173076. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szártörőrothadás elleni készítmény előállítására
7 173076 8 színültig töltjük földdel. Ezután egy hajtást a 12 ládába, egy hajtást a betonfal felett all ládába ültetünk be. A hajtásokat növesztve megállapítható, hogy a 10 és 11 ládában levő búzahajtások gyakorlatilag megegyeznek, a 12 ládában levő hajtás gyakorlatilag elhalt. A kísérleti eredmény a következőképpen magyarázható: a 11 ládában lévő búzahajtás gyökérfejlődése során a gyökérzet gyakorlatilag egyformán fejlődik a 14 fal két oldalán levő rekeszekben. Egy bizonyos fejlődési szint elérése után a 18 rekeszben lévő gyökérzetet megtámadja a 16 szint magasságában inokulált hipovirulens törzs. Ez a törzs olyan eredményesen védi a növényt, hogy amikor az eléri a 17 rekeszben az erősen virulens törzset, akkor az a növényt nem támadja meg. A találmány szerinti készítmény tehát megvédi a növényt a szártőrothadástól. 4. példa A grafikusan a 3. ábrán bemutatott vizsgálati eljárás ismét a találmány szerinti eljárással előállított készítmény megelőző hatását mutatja be, de egyben rámutat a gyors, megelőző kezelés jelentőségére a szártőrothadás kezelésében. Az 1 hajtatóládában levő 2 ferde talajrétegre egymástól szabályos távolságra erősen virulens törzset viszünk. (Az ábrán csillaggal jelölve.) A ferde talajréteget azután annyira talajjal fedjük le, hogy annak felülete vízszintes legyen. Ezután — lényegileg a vírustörzsek fölé — abnormális törzzsel fertőzött 5 árpát tartalmazó találmány szerinti készítménnyel kezelt 4 gabonamagvakat vetünk. A termesztés végén feljegyezzük a növények állapotát. Azt találtuk, hogy míg az A, B és C jelű növények többé-kevésbé egészségesek voltak, addig az E és F növények gyakorlatilag elpusztultak. Ennek a kísérleti tapasztalatnak az a magyarázata, hogy az E és F jelű hajtásoknál az abnormális törzsnek nem volt ideje a megelőző hatás kifejtésére, mivel a hajtások túlságosan hamar elérték az erősen fertőző törzset. Az A és B jelű hajtásoknál bőven volt idő a védőhatás kifejtésére, így miután a hajtások gyökerei elérték az erősen fertőző törzseket, ezek már nem tudtak kárt tenni bennük. A szántóföldi kísérletek megerősítették a laboratóriumi vizsgálatok eredményét és kimutatták a találmány néhány további előnyét. A 10 tesztből álló vizsgálatot 1971-1972-ben hajtottuk végre. A kísérletek során megállapítottuk, hogy a találmány szerinti készítmény egyáltalán nem okoz termelésromlást. A kísérleteket túlnyomórészt olyan területeken végeztük, ahol a szártőrothadás a búza első kihajtásakor egyáltalán nem okozott károkat. Az egyik kísérlet során éppenséggel azt tapasztaltuk, hogy a hozam körülbelül 400 kg/hektár értékkel emelkedett, azaz 2400 kg/hektárról 2800 kg/hektárra nőtt. Feltételezésünk szerint a hozamnövekedés oka elsősorban az, hogy a találmány szerinti termékkel végrehajtott kezelés megakadályozta a szártőrothadás primér fertőzését. Azt tapasztaltuk, hogy a kezelés hatása az abnormális parazitatörzs inokulációja után egy vagy éppen két évvel mutatkozik meg legszembetűnőbben. Mind a kezelés után egy évvel, mind a további években azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerint kezelt parcellákon a hozam a kontrollokhoz képest megnőtt. Az egyik kísérletet például „Kavkaz” fajátjú búzával végeztük. A búzát 1972. október 15-én vetettük el az 1 g inokulum/10 m2 sűrűséggel erősen patogén törzzsel fertőzött talajba. A termőföld egy részét 100 g/10 m2 sűrűséggel vírussal fertőzött hipo virulens törzzsel kezeltük. A kísérlet során azt tapasztaltuk, hogy a kontrollterületen hektáronként 5000 kg búza termett, a kezelt területen a termés 5500 kg/hektár volt. A fenti mennyiségek négyszeres ismétlés átlagából származnak. Egy további kísérlet során 1971-ben egy szántóföld darabot 100 kg/hektár mennyiségű hipovirulens törzzsel kezdtünk. A termőterületen a szártőrothadás a természetes fertőződés következtében 1972-ben jelent meg. A termőföldbe 1972. december 9-én „Champlein” fajtájú búzát vetettünk. 1973-ban a következő termést arattuk: 3250 kg/hektár búzát kezeletlen kontrollterületen, 3730 kg/hektár búzát kezelt területen. A szántóföldi kísérletekben azt tapasztaltuk, hogy a természetes úton fertőzött talajokban a szártőrothadás egyik növényről másikra történő terjedését lényegesen lassítja a talaj találmány szerinti termékkel történő kezelése. Ha azonban a magvakat és primér fertőződési helyről származó inokulumokat együttesen fészeklyukba vetettük, akkor azt tapasztaltuk, hogy az abnormális törzzsel végzett kezelés nem eredményez javulást, mivel mindkét kezelés ugyanarra a tényezőre hat. Két további kísérletet árpával és tavaszi búzával hajtottunk végre. Mindkét esetben a termőterületen rendkívül erősen fertőzött gócokat hoztunk létre virulens törzsek felhasználásával, majd a területeket a találmány szerinti termékkel kezeltük. Mindkét esetben azt tapasztaltuk, hogy bár a fertőzési centrumban a kezelés nem csökkentette a megbetegedést, a találmány szerinti eljárással sikerült a kontrolihoz viszonyítva megakadályozni a fertőzés terjedését az infekciós centrumból a terület többi része felé. Az 1. táblázatban részletesen közöljük az árpával végzett kísérletek eredményét. 1. táblázat Vírussal megbetegített szártőrothadás-törzzsel végzett kezelés hatása a virulens szártőrothadás terjedésére mesterségesen létrehozott fertőzési centrumból (terjedés hossza cm-ben kifejezve) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
