173227. lajstromszámú szabadalom • Szabászgép lapalakú anyagok, főként szövetanyagok szabására
3 173227 4 ettől eltérő esetben a vágógép kinyúlókar menti eltolásakor a fogantyún olyan erőt is ki kell fej teni, amely a vágógép elfordulását megakadályozza. Ugyanez a helyzet a vágógép olyan mozgatásakor, amelynél a vágógépet a függőleges oszlop körül kívánják elfordítani, ha a vágógép fogantyúja nem érintőleges az oszlop körüli megfelelő körívhez. A három mozgás, a vágógép tengelye körüli elfordítása, a vágógép kinyúlókar menti mozgatása, a kinyúlókar függőleges oszlop körüli elfordítása együttes végzése, kombinációban való végzése esetén nagyobb erőkifejtésekre van szükség. Ez a nagyobb erőszükséglet érthetővé válik, ha például föltételezzük azt az esetet, amelynél a vágni kívánt vonal iránya a kinyúlókar irányával olyan szöget zár be, amely a 90°-tól csak aránylag kis mértékben tér el. Ekkor nemcsak a kinyúlókart kell a függőleges oszlop körül és a vágógépet tengelye körül elfordítani, hanem egyidejűleg a kinyúlókar mentén el kell tolni a vágógépet is. A vágógép fogantyújára átvitt tolóerőnek csak kis komponense mutat a kinyúlókar hosszirányába és a kinyúlókar hosszirányára merőleges erőkomponensek növelik a vágógép kinyúlókar mentén való eltolásakor fellépő súrlódó erőket. Az ismert konstrukciós kialakítások főként akkor tekinthetők hibásaknak, ha olyan vágási vonalat kell követni, amely az asztal sínektől távoli éle közelében van és az asztalnak ezzel az élével közel párhuzamos. A jó térkihasználás céljából a kinyúlókar hossza legföljebb körülbelül csak akkora lehet, mint az asztal szélessége, minek következtében az ilyen vágási vonal létrehozásához az oszlopot tartó kocsit el kell tolni, azonban a kinyúlókar oszlop körüli szabad elfordíthatósága következtében az oszlopot tartó kocsira nem lehet átvinni egy az asztal hosszirányában ható erőt. E megállapítás alól csak akkor van kivétel, ha a kinyúlókar éppen körülbelül az asztal hosszirányának megfelelő irányban van és a vágógép tengelyét tartó kocsi a kinyúlókar szabad végénél van. A találmány feladata az ismert, kézzel vezetett vágószerkezettel dolgozó szabászgépek konstrukciós kialakításának olyan módon való javítása, ami lehetővé teszi a szabási műveleteknek kis erőfelhasználással és rövid idő alatt való végzését. A találmány szerinti, lapalakú anyagok, főként szövetanyagok szabására szolgáló szabászgép a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy a kinyúlókarnak legalább két karja van, amelyek egymással függőleges csuklóstengely révén vannak összeerősítve. A vágógépet tartó kocsinak kinyúlókar menti eltolása, valamint a kinyúlókarnak az ismert szabászgépeknél alkalmazott függőleges oszlop körüli elfordítása helyett a találmány szerinti szabászgépnél két tiszta elforduló mozgás van, amelyhez egy a helyzetétől függően ható vágószerkezet, illetve vágógép alkalmazásánál még egy harmadik elforduló mozgás is csatlakozik, amely a vágószerkezet, illetve a vágógép tengelye körül jön létre. Mivel a találmány szerinti szabászgépnél a vágószerkezet, illetve vágógép tetszőleges vonalak menti mozgása is mindig csak a két kar elforduló mozgását, olyan tengelyek körüli elforduló mozgását kívánja meg, amelyek egymással párhuzamosak, a találmány szerinti szabászgépnél a vágószerkezet. illetve vágógép tetszőleges irányban könnyen eltolható, akkor is, ha - mint a találmány egy előnyös k viteli alakjánál — egy a heyzetétő? függően ható vágószerkezet, illetve vágógép alkalmazása miatt a vágószerkezet a kinyúlókaron egy függőleges tengely körül forgathatóan van fölerősítve. Maga a kinyúlókar különböző típusú, egymáshoz csuklósán elfordíthatóan erősített karokból lehet kialakítva. A kinyúlókar lehet például paralelogramma alakú, ollósrácsszerű kialakítású vagy hasonló kiképzésű. Legegyszerűbb, ha a kinyúlókar csak két karból áll, amelyek csuklósán elfordíthatóan vannak egymáshoz erősítve és amelyek közül az egyik egy további csukló révén egy függőleges tengely körül elfordíthatóan van ágyazva. Ezenkívül a karokat természetesen úgy kell méretezni, hogy ezek a vágószerkezet számára elegendő hatósugarat biztosítsanak. Mivel általános törekvés, hogy a könnyű működtetés elérése céljából a kinyúlókart könnyűre készítsék, megkísérlik a kinyúlókar karjait nem túlságosan hosszúra készíteni. Ugyanekkor biztosítani kell a vágószerkezet lehető legnagyobb hatósugáron belüli alkalmazhatóságát, ezért ajánlatos a találmány szerinti szabászgépnél a kinyúlókart egy, az asztallap mentén elmozgatható kocsira csuklósán elfordíthatóan erősíteni. A kocsit természetesen nem kell állandóan eltolni, hanem csak akkor, ha az asztallap valamely terében a vágási műveleteket befejeztük és ezt követően valamely szomszédos térben kell tovább dolgozni. A találmány szerinti szabászgépnél a kinyúlókait tartó csukló helyben maradó vagy — mint az ismert szabászgépeknél - az asztallap hossza mentén eltolható kocsihoz viszonyítva álló helyzetben van. Ilyen esetben a két karnak erős elforduló mozgásokat kell végezni akkor, ha a kinyúlókart tartó csukló közeié ben olyan irányban kell vágni, ami körülbelül egybeesik a vágószerkezetet tartó kar hosszirányával. Annak érdekében, hogy a felfogó asztal valamennyi széle közelében végzett vágási műveletet kis erőhatással tudjuk végrehajtani, a találmány szerinti szabászgép egyik kiviteli alakjánál a felfogó asztal fölé nyúló tartó van. E tartóban vezetőpálya van kiképezve, amely mentén a kinyúlókar eltolható. A vezetőpályának olyan iránykomponense van, amely merőleges a felfogó asztal határoló szélére. Annak érdekében, hogy a karok hossza kicsi lehessen, előnyös tartót a felfogó asztal mentén eltolható kocsiként kialakítani A 2 998 651 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert szabászgépnél a függőleges oszlopot tartó kocsit kézzel kell eltolni. A vágógép fogantyújának közelében a vágókést hajtó motorhoz tartozó elektromos kapcsoló van. A találmány szerinti szabászgép egy előnyös kiviteli alakjánál a kocsinak villamos hajtása, illetve hajtóműve van, minek eredményeként a kocsi fáradság nélkül, sőt esetleg külön beavatkozás nélkül eltolható, járatható, ha a kinyúlókar vágószerkezet felőli végén vagy magán a vágószerkezeten a villamos hajtás számára egy vezérlőszerkezet van. Legcélszerűbb, ha e vezérlőszerkezet a kocsi mindkét mozgásirányához kettős nyomógomb-kapcsoló formái ában van kiképezve. Mivel a találmány szerinti vágógéppel dolgozó szabászgépnél a vágókést vezető támasztóidomnak a tulajdonképpeni vágógépet már nem kell tartani, a támasztóidom olyan kis méretekkel készíthető, hogy a kis méretek következtében éles sarkok körül * &''y'-.m£tosan végig lehet vezetni és a bevágások 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
