173265. lajstromszámú szabadalom • Előhívó elem és eljárás elektrosztatikus látens képek előhívására
5 173265 6 ban ennek is vannak hátrányos tulajdonságai. Mivel a poláris folyadékos előhívó felvivő szközét a folyadéknak az általa fedett felvivő csúcsokról való eltávolítása végett leszedő késsel kell kezelni abból a célból, hogy tiszta nem-kép felületet biztosítsanak, a leszedő kés és felvivő eszköz közötti távolság és nyomás gyakran komoly problémát okoz, különösen akkor, ha kiváló minőségű másolatokra van szükség. Mivel a felvivő eszköz és a leszedő kés sem mentes a kopástól, az önműködő gépekben gyakran nehéz hosszú időn keresztül megfelelő térközt tartani. Ekenkívül a felvivő eszközről lehúzott anyag és por gyakran felgyülemlik, a leszedő kés berágódik, ami a másolaton háttér-lerakódás kialakulását mozdítja elő. Ezek alapján érthető, hogy a látens elektrosztatikus képek előhívására állandó jobb eljárások után kutatnak. Találmányunk feladata olyan előhívó eljárás létesítése, ami a felsorolt hátrányos jelenségeket kiküszöböli. Találmányunk ezt a célt olyan elektrosztatografikus másoló eljárás létesítésével oldja meg, amelynél az előhívás úgy történik, hogy az elektrosztatikus képet hordozó felületet egy normál körülmények között szilárd, folyósítható poláris előhívó réteg felületével lényegében párhuzamos és szomszédos helyzetbe hozzuk, azonban ezek érintkeztetése nélkül. Az előhívni kívánt képfelület és a poláris előhívó réteg felülete között előhívó anyagot fel nem vevő felületekkel és olyan átlagos átmérővel rendelkező távköztartó részecskék révén biztosítunk egyenletes távközt, amely részecskék átmérője elegendő ahhoz, hogy az előhívó anyag a képhordozó felület majdani nem-kép felületrészeivel lényegében ne érintkezzen. Az előhívó réteg hő- vagy oldószeres kezelés révén való megfolyósítása után ez a villamos vezető poláris előhívó anyag a képhordozó elektrosztatikusán töltött felületrészekhez vonzódik és itt lerakódik. Követelmény, hogy a megfolyósított előhívó anyag a távköztartó részecskék oldalain felkússzon és/vagy a távköztartó részecskék között hártyát képezzen, villamos vonzás révén a képhordozó elektrosztatikusán töltött felületrészeire jusson, ezt nedvesítse, és ugyanakkor ne érintkezzen a képhordozó kisütött felületrészeivel. A poláris előhívó réteg (nyomdafestékréteg) megfolyósítható a látens képet hordozó felülettel való érintkezés előtt, ezzel egyidejűleg vagy ezt követően. Az előhívó réteget előnyösen szövedéken vagy lemezen, a továbbiakban „tartó lapon” szállítjuk. Az előhívás befejezése után a tartó lapot elválasztjuk a képhordozó felülettől. Az elválasztás végrehajtható az előhívóanyag újraszilárdulása előtt vagy után. A találmány szerinti távtartó részecskékként bármilyen megfelelő, előhívó anyagot (nyomdafestéket) taszító, bevont vagy nem bevont szemcsés anyag alkalmazható, amely az előhívási folyamat alatt alatt lényegében deformálatlan állapotban maradó tipikus szemcsék vagy szemcse mag-anyagok szerves anyagokat tartalmaznak. így hőhatásra keményedé gyantákat és melegen képlékeny gyantákat, amelyek az előhívó folyadékká válásához szükséges hőmérsékletek fölötti hőmérsékleten olvadnak, továbbá szervetlen anyagokat, így üveget, homokot, kalciumkarbonátot, acélt, rézt és hasonlókat. A távtartó részecskék lehetnek gömbalakúak, alaktalanul szemcsések, kodcaalakúak, hengeresek, sírnák, szabálytalanok vagy más megfelelő alaki és felületi tulajdonságúak. Előnyös a gömb alak, mivel ezekkel a képhordozó felület és előhívó réteg felülete közötti átlagos távköz nagyobb pontossággal határozható meg előre. Ezenkívül gömb alakú távtartó részecskék esetén optimális képélesség és képminőség érhető el, mivel minimális felületű az érintkezés a képhordozó felület és a távtartó részecskék között. A távtartó részecskék, illetve szemcsék átlagos átmérője 2 mikron és 60 mikron között van. Mindenesetre nem a távtartó részecske legnagyobb méretét kell figyelembe venni az átlagos részecskeátmérő meghatározásánál. Például a hengeres távtartó részecskék hosszát normál körülmények között figyelmen kívül lehet hagyni. Ha a hengeres távtartó részecskék rövid egyenes hengerek, amelyek hossza megközelítően azonos az átmérőjével, akkor a henger hossza az átlagos távtartó átmérő meghatározásáná megközelítő értéknek tekinthető, mivel meg van annak lehetősége, hogy a távtartó részecskék egy része inkább tengelyével merőlegesen helyezkedik el a tartó lap felületére, mint ezzel párhuzamosan. így annak meghatározásához, hogy egy távtartó részecske méretét figyelembe lehet-e venni a szembehelyezett felületek egymástóli távolságának számításakor, kritérium, hogy a részecske mérete közvetlenül határozza-e meg, illetve befolyásolja-e a távközt. A távtartó részecskének azt a méretét, ami a távközt közvetlenül befolyásolja, a következőkben „távközá tmérő'’-ként említjük. A nem-kép felületrészek minimális és a kép felületrészek maximális töltöttségének mértéke révén való meghatározása szerint az optimális távközátmérő 6 mikron és 20 mikron között van. Bár a távtartó részecskének lehet sima vagy szabálytalan külső felülete, a külső felület a találmány szerinti poláris előhívó anyagra (nyomdafestékre) lehet taszító vagy tapadó, illetve vonzó hatású. A távtartó részecske felülete eléggé taszítsa az előhívót ahhoz, hogy a használt folyósított poláris előhívó inkább „golyókat” vagy „cseppeket” képezzen, mint a távtartó részecske felületén filmet vagy bevonatot. Optimális eredményeket kapunk akkor, ha a folyósított előhívó anyag a távtartó részecskeanyag felületén „golyót” igyekszik formálni ahhoz hasonló módon, ahogyan pala felületén golyót formál a higany. A poláris előhívó folyadékokat taszítani igyekvő tipikus szemcsés anyagok az antracén, naftalin, rézpor, cinksztearát por, viaszok, mikrokristályos és szénhidrogén viaszok, hidrafób gyanták mint teflon, polietüén, polipropilén, szilikongyanták, polisztirol porok és kétfázisú anyagok, így szilikonviasszal kezelt titánoxid por, fluorszén polimerekkel bevont üvegcseppek, zsírsavak szilárd fémsóival bevont részecskék, így cinksztearáttal bevont kalciumkarbonát, és ezek keverékei. Az anyagok előnyös csoportjában hidrofil pigment van, amely lényegében teljesen be van vonva valamely felületkezelő vegyszer előre beálló rétegével, így például egy egyenesvonalú összetétellel, aminek egyik vége az előhívó anyagot taszítja, másik vége pedig hidrofil. Az ilyen összetételekre tipikus példák a hosszúláncú zsírsavak és ezek fémsói, például a sztearátok, hosszúláncú zsírsavak aminosói, hosszú láncú alifás alkoholok, és hossz láncú zsírsavam idők. Tipikus hidrofil pigmentek, amelyek ilyen összetételekkel vonhatók be, a kréta, titándioxid, dnkoxid, porítótt üveg, króm, alumínium, réz, ftáldanin, keményítő, szén és ezek keverékei. Lényegében analóg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
