173334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monolitikus, főként alagutzsaluzatos technológiával készülő betonépítmények alapozása és felmenő szerkezete közötti kapcsolat kialakítására
3 173334 térzsaluszerkezet számára, mivel a friss monolitbetont a térzsalu súlyával nem lehet megterhelni. A fentieken túlmenően a monolit csonkfalnál esetenként elkerülhetetlenül jelentkező pontatlanságok súlyos technológiai hátrányt jelentenek: az induló szint hibáit ugyanis a zsalurendszer az összes további szinten mintegy kényszerpályán továbbítja. A csonkfal megépítését követően tehát a felmenő falak betonozására csak a csonkfal méretellenőrzése és esetleg szükség szerinti vésése után kerülhet sor. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson az alapozás és felmenő monolit vasbetonfalak kapcsolatának megteremtéséhez, amely minimális építési időt igényel, nagypontosságű indítást biztosít az alapszintről, és korszerű technológiájával szervesen illeszkedik az ugyancsak korszerű és nagytermelékenységű alapozási (résalapozási) és alagűtzsaluzási munkafázisok közé. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a kapcsolat kialakításához előregyártott elemeket lehet használni, maximális méretpontosság és minimális építési idő biztosítható, emellett a térzsalu az előregyártott elemekből készült falszakaszra terhelhető, miáltal e célra segédállvány építése szükségtelenné válik-E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy az alapozási szerkezet tetején az építendő felmenő szerkezet nyomvonalán egymás mellett, egy vonalban egyik keskeny oldallapjukra állított előregyártott vasbeton talpfalelemeket helyezünk el, amelyek vastagsága lényegében azonos a felmenő szerkezet, főként fal vastagságával, a talpfalelemeket az alapozási szerkezettel és egymással célszerűen monolitbeton, cementhabarcs vagy hasonló segítségével összekötjük, miáltal a felmenő szerkezet vonalában húzódó talpfalat hozunk létre, majd előnyösen a talpfalhoz kapcsolt men észt őpályán elhelyezzük a felmenő szerkezet zsaluzatát, főként alagútzsaluzatot és a felmenő szerkezetet önmagában ismert módon felfelé a talpfal folytatásában helyszíni betonozással megépítjük. Egy előnyös találmányi ismérv szerint az előregyártott vasbeton talpfalelemekbe gyártáskor a falelem széles oldallapjaira merőleges, egyvonalban, egymástól távközzel elhelyezkedő legalább egy sor csőhüvelyt betonozunk be, amelyek hosszúsága lényegében azonos a talpfalelem vastagságával, majd a talpfalelemek elhelyezése után a csőhüvelyeken a talpfal két függőleges síkjából kinyúló tartócsapokat vezetünk át, és e tartócsapokhoz rögzítjük a felmenő szerkezet zsaluzatának alátámasztására és menesztésére alkalmas pályát alkotó síneket vagy hasonlókat, célszerűen egyenlőtlen szárú L-profüokat. Az eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint az előregyártott vasbeton talpfalelemek közötti kapcsolat hatékonyságának fokozása érdekében az elemek legalább egy részének beépített helyzetben függőleges keskeny oldallapjaiban azonos magasságban hornyot alakítunk ki, az elemekbe e hornyokba nyúló, a függőleges oldallapsíkok tartományáig terjedő vasbetéteket betonozunk, két-két talpfalelem egymással szembefordított hornyainak vasbetéteit kengyelekkel vagy hasonlókkal összekötjük, majd a füg2 gőleges hézagokkal együtt a hornyokat is monolitbetonnal töltjük ki. A találmányhoz számos olyan előnyös, újszerű többlethatás fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert, hasonló célú megoldások nem rendelkeznek. Mivel a monolit talpgerenda és csonkfal építése szükségtelenné válik, élőmunkában és építési időben rendkívül nagy megtakarítás adódik- A kapcsolat építési ideje átlagosan a jelenleginek mintegy egytizedére csökken, ami azt jelenti, hogy az átlagos egy hónapos építési idő kb. három napra szorítható le. A kapcsolat kialakítása jóformán teljes egészében szerelési jellegű munkát igényel, amihez gyakorlagilat nincs szakmunkásra szükség. Beton- és vasanyagban is jelentős megtakarítás adódik, amiből következően a fajlagos épületsúly is csökken; ez viszont alapozási vonatkozásban eredményezhet megtakarítást. Az előregyártott vasbeton talpfalelemek minősége, így simasága és méretpontossága maximális, ami hibátlan indítószintet eredményez. A hibátlan indítószint mintegy kényszerpályán biztosítja az összes többi szinten a pontos méretű szerkezetépítést. A talpfalelemek éppen nagy méretpontosságuk miatt kitűzőelemekként funkcionálnak: elhelyezésüket és pontos beállításukat követően az alagútzsalut egyszerűen hozzájuk kell igazítani, és a felmenő falak betonozása máris kezdetét veheti. A nagyüzemi előregyártás gazdaságos, szakmunkásigénye nincs. Az üzemben tetszőleges méretű talpfalelemek gyárthatók, nagyságuk a mindenkor rendelkezésre álló emelő- és szállítógépkapacitáshoz igazodhat. Az elemek magassága a mindenkori belső fogadószint-magasságnak megfelelően választható meg. A magassági értelmű variálási lehetőségek több, egymás alatt húzódó sorban elhelyezkedő csőhüvelysorok kialakításával fokozhatok. Végül rendkívül előnyös tényező, hogy a fogadószint betonozásához nem kell külön állványon elhelyezni az alagútzsalu menesztéséhez szükséges sínpályát. Mivel az előregyártott talpfalelemek elhelyezésük után azonnal terhelhetők, a falelemekbe épített csőhüvelyeken tartócsapokat vagy hasonlókat kell csak átvezetni, és ezekre elhelyezhetők a térzsalu menesztőpályáját alkotó sínek, amelyre a zsaluzószerkezetet beemelve a felmenő falak betonozása máris megkezdhető. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az egyes eljárási lépéseket mutatják, valamint az eljáráshoz alkalmazott talpfalelem egy előnyös kiviteli példáját szemléltetik. A rajzokon az 1. ábra a résalaptest munkagödrének készítését függőleges keresztmetszetben mutatja, a 2. ábra résalaptestek készítését ugyanilyen metszetben szemlélteti; a 3. ábra egy talpfalelem elhelyezésének műveletét tünteti fel, ugyancsak függőleges keresztmetszetben; a 4. ábra a talpfalelemek beállítását és az alaptesthez betonozását ugyanilyen metszetben érzékelteti; az 5. ábra a 4. ábra szerinti talpfalrészlet A-A vonal menti függőleges metszete; a 6. ábra az 5. ábra szerinti talpfalrészlet felülnézete; 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
