173109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolobenzodiazepin-származékok előállítására
21 173109 22 szült oldatát adjuk be. A beadás után 30 perccel két egeret helyezünk el egy felfordított 1 literes Pirex-edény alatti fémrácsra. A rácsot összekötjük egy Palmer-típusú négyszöghullámgenerátorral, majd az egerek lábát elektromosan ingereljük 5 milliszekundum időtartamú 90 voltos impulzusokkal 2 percen át (az impulzusok frekvenciája: 2 impulzus másodpercenként). Ez az ingerlés a kontrollként szolgáló egerekben támadó reakciót vált ki (a támadó reakció alatt a jelen esetben frontális agresszív támadást, rendszerint harapást értünk). A kontrollcsoportban észlelhető támadó reakciók összszámát így állapítjuk meg. A kísérleti vegyületet ED50 értéke az a dózis, amely a kontrollcsoporthoz képest a kísérleti vegyülettel kezelt csoportban a támadó reakciók számának 50 %-os csökkenését váltja ki [a kísérleti módszert részletesebben lásd: Tedeschi és munkatársai: J.Pharm. Exp. Then, 125, 28—34 (1959)]. A kapott eredményeket a II. táblázatban adjuk meg. 2. ) Maximális elektrosokk elleni görcsoldó hatás vizsgálata egereken (röviden: AEM). 10 egérből álló csoportoknak orálisan különböző dózisokban beadjuk a kísérleti vegyület odatát (egy kontrollcsoportnak csak a kísérleti vegyület oldására használt oldószert adjuk be). A beadás után 30 perccel mindegyik csoportot fülrehelyezett elektródákon át elektrosokkoló készüléket (kis emlősök sokkolására használt UGO BASILLE ECT típusú készüléket) használva sokkoljuk. A sokkoló impulzusok pulzusszélessége 0,2 milliszekundum, frekvenciája 100 Hz, illetve mindegyik sokkot 0,2 másodpercen át 55 milliamper áramerősséggel adjuk. Feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyek hátsó lábukat görcsösen kinyújtják. Az egerek 50 %-át a sokktól megvédő dózist (TED50) — természetesen a kontrollcsoporthoz képest - feljegyezzük és a III. táblázatban adjuk meg. 3. ) Pentiléntetrazol elleni görcsoldó hatás vizsgálata egereken (röviden : AIM). 10 egérből álló csoportoknak orálisan különböző dózisokban beadjuk a kísérleti vegyület oldatát (egy kontrollcsoportnak csak a kísérleti vegyület oldására használt oldószert adjuk be). A beadás után 30 perccel minden egyes egérnek szubkután 130 mg/testsúlykg dózisban pentiléntetrazolt (ez a vegyület a központi idegrendszert ingerlő anyag) adunk be, majd az egereket egyenként megfigyelőketrecbe helyezzük. A pentiléntetrazol beadása utáni 30 percen belül feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyeknél tónusos görcsök jelentkeznek, és a görcsök számának csökkenését a kontrollcsoportnál mértekhez képest számított százalékban fejezzük ki. Ezután elkészítjük az úgynevezett dózisválaszgörbét, amelyből azután az egerek 50 %-át görcstől megvédő dózist (TED50) megállapítjuk és a III. táblázatban adjuk meg. 4. ) Sztichninnel szemben mutatott görcsoldó hatás (röviden j^SM) vizsgálata egereken. 10 egérből álló csoportoknak orálisan különböző dózisokban beadjuk a kísérleti vegyület oldatát (egy kontrollcsoportnak csak a kísérleti vegyület oldására használt oldószert adunk be). A beadás után 30 perccel minden egyes egérnek szubkután 1 mg/testúly feg dózisban sztrichnint (a sztrichnin a központi idegrendszert ingerlő anyag) adunk be, majd az egereket egyenként megfigyelőketrecbe helyezzük. A sztrichnin beadása utáni 15 percen belül feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyeknél tónusos görcsök jelentkeznek, és a görcsök számának csökkenését a kontrollcsoportnál mértékhez képest számított százalékban fejezzük ki. Ezután elkészítjük az úgynevezett dózisválaszgörbét, amelyből azután az egerek 50 %-át görcstől megvédő, dózist (TED50) megállapítjuk és a III. táblázatban adjuk meg. 5. ) A hexobarbital hatásának fokozása egereken (röviden: PMH). 10 egérből álló csoportoknak ED2o dózisban intraperitoneálisan nyugtató és altató hatású hexobarbitalt adunk be [a vegyület dózisa 150 mg/testsúlykg] majd ezután orálisan különböző dózisokban beadjuk a kísérleti vegyület oldatát (egy kontrollcsoport csak a kísérleti vegyület oldására használt oldószert kap). Ezután feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyek az utóbbi említett beadástól számított 30 perc elteltével 30 másodpercen át nem mutatják a felegyenesedési reflexet. Az így kapott eredményekből dózisválaszgörbét készítünk, majd ebből a görbéből az EDso értéket — vagyis azt a dózist, amelynek esetében az egerek 50 %-a elveszíti felegyenesedési reflexét - megállapítjuk és a III. táblázatban adjuk meg. 6. ) Chlorprothixene hatásának fokozása egereken (röviden: PXM). 10 véletlenszerűen kiválasztott hím egérből (az egerek a Carworth Europe törzsbe tartoznak, súlyuk 20—25 g) álló csoportoknak intraperitoneálisan 12,5 mg/testsúlykg dózisban trankvilláns és antipszichotikus hatású chlorprothixene-t adunk be (ez a dózis beadása után 30 perccel az egerek 10 %-án a felegyenesedési reflex megszűnését eredményezi minden esetben). Ugyanakkor a kísérleti csoportoknak különböző orális dózisban beadjuk a kísérleti vegyület desztillált vizes oldatát [egy kontrollcsoport 10 ml/testsúlykg dózisban csak desztillált vizet kap]. Ezután minden egyes egeret külön-külön megfigyelőketrecekben helyezünk el. Ezt követően feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyek a beadástól számított 30 perc elteltével elveszítik felegyenesedési reflexüket. A kísérleti vegyület ED50 értéke az a dózis, amely a felegynesedési reflex megszűnését okozza egerek 50 %-ánál olyan csoportban, amelynél orális kezelés nélkül nem volna várható ezen reflex megszűnése. Az így kapott eredményeket a III. táblázatban adjuk meg. 7. ) Forgódobos kísérlet egerekkel (röviden:RDM). 10 egérből álló csoportoknak orálisan különböző dózisokban beadjuk a kísérleti vegyületet (egy kontrollcsoportnak csak a kísérleti vegyület oldására használt oldószert adunk be). A beadás után 30 perccel a kísérleti csoportokat 30 cm átmérőjű forgódobra helyezzük, amely 1 fordulat/perc sebességgel forog. Az egereket a forgásiránnyal ellentétes irányban helyezzük a dobra és a 2 perces kísérleti időn belül a dobról leeső egerek számát feljegyezzük. A kapott eredményekből dózisválaszgörbét szerkesztünk, majd a görbéből megállapítjuk azt a dózist, amely az egerek 50 %-ának a hordóról való leesését okozza (EDso). A kapott eredményeket a III. táblázatban adjuk meg. 8. ) Egerekkel végzett akut toxicitási vizsgálatok (röviden: ATM). 10 egérből áló csoportokon orális és intraperitoneális beadással különböző: dózisokban akut toxicitási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
