173172. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék elektrolit tartalmú nemelektrolitok, főleg cukorgyártási termékek tisztaságának gyors meghatározására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1976. X. 15. (CU-154) Közzététel napja: 1978. IX. 28. Megjelent: 1980. V. 31. 173172 Nemzetközi osztályozás: G 01 N 27/06 C 13 D 3/18 rl ■-/ i * * I a ) a j é a » Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Tegze Miklós okL vegyészmérnök, 70% Cukortermelési Kutatóintézet, Haberényi Károly oki. villamosmérnök, 30% Szolnok Budapest Eljárás és készülék elektrolittartalmú nemelektrolitok, főleg cukorgyártási termékek tisztaságának gyors meghatározására 1 2 A találmány tárgya olyan eljárás és készülék, mellyel az elektrolittartalmú nemelektrolitoknak és azok tömény oldatainak, főleg a cukorgyártás során előállított termékek tisztaságvizsgálata kielégítő pontossággal, gyorsan és automatizáltan elvégezhető. 5 Nemelektrolit-jellegű anyagok (természetes vagy mezőgazdasági, illetve ipari — élelmiszeripari, vegyipa- • ri - termékek vagy gyártásközi féltermékek) rendszerint kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaznak idegen anyagokat, részben nemelektrolitokat, részben 10 elektrolitokat. Ilyen anyagok a szénhidrátok (glükóz, fruktóz, keményítő és ezek szörpjei, invertcukor, természetes méz, műméz, gyümölcs- és egyéb szörpök, sűrítmények, elsősorban pedig a közönségesen cukornak nevezett, cukorrépából vagy cukornádból 15 gyártott szaharóz és a cukorgyártás közbenső termékei, mint különféle levek, szörpök, oldatok, kristálytartalmú pépek stb.); és az egyéb nemelektróStok (elsősorban vegyi termékek). Mint minden kereskedelmi forgalomba, fogyasztás- 20 ra vagy továbbfeldolgozásra kerülő terméknél, a nemelektrolitoknál is nagy jelentősége van a szennyező anyagok koncentrációja ismeretének. Ez a koncentráció szabja meg a termék tisztaságát. Az oldott állapotban forgalomba hozott, fogyasztott vagy to- 25 vábbfeldolgozásra kerülő anyagoknál is a szennyezőanyag-koncentrációt az összes oldott anyagra vonatkoztatva szokás megadni, ezért az így definiált tisztaság független az oldószer mennyiségétől, vagyis a hígítástól. 30 173172 A gyakorlatban fogyasztásra, forgalomba vagy továbbfeldolgozásra kerülő nemelektrolitok túlnyomó többségére az jellemző, hogy bennük a szennyező anyagok vagy mind elektrolitok, vagy pedig a szennyező elektrolitok és szennyező nemelektrolitok mennyiségi aránya többé-kevésbé állandó. Ily módon a termék tisztaságának megítélésére az esetek többségében igen jó jellemző azok elektrolittartalma. A gyakorlatban a termékek tisztaságának meghatározására igen sokféle vizsgálati módszert alkalmaznak, így pl. a cukorgyártás késztermékeinek tisztaságvizsgálatára az 1930-as évek előtt elsősorban a hamvásztással meghatározott maradékot (az ún. hamutartalmat) határozták meg, míg az ötvenes évek óta világszerte a termék pontosan bemért koncentrációjú oldatának a villamos vezetőképesség mérésén alapuló elektrolittartalom meghatározása terjedt el (az ún. konduktometrikus hamumeghatározás). Ugyanígy a cukorgyártás közbenső termékeinek tisztaságvizsgálatára egészen a legutóbbi évekig kizárólag az a módszer szolgált, melynek során a termék (illetve a termékből készített oldat) szaharóztartalmát az optikai forgatóképességének, összes oldott anyagtartalmát az oldat sűrűségének vagy optikai törésmutatójának mérése útján határozták meg, és e két adat különbségét tekintették a szennyezőanyagok mennyiségének. A legutóbbi években kezd elterjedni az a vizsgálati módszer, amely a termék előírt koncentrációjú oldatának villamos vezetőképességét méri és ennek révén következtet az elektrolittartalomra, és — minthogy a
