát­­-dodekahidrát és nátriumortofoszfát-dodekahidrát ke­verékkristályok formájában szennyezi a kristályos alakban kiváló csapadékot. A vanádiumpentoxid aluminát-oldatból való kikris­tályosodásánál az arzén jelenléte nem kívánatos, mivel nátriumortovanadát-dodekahidrát és nátriumortoaze­­nát-dodekahidrát keverékkristályok keletkeznek és megnehezítik a vanadátok leválasztását. A háromvegyértékű króm jelentéktelen mennyiség­ben oldódik az aluminát-oldatban, így a vanádium­pentoxid oldhatóságát nem befolyásolja. A NaF, P2 05, As2 O 5 és Cr 2 03 szennyeződések­nek az aluminát-oldatok nátriumoxid-koncentrációjá­­nak és az oldat hőmérsékletének szerepét a vanádium­pentoxid aluminát-oldatokból való kikristályosításá­nál vizsgálataink során sikerült tisztáznunk, és a felismert összefüggések alapján a lehűtött és ezáltal néhány szennyeződéstől megtisztított köráramolta­tott oldattal egyesített anyalúgból a vanádiumvegyü­letek kikristályosítási módszerét ennek felhasználásá­val tökéletesítenünk. A 100 -105 °C közötti hőmérsékletű köráramolta­tott aluminát-oldatot mielőtt a 45 °C hőmérsékletű anyalúggal egyesítjük, előzetesen megtisztítjuk. Az oldatot 100—105 °C-ról 58—65 °C-ra (a nát­riumkarbonát kicsapódásának hőmérséklete, ugyan­akkor a vanadin az oldatban marad), lehűtjük. A kiváló csapadék nátriumkarbonátot, szulfátot, fluori­­dot, részben foszfátokat, szerves anyagokat és arzén­vegyületeket tartalmaz. A csapadékkal eltávozó vaná­­diumveszteség a kiindulási oldat vanádiumtartalmára vonatkoztatva 0,2—0,5 súly%. A kristályos csapadé­kot ieválasztjuk, a szűrletet 0,1—1:1— 0,1 arányban aluminát-anyalúggal egyesítjük, majd 53 °C-os oldatot 20-25 °C-ra (szobahőmérsékletűre) lehűtjük, miköz­ben állandóan keverjük az oldatot. Hűtés közben az oldatból kiválnak a vanádiumvegyületek, részben a foszfor- és fluorvegyületek, valamint egyéb szennye­ződések. A vanádíumvegyületeket tartalmazó kristá­lyos csapadékot az oldatból leválasztjuk. Az aluminát-anyalúg és a köráramoltatott oldat optimális keverési arányának meghatározása céljából megvizsgáltuk a nátriumoxid kiindulási koncentráció­jának a vanádiumvegyületek leválasztási fokára gya­korolt hatását, valamint ezzel összefüggésben a vaná­­diumvegyületekkel együtt kiváló foszfor- és fluor­vegyületek mennyiségét. Megállapítottuk, hogy a nátriumoxid kiindulási koncentrációját 145,8 g/l-ről 281,4 g/l-re emelve a vanádium leválasztási foka 20 °C-on 46,2 súly%-ról 83,8 súly%-ra nőtt. A vanádium leválasztási foka 170 és 200 g/1 közötti kausztikus nátriumoxid koncentrá­ció mellett jelentősen nő. Növekvő alkáli-koncentráció az oldatban és növek­vő kristályosodási idő elősegíti a szennyeződések, így nátriumkarbonát, szerves anyagok, foszfor-, fluor- és arzénvegyületek kiválását a vanádiumvegyületekkel együtt. A vanádiumvegyületek szennyeződése követ­keztében a vanádium-koncentráció 13 súly%-ról 3 súly%-ra csökken, ami megnehezíti vanádium­­pentoxiddá való feldolgozását. Ebből adódóan célsze­rűtlen a 200 g/l-nél nagyobb nátriumoxid-koncentrá­ció, mivel a vanádium leválasztási foka legfeljebb 6 súly%-kal, míg a kísérő szennyeződések mennyisége 2-3-szorosára nő. Ezért a vanádiumvegyületek csak­nem teljes leválasztása és a vanádiumvegyületekkel 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom