173282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet vezetékek medren történő átvezetésére

7 173282 8 szaiból és a hozzá tartozó - a 3. és a 4. ábrán látható — 13 alátámasztó szerkezetből áll. Az 1 meder 2 feneke mentén előzetes kotrással ki lehet alakítani a 7 künetet, amely mentén a szerel­vényt a 3 indító oldalról a 4 fogadó oldal felé átvon­tatjuk. Ez az átvontatás a mederkeresztezés 5 nyom­vonalának egyenesében történik, mig a szerelvény elő­zetes összeállítása a 12 gördítőpályán a 6 nyomvonal meghosszabbítás egyenesében történik. A szerelvény­nek a 4 fogadó oldal felé való átvontatása során legalább addig, amíg a szerelvény eleje el nem éri a 2 mederfenék 8 mélypontját, a szerelvényt a 3 indító oldalon kifejtett ellentartó erővel vissza kell tartani. Abban az esetben, ha élő vízfolyást kell keresztezni, akkor a 3. ábrán látható módon az összeállított szerel­vényt a 14a, 14b stb. úszódaruk vagy más alkalmasan kialakított úszótagok tartják a vontatás során legalább részben lebegő helyzetben. Ennek következtében mind a 4 fogadó oldal felől kifejtett és a szerelvény 16 vontató fejének átadódó vonóerők, mind pedig a 3 indító oldal felől kifejtett és a 17 végfejnek átadott visszatartó erők minimális értékre csökkenthetők. Élő vízfolyás esetében az úszótagokat pl. a 14 úszódaru­kat a vízfolyás 9 nyomvonalával ellentett értelemben ki kell kötni vagy ki kell horgonyozni, annak érdeké­ben, hogy a szerelvény az átvontatás során a terv szerinti 5 nyomvonalban megmaradjon. A 4. ábrán látható, hogy a 11 vezetékből és a 13 alátámasztó szerkezetből összeállított szerelvény azál­tal képez összefüggő egységet, hogy a 11 vezeték szakaszai célszerűen legalább két-két helyen a 20 cső­bölcsőkbe vannak beültetve, e 20 csőbölcsők pedig a 13 alátámasztó szerkezethez kapcsolódnak. A szerel­vény korlátozott hajlékonyságára lehet következtetni abból, hogy a 11 vezeték egyes szakaszai egymáshoz tokos csőkötésekkel kapcsolódnak, és a csatlakozási pontoknál bizonyos mértékű relatív szögelfordulások létre tudnak jönni. Nagyobb léptékben és keresztmetszetben tüntettük föl a 11 vezetéknek a 20 csőbölcsőkbe való beülteté­sét az 5. ábrán. A 13 alátámasztó szerkezetet ez esetben a 19 alátámasztó csövek alkotják, amelyek palástfelületük mentén például össze lehetnek he­­gesztve a 20 csőbölcsővel. A 20 csőbölcső fölső homorú része ágyazatot képez a 11 vezeték számára. Közte és a 11 vezeték palástfe­lülete között célszerű elhelyezni a 21 rugalmas betéte­ket, amelyek a 11 vezeték megfelelő fölfekvését biz­tosítják. A 11 vezeték a 22 feszítőhevederek segítségé­vel minden egyes csőbölcsőnél le van kötve, és így a 11 vezeték a 20 csőbölcsővel és az általa együtt dol­goztatott 19 alátámasztó csövekkel együtt valóban egységes és megfelelő térbeli merevséggel is rendelke­ző köteget alkot. Az ily módon összeállított szerelvény alkalmas arra, hogy a 16 vontatófejnél működtetett vonóerővel, il­letve a 17 végfejnél kifejtett ellentartó erővel és eset­leg tolóerővel, valamint a 14a, 14b stb. úszódarukkal és adott esetben a 11 vezetékben levő levegő fölhajtó erejével - pontosabban ezen erők együttes hatására — a terv szerinti 5 nyomvonalon többé-kevésbé lebegő helyzetben tartva a 3 indító oldal felől a 4 fogadó oldal felé át lehessen vontatni. A szerelvényen több helyütt, célszerűen a 11 veze­ték valamennyi szakaszán elhelyezünk legalább egy-4 egy 15 jelzőidomot, amelyek távolságbeosztással, elő­nyösen cm-skálával vannak ellátva és a partokról meg­figyelhetők. E 15 jelzőidomokat a partokról például szintező műszerekkel figyelhetjük meg, és ezáltal el­lenőrizhetjük, hogy a vontatott szerelvény a 10 víz­tükörhöz, illetve a 2 mederfenékhez viszonyítva a vontatás során milyen helyzetben van. A 6. és 7. ábrán oldalnézetben látható a 11 vezeték a hozzátartozó 19 alátámasztó csővel és az ezeket köteggé egyesítő 20 csőbölcsőkkel. Föltüntettük a rajzon a 19 alátámasztó cső 41 és 42 zárófenekeit, amelyek légtartásra és víztartásra egyaránt alkalma­sak. A 19 alátámasztó cső 43 palástfelülete mentén el lehet helyezve egy vagy több 44 töltő, illetve ürítő nyílás, amelyen keresztül a 19 alátámasztó cső belse­jébe vizet engedve, a szerelvényt le lehet terhelni, illetve megfordítva, a szerelvényre ható fölhajtó erőt lehet a 19 alátámasztó cső belsejében levő levegővel csökkenteni. Hasonló módon a 11 vezeték is el van látva a 45 és 46 zárófenékkel, amelyeknek ugyancsak légtartásra és víztartásra alkalmasnak kell lenniök. Tekintettel arra, hogy a 11 vezeték az ún. „haszoncső”, amelyet a medren át kívánunk vezetni, ezért e 45 és 46 zárófenekeknek mindenképpen eltávolíthatóaknak kell lenniök. Amennyiben a 19 alátámasztó csövek is tartalékként szóbajönnek, a haszoncső meghibásodása esetén annak helyettesítésére, úgy a 41 és 42 záró­fenekeket ugyancsak eltávolíthatóan kell kialakítani. A 11 vezeték 47 palástfelületén ugyancsak el van helyezve egy vagy több 48 töltő, illetve ürítő nyílás, amelyen keresztül annak belső terébe ugyancsak vizet lehet bebocsátani. A 8. ábrán láthatók a 3 indító oldalon elhelyezett erőkifejtő és mozgatószerkezetek. A 6 nyomvonal meghosszabbítás mentén telepített 12 gördítőpályán történik az 1 mederbe behúzandó szerelvény összeállí­tása. A 12 gördítőpálya mentén levő 40 kocsik az összeépített szerelvény alá vannak behelyezve, és a szerelvény mindaddig ezeken nyugszik, amíg a 3 indító oldali partot el nem hagyva, bele nem halad az 1 mederbe. A 3 indító oldalon összeállított szerelvény a 17 végfejben végződik, amelyet a 25 ellen tartó kötélzet mentén a 24 erőgép tart, illetve a 4 fogadó oldalon kifejtett vonóerő húzóhatásának kiegészítése­képpen fokozatosan utána enged. Ezen utána engedés során a 24 erőgép az 1 mederhez közelebbi — az ábrán szaggatott vonallal jelzett — helyzetéből foko­zatosan halad az ábrán folytonos vonallal jelzett helyzete felé. A 25 ellentartó kötélzet a 26 és 27 lehorgonyzó tömbökhöz csatlakozó 28 és 29 terelő­szerveken, célszerűen csigákon van átvetve, és ennek megfelelően a 24 erőgép megközelítőleg a 23 csigasor­ral párhuzamos helyzetű utat jár be. A 23 csigasoron keresztül fejti ki az ellentartó erőt a 25 ellentartó kötélzet a 3 indító oldalon összeszerelt szerelvény 17 végfejére. A 17 végfej oldal irányban is szabályozható pontos vezetéséről, illetve a 6 nyomvonal-meghosszabbítás­ban való iránytartásához szolgálnak segédeszközül az 53 és 54 járulékos erőgépek, amelyek az 57 és 58 terelőcsigákon átvetett 55 és 56 segítő kötelekkel oldalról megfogják a 17 végfejet és ezáltal lehetővé teszik a megadott nyomvonalon való haladását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom