173265. lajstromszámú szabadalom • Előhívó elem és eljárás elektrosztatikus látens képek előhívására
13 173265 14 számú USA szabadalmomban ismertetett TESI másolás, vagy a 3 013 878 számú USA szabadalmomban ismertetett közbehelyezéses másolás. A hőre lágyuló előhívó rétegeknek vagy hőre lágyuló előhívó rétegek szilárd oldószer anyaggal való kombinációjának megfolyósítását bármilyen megfelelő, felmelegítéssel dolgozó technológiával el lehet érni, amilyen például az áram vezetéssel, hősugárzással, konvekcióval vagy ezek kombinációjával dolgozó technológiák. Az előhívó anyag cseppfolyósítására alkalmazható például fűtött henger, fűtött lap, kályha, vagy infralámpa. Színes előhívó rétegek intenzív megfolyósításhoz különösen hatásos infra hősugárenergiának átlátszó képhordozó felületen és/vagy előhívó elem átlátszó tartó lapján való átbocsátása, illetve ennek alkalmazása. Ha az előhívó réteg folyóssá tételére folyékony oldószert alkalmazunk hőenergia segítségével vagy anélkül, előnyös köd vagy gőz alkalmazása, mivel ezáltal az előhívó réteg végső vastagságára vonatkozólag nagyobb mértékű szabályozás, ellenőrzés érhető el. Ha az előhívó réteg megfolyósítása előtt ennek felületére távtartó részecskéket viszünk föl, csökken a részecskék eltávolításának valószínűsége akkor ha oldószer ködöt vagy gőzt alkalmazunk ömlesztett oldószerfolyadék helyett. Ha az előhívó réteg megfolyósított állapotban van, amit a távtartó részecskék felvitele után hozunk létre, az oldószer ömlesztett folyadék formájában alkalmazható. Az oldószerfolyadék ömlesztett formában bármilyen megfelelő módon alkalmazható, így öntéses bevonás, hengerlő bevonás, mártásos bevonás és hasonló módon. Az elektrosztatikus látens képet hordozó felület a poláris előhívó réteggel bármilyen megfelelő módon lényegében párhuzamos és szomszédos helyzetbe hozható, azonban ezek nem érintkeznek. A képhordozó felületen lévő látens kép előhívásának műveletét az egész látens képet hordozó felület előhívó réteg mellé helyezése révén lehet végrehajtani, például a sík alakú képhordozó és sík alakú előhívó elem révén, az említett felületek közé távtartó részecskék szendvicsszerű helyezésével, vagy a képhordozó felület diffenrenciális méretű részeinek az előhívó réteg részei szomszédságába való folyamatos helyezése révén. Mindegyik esetben elegendő nyomást fejtünk ki annak lehetővé tételére, hogy a távtartó részecskék a képhordozó felületet és az előhívó elemet ténylegesen egymással párhuzamos helyzetbe tartsák, egymástól olyan távolságban, ami azonos a távtartó részecskék átlagos távtartó átmérőjével. A túlságosan nagy nyomást kerülni kell, mivel ilyen esetben a távtartó részecskék nagymértékben deformálódhatnak, vagy benyomódhatnak a képhordozó alaplemez felület és/vagy előhívó elem tartó lap felülete alá. Kielégítő képet érünk el a kép és nem-kép felületek között levő körülbelül 300 voltos kontrasztfeszültséggel. Általában kontrasztfeszültség növelése javítja a kép töltöttségi fokát és élességét. Az előhívás további végrehajtásához az előhívó elemen levő poláris előhívót a képhordozó felületre képformában kell vinni, amit elektrosztatikus vonzás révén, a villamos vezető nyomdafesték vagy a tartó lap (ha villamos vezető) valamely kívánt villamos feszültségre való előfeszítésével végzünk. Az előfeszültség magában foglalja a földelést is. E célból a villamos vezető nyomdafestéket vagy a tartó lapot áramforráshoz csatlakoztatjuk. Ha ilyen elektromos kapcsolás van akkor a képhordozó felületen levő képtöltések a villamos vezető előhívó anyag és tartó lapon (ha villamos vezető) keresztüli vezetőképesség következtében a képhordozó felületen levő töltéssel ellenkező polaritású töltést indikálnak. így, ha a villamos vezető előhívó anyag vagy adó tartó lap (ha villamos vezető) földelve van és a képhordozó felület felületrészei pozitív töltést hordanak, akkor az előhívó elem tartó lapján keresztül a villamos vezető előhívóban azokon a felületrészeken, amelyek pozitív töltés szomszédságában helyezkednek el, egy megfelelő negatív töltés indukálódik és ezáltal olyan erőtér jön létre, ami előhívó és má soló felületen levő töltés között van. A számbavehető töltést nem hordozó képhordozó felületrészeknek megfelelő előhívó réteg felületben nincs olyan vonzást keltő elektromos erőtér, ami a folyós állapotban levő előhívó anyagnak a képhordozó felületre vándorlását okozná. Ezért csak a villamosán töltött felületrészeken jön létre előhívás akkor, ha a villamos vezető előhívó vagy vezető tartó lap földelve van, vagy olyan alacsony feszültségre van kötve, ami általában megfelel a képhordozó felület nem töltött vagy lényegében töltés nélküli felületrészeinek. Mivel a találmány szerinti előhívás mechanizmusa nem polaritás-érzékeny, az előzőkben ismertetett módon a töltött felületrészeken előhívás jön létre, tekintet nélkül arra, hogy a töltött felületrészek negatív vagy pozitív polaritásúak. így a képhordozó felületen levő negatív töltéseknek megfelelő előhívó felületrészekben pozitív töltések indukálódnak, és az erőtér hatásaként az előhívó a képhordozó felületre vándorol és itt képalakban lerakódik. Ha ez kívánatos, a töltés nélküli felületrészek előhívhatók úgy, hogy a villamos vezető előhívóhoz vagy vezető tartó laphoz ugyanolyan polaritású és körülbelül ugyanolyan szintű feszültséget alkalmazunk, mint a képhordozó felületen levő töltött felületrészeken. Ennél a kiviteli alaknál, illetve foganatosítási módnál a képhordozó felületen levő töltés nélküli felületrészek és az előhívó réteg között erőtér jön létre, és nem lesz erőtér a képhordozó felületen levő töltött felületrészek és az előhívó rétegben levő megfelelő felületrészek között. így az előhívó nem vonzódik a képhordozó felületen levő töltött felületrészekre. Azonban azokban a felületrészekben, amelyekben lényegében nincs töltés, töltések indukálódnak az előhívó rétegben és a látens kép vezető alaplemezében, minek eredményeként az elektromos erőtérben olyan erőhatás keletkezik, ami az előhívónak a képhordozó felület töltetlen felületrészein való lerakódását eredményezi. Például körülbelül 200 voltos feszültséget vezetünk a vezető előhívó rétegre, ahol a töltetlen vagy lényegében töltés nélküli felületrészek feszültsége 10 volt nagyságrendű, és amely felületrészeket elő kívánjuk hívni. A gyakorlatban általában kívánatos kis előfeszültség alkalmazása abból a célból, hogy legyőzzük az előhívó anyag tartó laphoz tapadását, de biztosítsuk az előhívó rétegen vagy vezető tartó lapon a jó minőséget és háttér-mentességet azért, hogy az előhívó képhordozó felületre vándorlását elősegítsük. A megfolyósított előhívó felületi feszültsége szempontjából jelentős eltérések engedhetők meg. Kielégítő eredményeket érünk el olyan előhívókkal, melyek felületi feszültsége 80 din/cm körüli értéknél kisebb. Amint az előzőkben ismertettük, a szokásos folyadékos előhívó eljárásokhoz használt előhívókban olyan jelző részecskék vannak, amelyek villamos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
