173314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés erőtérben lévő elektrolitban elhelyezett fémszerkezetek polarizációs potenciáljának mérésére
7 173314 8 Az (5) egyenletből ST = j ’ b * p/Ube-Uki [m2] (9) Az Sx érték adott p, b értéknél és a védett szerkezet adott beágyazási mélységénél a talaj szintje alatt gyakorlatilag állandó. Különböző Ube és j értékekhez a (4) és (5) képletek szerint meghatározható az Up polarizációs potenciál, amelyekben j a fémes segédelektródáról a védett fémszerkezetre vagy ellenkező irányban folyó villamos áramot jelenti az anód tartományában, ahol kóbor áramok vannak jelen. A találmány szerinti berendezés előnyösen a csővezetékkel együtt az árokban helyezhető el azokon a helyeken, ahol a mérőobjektumokat felépítik, és a talajtípus változásának .Jielyein vagy kóbor áramok esetén a feltételezett anódos, vagy katódos zónák területén. Váltakozó polaritású zónákban a fémes segédelektróda felülete egy átlagos énekre polarizálódik, amely megfelel a korrózióvédelem állapotának és minőségének. Ez az érték a fémes segédelektródáknak a csővezetékről való lekapcsolása után mérhető. A fémes segédelektródák, amelyek felülete S, S x 10—2 és S x 10—'*, az áramsűrűségnek a növekedése következtében lehetővé teszik kisebb felületeknél az átpolarizálás lehetőségének felmérését és annak következményeit, például alkáliák vagy hidrogén nagyobb mennyiségű képződését, és ennek következtében a korróziós törés veszélyét, különösen nyomásnak vagy hőhatásnak kitett csővezetékeknél, például nagy nyomású gázvezetékeknél. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a veszély észlelését és hatásos megelőző intézkedések foganatosítását, például az egyenáramforrás kilépési feszültségének csökkentését. A találmányt a továbbiakban a találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakja és az azt ábrázoló rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés és a védett fémszerkezet jelen esetoen egy csővezeték vázlatom ábrázolása, és a 2. ábra a találmány szerinti berendezés részlete: rajza. A föld alatti 1 femszerkezethez, pl. csővezetékhez a védőáram feszültségét mérő föld feletti 13 mérőooiektum és a polarizációs potenciált mérő találmány szerinti berendezés van hozzárendelve. A találmány szerinti berendezés a cserélhető 2 panelt tartalmazza, amely egy vülamosan nem vezető anyagból, például PVC-ből készített vázszerkezethez van rögzítve. A 3 vázszerkezeten van elhelyezve a stabil 4 vonatkoztatási elektróda, amely egy módosítót. Cu'CuS04 elektróda, és a cserélhető 2 panel a ló, i 7, 18 segédelektródákkal. A házszerkezet a stabil 4 vonatkoztatási elektródává! es a fémes 16, 17, 18 segédelektródákkal ellátott cserélhető panellel, valamint az 1 csővezeték ugyanabban az erőtérben és agresszív 5 közegben, azaz a talajban egymástól L távolságban van elhelyezve. A 16 segédeiektróda mérőfelülete S = 100 cm2, a 17 segédelektróda mérő felülete Sxl0-2 = 1 cm2 és a 18 segédelektróda mérőfelülete S x 10—4 = 1 mm2. A 13 mérőobjektum kapcsaihoz a berendezés elemeitől kivezetett földkábel van kapcsolva, mégpedig a 2 x 4 mm2 keresztmetszetű 6 és 7 kábel a védett 1 fémszerkezettel, pl. csővezetékkel, a 2x4 mm2 keresztmetszetű 8 és 9 kábel az S felületű fémes 16 segédelektródával, a 10 kábel az Sx 10—2 felületű fémes 17 segédelektródával, a 11 kábel az Sx 10—4 felületű fémes 18 segédelektródával, és a 12 kábel a stabil 4 vonatkoztatási elektródával létesít összeköttetést. A 3 vázszerkezet a 4 vonatkoztatási elektródával, és a 16, 17, 18 segédelektródákkal ellátott cserélhető 2 panellal egy textil anyagból, például juta vagy lenvászonból készített zsákban van elhelyezve. A 14 burkolat az 1 fémszerkezet, pl. csővezeték beágyazási helyéről származó agresszív 15 közeggel, azaz átszitált földdel van megtöltve, amely tökéletes elektrolitikus érintkezést biztosít a fémes 16, 17, 18 segédelektródák és az egresszív 5 közeg között. Célszerűen az átszitált földet, amely az 1 fémszerkezet, pl. csővezeték beágyazási helyéről származik, felhasználás előtt vízzel átitatjuk. A fémes 16, 17,18 segédelektródák ugyanabból az anyagból készülnek, mint az 1 fémszerkezet, mégpedig úgy, hogy az elektródák felülete csupasz, és így jól érintkeznek az agresszív 5 és 15 közeggel. A cserélhető 2 panel a 3 vázszerkezet egy alkatrészeként van kialakítva. A 16, 17, 18 segédelektródák kör alakú tárcsák, és felületük például 100 cm2, 1 cm2 és 1 mm2. A segédelektródák egy villamosán nem vezető anyagból, például PVC csövecskékből készült 19 elektródatartó segítségével vannak egymás mellett helyezve, és a 26 öntőgyantával vannak kiöntve. A 16, 17, 18 segédelektródák a cserélhető 2 panelban úgy vannak elhelyezve, hogy a stabil 4 vonatkoztatási elektróda felé forduló oldalon van a legnagyobb, például S = 100 cm2 felületű 16 segédelektróda, és a csővezeték felőli oldalon van az Sx 10—2 és S x 10—'4, például 1 cm2 és 1 mm2 felületű 17 és 18 segédeiektróda elhelyezve. Mint már említettük, a találmány szerinti berendezés egy különösen előnyös kiviteli alakja, megfelel a következő összefüggéseknek: b>0,886 r; b>0,5 a; L>d; L>2h és 100 cm>c>20 cm, , ahol „b” a stabil 4 vonatkoztatási elektróda mérési felülete, és a fémes 16 segédelektróda legközelebbi felülete közötti távolság; „a” a henger alakú 4 vonatkoztatási elektróda külső átmérője; „r” a 16 segédelektróda sugara, „L” a védett szerkezet és a legközelebbi 17, 18 segédelektiódák közötti legkisebb távolság, „c” a 4 vonatkoztatási elektróda mérőfelületének átmérője, „d” a védett szerkezet külső átmérője a szigetelőbevonattal együtt, é> „h” a védett szerkezet beágyazási mélysége a szerkezet hossztengelyétől mérve. Ha egy szigetelt csővezeték külső átmérője d = 320 mm, az L távolság célszerűen 320 mm. Ha gyakorlatilag a találmány szerinti berendezés nem hosszabb, mint 400—500 mm, a berendezés az árok jelentéktelen kiszélesítése után a csővezetékkel együtt helyezhető a talajba. Ha a 4 vonatkoztatási elektróda külső 5 10 15 20 25 30 35 40 4 -50 5; 60 65 4
