173309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés építmények létesítésére

MAGYAR SZABADALMI 173309 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Jll% Bejelentés napja: 1972. VI. 15. (BU—610) Nemzetközi osztályozás. W Közzététel napja: 1978. X- 28. E 04 H 1/00 E 04 B 1/24 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VI. 30. Feltalálók: Dr. Párkányi Mihály ép. mérnök, 80%, Sámsondi-Kiss Béla ép. mérnök, 20%, Budapest Szabadalmas: Budapesti Műszaki Egyetem, 40%, Beton- és Vasbetonipari Művek, 20%, Épitó'gépgyártó Vállalat, 20%, ÉMEXPORT Vállalat, 20% Eljárás és berendezés építmények létesítésére 1 A találmány építmények létesítésére szolgáló eljá­rásra vonatkozik, amely szerint előnyösen gipszből vagy gipszbázisú anyagból előregyártott felületele­mek, valamint ezek közé, és/vagy ezekbe öntött utó­szilárduló anyag, főként beton alkalmazásával orthot- 5 rop szövetvázas szerkezetet állítunk elő. A találmány tárgyát képezik a felületelemek gyártására, tárolására, összeállítására és szerelésére szolgáló berendezések is. Közismert, hogy a tömeges építés feladatait ma világszerte két alapvető koncepcióval próbáljuk meg- 10 oldani: egyrészt fém-, főként acélszerkezetekkel, ame­lyek gyakorlatilag a járműipar színvonalán szerelhetők gyárilag készített elemekből, másrészt vasbeton-szer­kezetekkel, amelyek vonatkozásában ugyancsak egyre inkább az iparosított, szereléses módszerek kerülnek 15 előtérbe, amelynek során üzemileg elemeket gyárta­nak és azokat az építéshelyeken építményekké szere­lik össze. Mivel korlátozott számú és típusú elemek gyárthatók, és azokból viszonylag csekély variációs lehetőségekkel készíthetők épületek, a jelenleg ismert 20 előregyártási rendszereket zárt rendszereknek kell te­kinteni, azaz olyanoknak, amelyekben az elemek ele­ve meghatározzák a belőlük építendő létesítményt (házgyárak). Az említett első koncepció - a tömeges építés 25 fém-bázisra helyezése — csak rendkívül magasfokú technikai és gazdasági előfeltételek esetén valósítható meg, így pl. fejlődő országok esetében szóba sem kerülhet. A beton- és vasbetonbázisú zárt rendszerű előregyártási koncepció viszont igen fejlett infrastruk- 30 173309 2 túrát tételez fel, mivel egyre nagyobb terjedelmű és súlyú szerkezetek szállítására, mozgatására és emelésé­re van szükség. Közismert, hogy a fejlődő országok­ban súlyos problémát jelent az infrastruktúra szinte teljes hiánya. A fentieken túlmenően súlyos ellentmondás jelent­kezik a töm ges építési feladatok megoldására szolgá­ló fent részletezett modern koncepciók iparosított jellege és a mindenkori — egyedi — építészeti igények között. A hagyományos, nem iparosított építés kere­tében (idomkő, tégla, blokk stb. alkalmazásával) ugyanis - amellyel természetesen a modern kor által támasztott mennyiségi igényeket lehetetlen kielégíte­ni — gyakorlatilag minden építészeti feladatot és el­képzelést korlátlanul meg lehetett valósítani, azaz, az alaprajzokat, metszeteket, az épületek tömegét és homlokzatát szabadon lehetett formálni, ami a hasz­nálati és esztétikai igények messzemenő kielégítését tette lehetővé. Az építőipari tömegtermelés — így a zárt rendszerű előregyártott betonelemes építés - ke­retében azonban az elemeket gyártó üzemek a lehető legkisebb elemválasztékokra törekszenek, mert racio­nális gyártást, gazdaságos üzemszervezést a jelenlegi módszerekkel csak akkor lehet biztosítani, ha az elő­állított elem-fajták száma viszonylag alacsony. Az épí­tészek ezzel szemben annak érdekében, hogy a zárt rendszer kötöttségeit legalább bizonyos mértékig fel tudják oldani, a lehető legtöbb elemfajtát igényük. A jelenleg ismert gyártási rendszereknél a két ellentétes igény összeegyeztetésére irányuló kísérletek nem ve­

Next

/
Oldalképek
Tartalom