172924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyfokú antibiotikus hatású rifamicin-származékok előállítására

9 1 /2924 10-formil-tetrazollal és 25 ml ecetsawal reagáltatunk. 2 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük az ele­­gyet, kiszűijük a reagálatlan cinket, majd 500 ml dietil-éterhez csepegtetjük a szűrt oldatot. 500 ml etil-acetátban feloldjuk az ily módon nyert csapa­dékot, majd 7,5-es pH-értéknél foszfát-pufferoldattal kirázzuk az oldatot, pH = 3-ra savanyújuk a vizes fázist, majd kloroformmal kirázzuk. Vízzel mossuk a szerves fázist, és nátrium-szulfáton megszárítjuk, és végül ledesztilláljuk róla az oldószert. Ily módon 2,7 g I általános képletű vegyületet (Y = acetilcso­­port, X = 3-fenil-tetrazol-5-il-csoport) nyerünk. 18. példa 8 g 3-amino-4-dezoxo-4-imino-rifamicin-S-et 15 ml tetrahidro-furánban lg cinkkel, 8 ml fahéj­aldehiddel és 30 ml ecetsavval reagáltatunk. 10 percen át szobahőmérsékleten kevertetjük az ele­­gyet, kiszűijük a reagálatlan cinket, és 30 g nátri­­umszulfit 500 ml vízzel készült oldatához csepeg­tetjük a szűrletet. Kiszűijük a kivált csapadékot, vízzel kimossuk, és 40C°-on, csökkentett nyomá­son megszárítjuk. A legkisebb szükséges mennyi­ségű metil-izobutil-ketonban feloldjuk a nyerster­méket, majd petroléterrel kicsapjuk. Szűrés útján 9 g I általános képletű vegyületet (Y = acetilcsoport, X = 0-sztiril-csoport) nyerünk. A metanolban mint oldószerben felvett elektron-abszorpciós spektrum maximumai 325, 350 és 437 nm-nél találhatók. 19. példa 7 g 3-amino-rifamicin-S-et 20 ml tetrahidro-furán­ban oldunk, hozzáadunk 4 ml benzaldehidet, majd 45 percen át gáz alakú ammóniát buborékoltatunk bele. Újabb 2 ml benzaldehidet adunk hozzá, majd további 1 órán át vezetünk bele gáz alakú ammó­niát. 50 ml kloroformmal hígítjuk a reakcióelegyet, hígított ecetsavval, majd telített nátrium-metabiszul­­fit-oldattal és végül vízzel mossuk az oldatot, nát­rium-szulfáton megszárítjuk, és térfogatának felére betöményítjük. Éjszakán át +5 C°-on hagyjuk kristályosodni a sűrítményt. Ezután kiszűrjük a terméket, 40C°-on csökkentett nyomáson megszá­rítjuk, ily módon 5,5 g az 1. példában leírt módon nyert termékkel azonos anyaghoz jutunk. 20. példa 8 g 3-amino-4-dezoxo-4-imino-rifamicin-S-et 50 ml dimetil-szulfoxidban 1 g cinkkel, 3,5 ml ben­­zil-bromiddal és 20 ml ecetsawal reagáltatunk. 2 órán át 60C°-on melegítjük az elegyet, majd 400 ml dietil-éter és 100 ml metanol elegyébe önt­jük. Vízzel, majd 7,5-es pH-értéknél foszfát-puffer­­oldattal mossuk az elegyet, pH = 3-ra savanyítjuk a vizes fázist, majd újra kirázzuk dietil-éterrel. Ledesztilláljuk az oldószert, és kloroformból átkris­tályosítjuk a maradékot. Ily módon 1,2 g, az 1. példában leírt módon nyert termékkel azonos anyaghoz jutunk. 21. példa 8 g 3-amino-4-dezoxo-4-imino-rifamicin-S-et 15 ml tetrahidro-furánban lg cinkkel, 3 g glioxil­­sav-monohidráttal és 25 ml ecetsawal reagáltatunk. Kiszűijük a reagálatlan cinket, és 15 g nátrium-szul­­fit 500 ml vízzel készült oldatába öntjük a szűrle­tet. Kiszűijük a kivált csapadékot, majd 40C°-on, csökkentett nyomáson megszárítjuk. Dietil-éterből átkristályosítva 1,8 g I általános képletű vegyületet (Y= acetilcsoport, X = karboxilcsoport) nyerünk. 22. példa 8 g 3-amino-4-dezoxo-4-imino-rifamicin-S-et 25 ml dioxánban 1 g cinkkel, 5 g p-nitro-benzalde­­hiddel és 35 ml ecetsavval reagáltatunk. Fél órán át 70C°-on kevertetjük az elegyet, kiszűijük a rea­gálatlan cinket,.' majd 15 g nátrium-szulfit és 2 g aszkorbinsavas nátriumsó 300 ml vízzel készült oldatába csepegtetjük a szűrletet. Kiszűrjük a kivált csapadékot, 40 C°-on, csökkentett nyomáson meg­szárítjuk, majd xilolból átkristályosítjuk. Ily módon 3,9 g I általános képletű vegyületet (Y = acetil­csoport, X = 4-nitro-fenil-csoport) nyerünk. A meta­nolban mint oldószerben felvett elektron-abszorp­ciós spektrum maximumai 315, 370 és 460 nm-nél találhatók. Hasonlóan, a 3-amino-4-dezoxo-4-imino­­-16,17,18,19-tetrahidro-rifamicin-S-ból kiindulva és hasonló módon eljárva a jelen példában leírt ter­mék 16,17,18,19-tetrahidro-származékához jutunk. 23. példa 8 g 3-amino-4-dezoxo-4-imino-rifamicin-S-et 15 ml tetrahidro-furánban 1 g cinkkel, 3 ml 5-metil­­-2-furil-aldehiddel és 25 ml ecetsawal 40 C°-on 1 órán át reagáltatunk. Kiszűijük a reagálatlan cin­ket, és 15 g nátrium-szulfit és 2 g aszkorbinsavas nátriumsó 600 ml vízzel készült oldatába öntjük a szűrletet. Kiszűijük a kivált csapadékot, 40 C°-on, csökkentett nyomáson megszárítjuk, majd 100 ml metanolban feloldjuk. 400 ml dietil-éterrel hígítjuk az oldatot, pH = 7,5-nél foszfát-pufferoldattal kiráz­zuk az elegyet, pH = 3-ra savanyítjuk a vizes fázist, és kloroformmal kirázzuk. Vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk a kloroformos fázist, majd betöményítjük. Petroléterrel kicsapva 4,8 g I általános képletű vegyületet (Y = acetilcso­port, X = 5-metil-2-furil-csoport) nyerünk. A termék metanolban felvett elektron-abszorpciós spektru­mának maximumai 322 és 434 nm-nél találhatók. 24. példa 8 g 3-amino-4-dezoxi-4-imino-rifamicin-S-et 15 ml tetrahidro-furánban 1 g cinkkel, 3,2 ml 2-metil-buta­­nollal és 25 ml ecetsawal reagáltatunk. 1 órán át 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom