173281. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nisztatin tisztítására
3 173281 4 A találmány szerinti új tisztítási eljárásban kiindulási anyagként használt nisztatin nyers, részben tisztított vagy szennyezett lehet. A „szennyezett nisztatin” kifejezés nemcsak kémiailag, hanem fizikailag, például szemcsés vagy szálas anyagokkal szennyezett és így a gyógyszerészeiben használhatatlan nisztatint is jelent. A találmány szerinti eljárás első lépésében a nisztatint kevés szénatomos alkanolban, például 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkanolban, előnyösen metanolban szuszpendáljuk. A felhasznált alkanol mennyisége nem lényeges, a nisztatin aktivitása a szuszpenzióban azonban legalább 25 000 egység/ml, előnyösen legalább 100 000 egység/ml legyen. Ezután az alkanolban szuszpendált nisztatinhoz gyenge szerves savat adunk. Gyenge szerves savon mono- vagy polibázisos szerves savat értünk, amely egy vagy több hidroxilcsoportot is tartalmazhat, és pK;, értéke 25 °C-on 1,0—5,0. Ilyen szerves savak például az ecetsav, maleinsav és citromsav, előnyösen ecetsavat vagy citromsavat, elsősorban citromsavat használunk. A szuszpenzióhoz adott sav mennyisége természetesen a sav természetétől függ, de elegendőnek kell lennie a nisztatin szolubilizálásához. Ezután a kevés szénatomos alkanolos kivonatot szűrjük. A szűrés elősegítésére adalékok, például diatomaföld adhatók a szuszpenzióhoz; aktívszén is adható hozzá, de ez nem szükséges. A szűrőlepényt előnyösen friss, kevés szénatomos alkanol mennyiségekkel mossuk a nisztatin minél teljesebb visszanyerésére. A kevés szénatomos alkanolos mosófolyadékokat az eljárás továbbfolytatása előtt a kevés szénatomos alkanolos kivonathoz adjuk. Ezután klórozott szénhidrogén oldószert, például kloroformot, diklórmetánt stb. adunk az alkanolos kivonathoz. Biztonsági szempontok miatt diklórmetán az előnyös oldószer. A klórozott szénhidrogén oldószert 0,1—5,0 ml/millió aktivitási egység mennyiségben adjuk a kevés szénatomos alkanolos kivonathoz. Az oldószer és a kevés szénatomos alkanolos kivonat elegyét megfelelő bázissal, például trietanolaminnal, dietilaminnal, trietilaminnal, ammóniával vagy nátriumhidroxiddal 6,0-8,0 pH-ra állítjuk be. A tisztított nisztatint az elegyhez adott vízzel csapjuk ki, és szokványos módszerekkel különítjük el. Előnyösen nisztatin oltókristályokat adunk az elegyhez, majd visszafolyatás közben forraljuk, szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletre, előnyösen 0-15 °C-ra hűtjük. A kristályos nisztatint például szűréssel vagy centrifugálással különítjük el. A következő példák a találmány közelebbi megvilágítására szolgálnak. A hőmérsékleti adatok °C-ban értendők. 1. példa 15,4 g, 4490 egység/mg mikrobiológiai aktivitású hulladék nisztatint 300 ml metanollal körülbelül 16°on feliszapolunk. 7,5 g citromsav-monohidrátot adunk hozzá, és a szuszpenziót 30 percig keverjük, mire zavaros oldat képződik. Ekkor 2,0 g diatomaföldet adunk hozzá, és az iszapból a maradék szilárd anyagot vákuumszűréssel távolítjuk el. A maradékot kiszorításos mosást alkalmazva, háromszor 25—25 ml metanollal mossuk, és a mosófolyadékokat a metanolos szűrlethez adjuk. A metanolos szűrlethez keverés közben 75 ml diklórmetánt, 30 ml 40%-os vizes trietanolamint es 560 ml hideg, desztillált vizet adunk egymás után 5 perces időközönként. A kapott amorf nisztatin szuszpenzióhoz további 6 ml 40%-os vizes trietanolamint adunk, és ezzel a pH-ját körülbelül 6,6-7,0 értékre állítjuk be; majd 375 mg nisztatin oltókristályt adunk hozzá. A szuszpenziót visszafolyatás közben 41°-on 15 percig hevítjük, fokozatosan, 2 óra alatt 10°-ra hűtjük, és ezen a hőmérsékleten tartjuk még egy további óra hosszat. A kristályszuszpenziót vákuumszűréssel elkülönítjük, és a kristályokat 60 ml hideg 40%-os vizes metanollal, majd háromszor 75 ml acetonnal kiszorításos mosásnak vetjük alá. A kristályokat vákuumban 2C óra hosszat 45°-on szárítva 10,72 g nisztatint kapunk mikrobiológiai aktivitása 5360 egység/mg. 2. példa 17,^5 g, 2940 egység/mg mikrobiológiai aktivitást nyers nisztatint körülbelül 16°-on 200 ml metanollá feliszapolunk. 7,5 g citromsav-monohidrátot adun! hozzá, és 30 percig keverjük, mire szuszpenzió kelet kezik. Ehhez a szuszpenzióhoz 1,0 g diatomafölde adunk, majd a szilárd maradékok eltávolítására váku umszűrésnek vetjük alá. A maradékot kiszorításo mosással háromszor 17—17 ml metanollal mossuk, é a mosófolyadékokat a metanolos szűrlethez adjuk Ehhez a metanolos szűrlethez keverés közben 50 m diklórmetánt, 30 ml 40%-os vizes trietanolamint é 350 ml hideg, desztillált vizet adunk 5 perces időke zönként. A képződött amorf nisztatin szuszpenzü pH-ját további 3,6 ml, 40%-os vizes tnetanolaminnr körülbelül 6,7—7,0 értékre állítjuk be. 500 mg nisztt tin oltókristály hozzáadása után a szuszpenziót 40 on 14 percig visszafolyatás közben hevítjük, 2 ór alatt fokozatosan 10°-ra hűtjük, és ezen a hőmérsél létén egy további óra hosszat tartjuk. Ezután a kri: tályszuszpenziót vákuumban szűrjük, a kristályok; 40 ml hideg, 40%-os vizes metanollal kiszorító mosá nak vetjük alá, majd háromszor 50—50 ml acetonn. mossuk. A kristályokat vákuumban 20 óra hossz; 45°-on szárítjuk. 7,12 g nisztatint kapunk, mikrobii lógiai aktivitása 6000 egység/mg. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás nisztatin tisztítására azzal jellemezve hogy a nisztatint kevés szénatomos alkanolban szus2 pendáljuk, 25 °C-on 1,0—5,0 pK_, értékű gyenge szei vés savval szolubilizáljuk, a kevés szénatomos alkanc los kivonatot szűrjük, a kevés szénatomos alkanolo kivonathoz klórozott szénhirogén oldószert adunk, kevés szénatomos alkanolos kivonat és a klórozó1 szénhidrogén elegyét közömbösítjük, majd a tisztító nisztatint víz hozzáadásával kicsapjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosba módja azzal jellemezve, hogy a kevés szénatomos a kanolos kivonatból kapott szűrőlepényt kevés szél atomos alkanollal mossuk, és a mosófolyadékokat kevés szénatomos alkanolos kivonattal egyesítjük-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
