172940. lajstromszámú szabadalom • Szilárdtest vetőmag érzékelő

3 172940 4 kezdeti összeépítési feltétel teljesítése után herme­­tizáló anyag helyezhető az elektronikus alkatrészek fölé, az alkatrészeket felvevő rekeszekben. Annak biztosítására, hogy a fénykibocsátó dióda és a fényérzékeny tranzisztorok hosszú időn át műkö­dőképes állapotban legyenek, átlátszó, előnyösen fotooptikai minőségű epoxigyantát viszünk az alkatrészek fölé. Ez az átlátszó epoxigyanta viszonylag kis affinitást mutat a statikus elekt­­romoskggal kapcsolatban, és ezért semmi, vagy csak nagyon kevés por rakódik rá olyan napokon, amikor viszonylag kicsiny a nedvesség tartalom. A találmány tárgyának több más célját, jellem­zőit és előnyeit részletesebben ismertetjük az alábbi részletes kiviteli példában rajzok alapján. A rajzok különböző ábráin a hasonló elemeket vagy alkatrészeket azonos hivatkozási számokkal jelöl­tük. Az 1. ábra vázlatosan szemléltet egy vetőgépet és egy traktort, amelynél a találmány tárgya a legelőnyösebben alkalmazható. A 2. ábra a találmány szerinti szilárdtest vető­mag érzékelő részletes áramköri elrendezését mutatja. A 3. ábra perspektivikusan mutatja a szilárd halmazállapotú vetőmag érzékelő szerkezeti kiala­kítását. A 4. ábra a 3. ábra 4-4 vonala mentén vett függőleges metszetet ábrázolja. Az 5. ábra a 4. ábra 5—5 vonala mentén vett vízszintes metszetet ábrázolja. A 6. ábra a találmány szerinti elvekkel összhang­ban kialakított vetőmagadagoló fúvóka egy másik kiviteli alakját szemlélteti. A 7. ábra a 6. ábra 7—7 vonala mentén vett metszetet mutatja. A 8. ábra a 6. ábrán bemutatott adagoló fúvóka ellentett oldali nézetét mutalja. Az alábbiakban a rajzokon ábrázolt kiviteli ala­kokat ismertetjük részletesen. Az 1. ábrán a 10 vetőgép látható, amelyben a találmány szerinti vetőmag érzékelőt alkalmazzuk. A 10 vetőgépet a megművelt talaj fölött a 11 traktor vontatja, amelyet a 10 vetőgéppel a 12 vonórúd köti össze. A 10 vetőgép a 13 tartályt tartalmazza, amelyben bizonyos mennyiségű elve­tendő mag van. A 14 adagoló szerkezet lehetővé teszi, hogy a vetőmagok belépjenek és áthaladjanak a 16 vetőmagérzékelőn, amely a találmány szerinti elveknek megfelelően van kialakítva. A 16 vető­magérzékelőben keltett kimenő impulzus-jeleket a 17 kábel útján a 18 vizuális megjelenítőre vezetjük, amely a traktoron van elhelyezve. Ez lehetővé teszi a gépkezelő számára, hogy könnyebben megállapít­hassa, hogy az egyes vetőgépegységek működnek-e vagy sem. A 2. ábrán a találmány tárgyának kapcsolási elrendezését szemléltetjük. Itt a magvető ellenőrző áramkört összességében a 20 hivatkozási szám jelöli, ezt két 21 és 22 részáramkör alkotja, ame­lyek fizikailag egymástól elkülönítetten helyezked­nek el, villamosán azonban össze vannak kötve . egymással. A 21 részáramkör fénykibocsátó 23 diódát tartalmaz, amely sorba van kötve a hozzá­tartozó 24 ellenállással. A 24 ellenállás viszonylag kis ellenállás értékű, de nagy teljesítményű lehet, így például 100 ohm és 1 watt értékű ellenállású megfelel, és ez viszonylag nagyméretű alkatrész. A többi ellenállás, amelyek a 22 részáramkörhöz tar­toznak, előnyösen 114 watt nagyságrendűek, úgy­hogy ezek viszonylag kicsiny méretű alkatrészek. A 24 ellenállás által fejlesztett hő — bár viszonylag csekély mennyiséget képvisel - elégséges lehet ah­hoz, hogy a többi áramkört befolyásolja. A 22 részáramkör térbeli korlátozottsága is körülhatárolt lehet. Ezért a 24 ellenállás és az ahhoz tartozó fénykibocsátó 23 dióda fizikai elkülönítése oly módon van megoldva, hogy ezeket saját alkatrész befogadó rekeszben helyezzük el az érzékelő ház­ban. A fénykibocsátó 23 diódán átfolyó áram vezér­lésére — amely a fényintenzitást viszont vezérli - áramvezérlő 26 áramkört alkalmazunk, amely oly módon van elrendezve, hogy impulzusjel infor­mációt kap két párhuzamosan kapcsolt fényér­zékeny 27 és 28 tranzisztorról. A fényérzékeny 27 és 28 tranzisztorokról jövő impulzusjeleket egy impulzuskibocsátó 29 áramkörre továbbítjuk, amely számláló kimenő impulzusokat juttat a 29a kimenő kapocsra. Ezért az impulzusjelek, amelyek vagy az egyik, vagy mindkét párhuzamosan kötött fény­­érzékeny 27 vagy 28 tranzisztorról érkeznek, egy­részt folyamatos változó ellenőrző jelet fognak kelteni az áramvezérlő 26 áramkörön keresztül, hogy ezáltal vezéreljék az áramot, amely a fény­kibocsátó 23 diódán át folyik, másrészt kimenő impulzus jelet fognak kelteni az impulzus kibo­csátó 29 áramkörön át és a hozzátartozó 29a kimenő kapcson keresztül. Részletesebben, az áramvezérlő 26 áramkör két egymással összekötött 30 és 31 tranzisztort tar­talmaz és egy hozzájuk tartozó impulzusfelvevő 32 kondenzátort, amely a 31 tranzisztor báziselektród­jával van összekötve. A fényérzékeny tranzisztor­ról érkező impulzusjelet 33 tranzisztorral felerő­sítjük, ez a tranzisztor sorba van kötve a 34 terhelő ellenállással. A 33 tranzisztor előfeszült­­ségét két 36 és 37 ellenállás útján kapja, amelyek a fényérzékeny 27 és 28 tranzisztorok kimeneteire vannak kapcsolva. Normál feltételek mellett, vagyis kezdő indításra kiegyenlített áramkörnél, a 37 el­lenálláson jelentkező feszültség közelítően 0,8 volt. A 37 ellenálláson létrejövő impulzusjel információt erősítjük és szűrjük a 32 kondenzátorral, hogy folyamatosan vezéreljük a fénykibocsátó 23 diódán átfolyó áram erősségét. Az impulzuskibocsátó 29 áramkörre juttatott impulzusjel információt a 40 tranzisztorra továbbít­juk a 41 csatoló kondenzátoron át. A 40 tranzisz­tor báziselektródja a 42 ellenálláson keresztül kap előfeszültséget, míg ezen tranzisztor kollektor elektródjának körébe a 43 ellenállás van iktatva. A 40 tranzisztor kimenő impulzusát egy második 44 tranzisztorra vezetjük, amelynek báziselektródjához 46 kondenzátor csatlakozik. Az energiát az egész áramkörre 48 diódán keresztül vezetjük, amely biztosítást képez a nem kívánt fordított polaritással szemben, míg a viszonylag nagy 47 szűrőkönden-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom