173030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyidejűleg - vagy részleges időbeni átfedéssel - végbemenő több folyamat párhuzamos figyelésére, a figyelt folyamatjellemzők rögzítésére és további feldolgozására

173030 12 impulzust szolgáltató - kimenete második 30 impul­zusgenerátor, harmadik 31 impulzusgenerátor és egy­felől második 27 segédtároló, másfelől a figyelő 25 egység egy-egy bemenetére csatlakozik, a második 30 impulzus-generátor (egy) kimenete egyfelől a harma­dik 31 impulzusgenerátor, másfelől a második 27 segédtároló egy-egy bemenetére csatlakozik, a máso­dik 27 segédtároíó — engedélyező ste jelet szolgáltató — kimenete az első 28 segédtároló egy bemenetére van kötve és az első 28 segédtároló — kimenő st jelet szolgáltató - kimenete az — ui újraindító jelet szolgál­tató — első 29 impulzusgenerátor bemenetére csatla­kozik, mimellett a 4 vezérlőberendezés első Kj kime­netét a második 30 impulzusgenerátor kimenete, má­sodik K3 kimenetét az időzítő 26 egység egy kimene­te, harmadik K2 kimenetét a harmadik 31 impulzus­­generátor egy kimenete és negyedik K4 kimenetét a 25 figyelő egység kimenete alkotja. A működésmódot csak a kimenőjelek előállításáig magyarázzuk, minthogy a Kj, K2, K3, K4 kimenetek­ről a berendezés más egységeihez érkező jelek hatását már korábban ismertettük. A B indítójelbemenetre érkező impulzus hatására a 25 figyelő egység a negyedik K4 kimenet állapotát átváltja, pl. logikai L állapotba, s a már említett módon a 18 kapcsoló a rendszert készenléti állapot­ból üzemi állapotba kapcsolja. Az indítóimpulzus visszafutó éle indítja az időzítő 26 egységet, mely példánknál hármas időzítő láncból áll és mely mind­addig nem indítható újra, amíg a láncon a jel végig nem futott. (Ilyen egység kialakítása az itt leírt műkö­désmód alapján szakember által elvégezhető.) Az idő­zítő 26 egység működése alatt, azaz t2 + t2 + t3 időn át a második K3 kimenetre nyitójel (pl. L-állapot) kerül. Az időzítő 26 egységről ^ idő eltelte után érkező impulzus indítja a második 30 impulzusgenerá­tort. A 30 impulzusgenerátór által kiadott impulzus lefutó éle indítja a harmadik 31 impulzusgenerátort (gyakorlatilag kétstabilállapotú áramkör), s az időzítő 26 egységről t x + t2 idő eltelte után érkező jel billenti vissza a második 31 impulzusgenerátort. A 30 impul­zusgenerátor által kiadott, már említett impulzus lefu­tó éle ugyanakkor átbillenti a második 27 segédtáro­lót is, melyet a 26 egység által ti +12 +13 idő eltelte után kiadott impulzus billent vissza alap helyzetbe. Ugyanez az impulzus a figyelő 25 egységet is alap­helyzetbe állítja, s ezáltal a negyedik K4 kimeneten is helyreállítja az alaphelyzetet, a készenléti állapotot. Végeredményben tehát a 4 vezérlőegység a vezérlő­jelek előállítását úgy végzi, hogy az első és második 28 és 27 segédtárolók és az első 29 impulzusgenerátór működése még nem játszik szerepet. Ezekre az egysé­gekre azért van szükség, mert a B indítójelbemenetre egy csatornából érkezett indítójellel közel egyidejűleg más csatornáról is juthat oda indítójel (kettős indí­tás). Már említettük, hogy ennek kétféle változata képzelhető el. A 4. ábra azt az esetet mutatja, amikor az I. indító­jel beérkezése után, de az adatoknak a 6 P-S átalakí­tóba való átírása előtt érkezik meg a II. indítójel. Az 1 állapotregiszter állapota ugyanis megváltozik, hiszen a megfelelő A; csatornajeladóról oda érkezik a jel, de a vezérlőberendezésre az indítójel nincs hatással és a jelet a rendszer úgy regisztrálja* mintha a két jel egyidőben érkezett volna (az információ tehát nem 11 6 vész el, de ahhoz valamivel korábbi időpont van ren­delve, mint amikor az állapotváltás tényleg bekövet­kezett, a hiba tj időtartamnál kisebb. Az 5. ábra azt az esetet mutatja, amikor a két indítójel közötti időkésés meghaladja a tj időtarta­mot, az átírás tehát már megtörtént. A vezérlőberen­dezés ilyenkor az egész adatbevételi folyamatot újra­indítja oly módon, hogy ekkor a második 27 segédtá­roló kimenő ste jele által aktivált első 28 segédtároló­ba beíródik a II. indítóimpulzus, majd amikor a máso­dik 27 segédtároló a már leírt módon (a tx +t2 +t3 periódus letelte után) visszatért alaphelyzetébe és a ste jel megszűnt, az első 28 segédtároló st jele indítja az első 29 impulzusgenerátort, melynek ui újraindító jele a B indítójelbemeneten ugyanolyan folyamatot indít el, mint bármely Aj csatornajeladó által szolgál­tatott indítóimpulzus. Ekkor is van időhiba, mert ez a II. impulzus olyan időinformációval kerül az átmeneti 8 tárolóba, mintha az I. impulzus által kiváltott ciklus befejezésekor érkezett volna be. Ez az időhiba tehát a t2+t3 időtartamú tartományba esik. Mind a t, időtartam, mind a t2+t3 időtartam gya­korlatilag olyan rövid, hogy az időhiba a digitális regisztráló rendszer ± egy digitnyi hibáján belül ma­rad. A leírtakból látható, hogy pusztán az ismertetett kiviteli alak szerinti berendezéssel a találmány rendkí­vül sokoldalúan alkalmazható, azzal gazdaságosan és megbízhatóan ellenőrizhető a termelés menete, a ter­melési folyamatok elemezhetők, hiányosságok feltár­hatók. Az élőmunka felhasználása is jól ellenőrizhető. A hordozható kivitel (kazettás magnóval) kihelyezhe­tő a felvételi helyre és összefüggő táphálózat és hírhá­lózat igénye nélkül, offline végezhető a felvételezés, majd a kazettának a számítógépes adatfeldolgozó lánc lejátszó egységébe behelyezése után a további jelfel­dolgozás már on-line történik. Ez a lehetőség különö­sen a mezőgazdaságban igen nagy jelentőségű, ahol sem a hírhálózat, sem a táphálózat nincs oly mérték­ben kiépítve, hogy közvetlen on-line kapcsolatban lehessen a berendezést üzemeltetni. A korszerű terme­lési igények pedig ezen a területen különösen megkí­vánják az élőerővel és a termelőeszközökkel való sok­kal hatékonyabb gazdálkodást és ez csak a korszerű munkaszervezési tevékenység alkalmazásával teremt­hető meg. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás egyidejűleg vagy részleges időbeni átfe­déssel végbemenő, egyenként - váltakozva fellépő - FEj folyamatelemekből és szünetekből álló n (n>2) különböző Fj folyamat (i = 1,2, .. ., n) párhuzamos figyelésére, a figyelt folyamatjellemzők rögzítésére és a rögzített adathalmazok további — gépi, célszerűen számítógépes - feldolgozására, azzal jellemezve, hogy mindegyik Fj folyamatnál figyeljük az FEj folyamat­elemek jellemző fázisait, pl. kezdetét, illetve végét (továbbiakban: kezdetét, ill. végét) jelentő állapotvál­tozások fellépését és Fj folyamatonként — logikai kimenőjelet szolgáltató - legalább egy jeladó alkalma­zásával az egyes FEj folyamatelemek kezdőfázisaiban előállítunk két jelet (a kezdőfázis tényét, illetve idő­pontját reprezentáló adatpárt), majd az FEj folyamat­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom