173146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anionos poliuretánok előállítására

5 173146 6 térhálósodás következhet be igen könnyen, vagyis, ha a molekula felépítésénél kizárólag vagy nagyobb rész­arányban 3 vagy ennél több izocianát-csoportot tar­talmazó poliizocianátokat alkalmazunk, akkor a tér­­hálósodási veszély fokozott. A találmány szerint az aromás diizocianátokat ré­szesítjük előnyben. A reakciópartnerek aránya, vagyis a dihidroxi­­vegyületnek a poliizocianáthoz való mólaránya vi­szonylag tág határok között változhat. így például lehetséges, ha a dihidroxi-vegyületeknek a diizocianát­­hoz való mólarányát 1:1,1—1:3 között állítjuk be. Különösen alkalmas az 1:1,5-1:2,5 mólarány, mivel ekkor pontosan 1:2 mólarány is beállítható. Számos esetben azonban célszerűbb, hogyha a diizocianát részarányát növeljük és így mintegy 1:2,1-1:2,3 mól­arányok között dolgozunk. A kapott előadduktumot alifás diollal reagáltatjuk, amely sóképzésre alkalmas savas csoportot tartalmaz. Ezeket a reakciókat lánchosszabbító reakcióknak ne­vezzük. A találmány szerint alkalmazható savas cso­portok például a szulfonsav vagy karboxil-csoportok lehetnek. Ezeknél a lánchosszabbító reakcióknál olyan poliuretán termék képződik, amely a fent neve­zett csoportot tartalmazza. Ezeket a poliuretánokat azután egy bázissal, például nátriumhidroxiddal vagy trietilaminnal semlegesítjük. Emellett a poliuretánt sóvá alakítjuk át, így a poliuretán a molekula anion részét képezi. Lánchosszabbító reakciót azonban olyan alifás di­­hidroxi-vegyülettel is lefolytathatunk, amely már a megfelelő só alakjában van. Ennek megfelelően olyan lánchosszabbító szert veszünk, amelynek sav, például karboxil-csoportja teljes egészében vagy részben sem­legesítve van. Lánchosszabbító szerként különösen bevált a 2,2- -bisz-(hidroximetil)-propionsav, trimetilolpropán­­-monoborostyánkősavészter, trimetiloletán-mono­­borostyánkősavészter és hasonló vegyületek. A lánc­hosszabbítás során a dióit az előadduktumra számítva közel ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. Előnyös azonban, ha az előadduktumra számítva 5—10 mól%­­nyi diollal kevesebbet viszünk reakcióba. A találmány szerinti eljárással egyszerű és előnyös módszerrel lehet kitűnő tulajdonságokkal rendelkező anionos poliuretánokat előállítani. A vázolt reakciók gyakorlatilag kvantitatív hozammal mennek végbe és melléktermékek képződésével nem kell számolni. Ugyanakkor kedvezőtlen térhálósodás sem történik. Az adott esetben alkalmazott oldószer visszanyerése is igen egyszerű. Az egyes reakciófolyamatok gyorsan mennek végbe, így a találmány szerinti eljárással ma­gas hozamot lehet elérni. Az egymás után következő reakciók a kész anionos poliuretánig bezárólag egy­más után különböző reaktorokban hajthatók végre, lehetséges azonban az egyes reakciókat egy reaktor­ban is lefolytatni. A találmány szerint az anionos poliuretánok előállí­tásánál a szükséges kiindulási anyagokat egyidejűleg is reagáltathatjuk. Különösen a lánchosszabbításnak alá­vetett terméket lehet un. egyfazék-eljárással előállí­tani. Rendszerint azonban először az előadduktumot képezzük, majd a lánchosszabbítást folytatjuk le. Megfelelő kiindulóanyagok megválasztásával az an­ionos poliuretánok tulajdonságai tág határok között változtathatók. Savas csoportok, illetve sócsoportok részarányának változtatásával a poliuretánbán az old­hatóság, illetve a diszpergálhatóság befolyásolható. Az előállított újtípusú anionos poliuretánok jó tá­rolásállósággal rendelkeznek. Oldatok, illetve diszper­ziók alakjában dolgozhatók fel. A szokásos adalék­anyagokkal könnyen elkeverhetők és alaktestekké, például fóliákká dolgozhatók fel. Alkalmasnak bizo­nyultak a legkülönbözőbb típusú műanyagok bevoná­sára, illetve rétegzésére. Különösen meglepő tulajdonság az, hogy a talál­mány szerint előállított poliuretánok papírgyártásnál értékes enyvezőanyagként használhatók. A találmány oltalmi körébe tartoznak az olyan papírenyvező szerek, amelyek az előbb vázolt anionos poliuretánokat tartalmazzák. Ezek az enyvezőszerek a legkülönbözőbb eljárásokkal alkalmazhatók a papír enyvezésénél. így a poliuretánok enyvezőanyagként mind a papír nyersanyagába bekeverve, mind a papír felületének eny ve zésére beváltak. Az enyvezőanyaggal lehetséges mindkét módszer egyidejű alkalmazása. El­járhatunk azonban úgy is, hogy a papír nyersanya­gában való enyvezését ismert enyvezőszerekkel hajt­juk végre, majd azt a találmány szerinti anionos poli­uretánok alkalmazásával felületileg enyvezzük. A pa­pír enyvezésének részletei például az Engelhardt, Granich és Ritter „Das Leimen von Papier” című szakkönyvében (VEB, Fachbuchverlag, Leipzig, 1972) találhatók. A találmány szerinti poliuretánoknak igen előnyös sajátszínük van és különösen stabilnak bizonyultak fény- és más sugárforrások behatásának kitéve. A ta­lálmány szerinti anionos poliuretánokkal enyvezett papír kiváló optikai tulajdonságokkal rendelkezik és a sárgulási hajlama minimális. Jóllehet a találmány szerinti enyvezőszer minden különösebb intézkedés nélkül kombinálható optikai fehérítőszerekkel, kiemelendő az, hogy minden keres­kedelmi forgalomban levő anionos jellegű optikai fe­hérítőszerrel jól elegyedik anélkül, hogy szétkevere­­déssel vagy feldolgozási nehézségekkel kellene számol­ni. Az optikai fehérítőszerek bevitelével a papír fehér­­ségi foka sem károsodik. Különösen jó az anionos poliuretánok elviselhetősége a papírenyvezésnél szo­kásos egyéb segédanyagokkal, így a karboxi-metilcel­­lulózzal, alginátokkal, anionos paraffindiszperziókkal. A következő példákban említett mérési eljárásokat az alábbiakban részletezzük: 1. Enyvezési fok: festékkel szemben a Hercules Sizing Tester berendezéssel „Hercules Incorporated” Wilmington, Delaware, USA a gyártó cég használati utasítása szerint. Ebben az esetben azt az időt mérjük másodpercben, amely a papír remissziós értékének 80%-ra való csökkenéséig eltelik, ha a vizsgáló festé­ket a papírra felhordjuk és a festék a papíron átüt. Vizsgáló festék: kék papírvizsgáló festék (DIN 53 126). 2. Cobb-Test (DIN-szabvány 53/32-1 min.) Szívóképesség vízzel szemben, gramm/m2 -ben kife­jezve, vízfelvétel 1 perces vízzel való érintkezés ese­tén. A mérési módszerekkel kapcsolatos további rész­letek Engelhardt fenti könyvéből vehetők ki. 3. Határszög mérés: A határszöget az un. Fogra­­határszög vetítőberendezéssel képezzük (gyártó cég Prüfbau, dr.-Ing. Herbert Dürner, 8123 Peissenberg/ 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom