172943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-tiazolinil-5(6)-szubsztituált-benzimidazolok előállítására
5 172943 6 Az oldat hőmérsékletét 1 órán át —5 és — 10C° között tartjuk. Utána az oldatot 25 C°-ra melegítjük, és 3 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk. Az oldatot ezután 1 liter vízbe öntjük, bepároljuk, tetrahidrofuránnal mossuk és szüljük. A termék 4,56 g, fehér, szilárd halmazállapotú 1 -(tiazolin-2-il)-2-amino-6- [a-hidroxi-a-(n-butil> benzilj-benzimidazol, olvadáspontja 206-209 C°. 2. példa 2 g (5,26 mmól) l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-[a-hidroxi-a-(n-butil)-benzil]-benzimidazolt 250 ml kloroformban oldunk, az oldathoz 1,3 g p-toluolszulfonsavat adunk, és az elegyet 1,5 órán át forraljuk. Ezután az elegyet 25 C°-ra hűtjük le, kétszer telített vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A termék 900 mg 1 -(tiazolin-2-il) -2-amino-6-[a-(n-butilidén)-benzü]-benzimidazol, olvadáspontja 177—179 C°. 3. példa Ha az 1. példa szerinti eljárást oly módon ismételjük meg úgy, hogy 5,0 g (15,5 mmól) l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-benzoil-imidazolt, 500 ml tetrahidrofuránt és 50 ml 2,1 mólos dietiléteres izopropil-magnézium-bromidot alkalmazunk, 1,24 g 1 -(tiazolin-2-il)-2-amino-6- (a-hidroxi-a-izopropil-benzil)-6enzimidazolt nyerünk, olvadáspontja 212-215 C°. 4. példa Ha a 2. példa szerinti eljárást oly módon ismételjük meg, hogy 1,2 g l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-(a-hidroxi-a-izopropil)-benzimidazolt, 250 ml kloroformot és 1,3 g p-toluolszulfonsavat alkalmazunk, 280 g l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-(a-izopropilidén-benzil)-benzimidazolt nyerünk, olvadáspontja 242—245 C° (bomlás közben). 5. példa Ha az 1. példa szerinti eljárást oly módon ismételjük meg, hogy 2,0 g (6,22 mmól) l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-benzoil-benzimidazolt, 23 ml 1,25 mólos benzolos etillítiumot és 500 ml tetrahidrofuránt alkalmazunk, 2,5 g l-(tiazolin-2-il)-2- -amino-6-(a-hidroxi-a-etil-benzil)-benzimidazolt nyerünk, olvadáspontja 206—208 C°, m/e 352. 6. példa Ha a 2. példa szerinti eljárást oly módon ismételjük meg, hogy 1 g l-(tiazolin-2-il)-2-amino-6-(a-hidroxi-a-etil-benzil)-benzimidazolt, 0,7 g p-toluol-szulfonsavat és 100 ml kloroformot használunk, 700 mg nyers terméket nyerünk. A nyers terméket etilacetátból átkristályosítva 300 mg l-(tiazolin-2-il) - 2-amino-6-(a-etilidén-benzil)-benzimidazolt kapunk, olvadáspontja 186-187 C°, utána megszilárdul, és 211 C°-on újra megolvad, m/e 352. Vizsgálati eljárások Afrikai zöldmajom vesesqteket (BSC-1) vagy Hela sejteket (5-3) tenyésztünk 25 ml-res Falcon lombikokban 37 C°-on, 199-es közegben, mely 5% inaktivált fötális szarvasmarha-szérumot (FBS), penicillint (150 egység/ml) és sztreptomicint (150 mcg/ml) tartalmaz. Mikor összefüggő monomolekuláris rétegek keletkeznek, a 1 felülúszót eltávolítjuk, és 0,3 ml megfelelő vírus-hígítást (écho-, Mengo-, Coxackie-, polio- vagy rhino-virus) adunk minden lombikhoz. Szobahőmérsékleten egy órás abszorpció után a vírusokkal fertőzött sejtekre egy rész Ionagar No.2. és egy rész „double strength 199” táptalajt rétegeztünk, mely FBS-t, penicillint és sztreptomicint tartalmazott, melyben a szer 100, 50, 25, 12, 6, 3 és 0 mikrogramm/milliliter (mcg/ml) koncentrációban volt. A szert nem tartalmazó lombik volt a vizsgálat kontrollja. A tiazolinil-benzimidazol-vegyületeket 104 mcg/ml koncentrációjú dimetilszulfoxidos törzsoldatként alkalmaztuk. A lombikokat 72 órán át 37 C°-on inkubáltuk a polio-, Coxsackie-, echo- és Mengo-vírus esetén és 120 óráig 32C°-on a rhino-vírus esetén. Az influenza-vírusokat: Ann Arbor, Maryland B, Massachusetts B, Hong Kong A, Pr-8A és Taylor C (A, B típusokat) 72 óráig inkubáltuk 37 C°-on, MDCK sejteket (Madin-Darby kutyavese sejtek) alkalmazva. Azokon a területeken, ahol a vírus fertőzött és szaporodott, a sejtekben foltok voltak láthatók. 10% formaiint és 2% nátriumacetátot tartalmazó oldatot adtunk minden lombikhoz a vírusok inaktiválására, a sejtrétegnek a lombik falához rögzítésére. A vírus foltokat, mérettől függetlenül, megszámláltuk. A folt számlálást minden gyógyszerkoncentráció esetén összehasonlítottuk a kontrollal. A vizsgált vegyület aktivitását a foltok számának csökkenésével, vagy a gátlás százalékában adtuk meg. Az I50 szimbólum azt a gyógyszerkoncentrációt mutatja, mely a foltok számát 50%-kal csökkenti. A kísérleti eredményeket az I típusú polio-vírus gátlásában adjuk meg, mivel a vírus növekedése gyors, és jól értékelhető kísérleti eredmények nyerhetők. Az I általános képletű vegyületek hatásosak azonban más vírustenyészetekre is, mint a Coxsackie- (A9, A21, B5), echo-vírusra (1-4 válfaj) Mengo-, rhino-vírusra (25 válfaj), polio- (I, II, III típus), és az influenza-vírusokra, mint például az Ann Arbor, Maryland B, Massachusetts B, Hong Kong A, Pr-8A és Taylor C (A és B) típusokra. A különböző tiazolinü-benzimidazol-vegyületekkel végzett vizsgálatok eredményeit az I. táblázatban foglaltuk össze: a táblázatban az 1. oszlop az előző előállítási példák számát, a 2. oszlop az R, helyzetét adja meg, a 3—10. oszlopok pedig a vírusfoltok gátlásának százalékát mutatják 0,75—100 mikrogramm/milliliter (mcg/ml) hígításban. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
