172919. lajstromszámú szabadalom • Automata szerszámváltó berendezés esztergapadhoz
5 172919 6 hosszirányban történő elmozdulását az 56 szupport elmozdulásával, azaz, amikor a 7 érzékelő érinti a 33 ütközőt, a követőelmozdulás hosszirányban kezdetét veszi. Minden esetben, amikor hosszirányban követőelmozdulás nem megy végbe, a 12 szán felső véghelyzetében van, amelyet a 4 ütköző határoz meg (2. ábra). Amikor a követőmozgás hosszirányban kezdetét veszi, a 12 szán a főorsó tengelyirányában elmozdul, azaz megkezdődik a 60 befogóberendezés „megkeresése” keresztirányban. Amikor a 26 érzékelő érinti az 56 szupportra rögzített 31 ütközőt, a 12 szán az 56 szupporthoz képest bizonyos helyzetbe tolódik el, amely azáltal, hogy a 12 szán elmozdulását szinkronba hozzuk az 56 szupportnak mindkét irányba történő elmozdulásával, fenn is marad, azaz a 31 ütközőnek a 26 érzékelővel való találkozásánál megkezdődik a berendezés keresztirányban végbemenő követőmozgása. Csak egyidejűleg végbemenő kereszt- és hosszirányú elmozdulás esetén lehet cserélni a szerszámot a 60 befogóberendezésben, az 56 szupporton. Amikor a 26 érzékelő érinti a 3 konzolra rögzített 4 ütközőt, a felfelé elmozduló 12 szán leáll. Ezáltal adva van a 12 szánnak a szerszámcserére alkalmas helyzete. Miután a 12 szán felső véghelyzetét elfoglalta, megszakad a keresztirányú követőelmozdulás és a berendezés kezd elmozdulni az 57 szerszámtár irányába és akkor áll meg, amikor a 7 érzékelő a gépágyra rögzített 35 ütközőre felfekszik. Ebben a helyzetben végezzük el a szerszámcserét a gép 57 szerszámtárában. A szerszámok egyenesirányú továbbítása a 21 forgattyú útján, a 20 menesztő segítségével történik. Amikor a 13 lengőkar elfordul az 54 tengely körül a 13 lengőkar és a helytálló 39 fogaskerék közötti viszonylagos forgómozgás következtében, a 37 lánc a 21 forgattyút a 36 fogaskerék útján mozgásba hozza, mégpedig a 13 lengőkar forgómozgásával ellentétes irányban. A paraméterek és a láncáttétel áttételi arányát olyan arányban választjuk meg, hogy a 21 forgattyú 20 menesztője egyenes vonalhoz közelálló pályát ír le (1. ábra). A 13 lengőkar elmozdulása alatt a 20 menesztő három helyzetet foglal el: egy középső „O” és két „A”, „B” szélső helyzetet. Az ,A” és „B” szélső helyzeteket a 27, 29 ütközők határozzák meg, amelyek a 13 lengőkaron levő 28 ütköző behatárolására is szolgálnak. A 20 menesztő véghelyzeteinek hosszkoordinátái a legnagyobb pontossággal beállíthatók, mivel a 21 forgattyú ezekben a véghelyzetekben a 20 menesztő pályájával párhuzamosan áll be, úgy hogy a jelentéktelen szögeltérések az áttétel játéka folytán nem fejtenek ki hatást a beállított hosszkoordinátákra. A 13 lengőkar elmozdulását a három megjelölt helyzeten belül a 10, 15, és 46 hidraulikus hengerek vezérlik. A 13 lengőkar középállásában a 15 hidraulikus henger nyomás nélküli, míg a 10, 46 hidraulikus hengerekre olajnyomás hat. Ekkor a 47 dugattyú a 46 hidraulikus henger bal oldali határfelületén helyezkedik el és ily módon reteszeli a 48 fogaslécet, amelyre a 10 henger dugattyúja a 45 fogaslécen és a 44 fogaskereken keresztül ellennyomást fejt ki. Ezáltal biztosítva van a 13 lengőkar játékmentes reteszelése a „O” középállásban. Az elasztikus 27 ütköző legyőzése akkor megy végbe, ha a ráható erő az 51 tányérrugók beállított rugóerejét túllépi. Ezáltal elérhető, hogy a szerszám egyenesirányú elmozdulását létrehozó mechanizmus védve van azzal a túlterheléssel szemben, ami azáltal következhet be, hogy a 60 befogóberendezésbe befogott valamely szerszám a 20 menesztőt magával ragadja a hosszirányban végbemenő követőmozgásnál fellépő sebességváltozás következtében, ha az 56 szupport gyorsmenetben a főorsó irányában túlszalad. Az ellenerőt oly módon hozzuk létre, hogy az 51 tányérrugókat előfeszítjük a 49 menetes gyűrű segítségével. A 11 házban rögzített 53 konzolon levő, menetes csappal ellátott 50 persely állításával az elasztikus 27 ütköző helyzete és ezáltal a 20 menesztő „A” véghelyzete is megváltoztatható. A 19 szán a 17, 18 szerszámtartókkal és a 12 szánnal együtt résztvesz a hosszirányban történő követőelmozdulásban. Az említett szánok egymással a 14 henger 16 dugattyúrúdja útján vannak összekötve. A 19 szán a 12 szántól függetlenül is elmozdulhat. Ez az elmozdulás a 14 hengerrel, illetve annak 16 dugattyúrúdjával vezérelhető. így a két 17, 18 szerszámtartó váltakozva hozható a 60 befogószerkezet magasságába, ahol ezek ezzel szintbe vannak. A 19 szánnak a 16 dugattyúrúd útján történő elmozdulásánál a 13 lengőkar és a 19 szán átmenete, és ezáltal a 20 menesztő is a „O” középhelyzetet foglalják el. A 19 szánnak a 12 szántól való, ezen független helyzeteiben a 17, 18 szerszámtartók a „C”, „D”, „E” pozíciókat veszik fel. Amikor a 17, 18 szerszámtartók a „D” pozícióban vannak, a szerszámok vagy a 60 befogószerkezet vagy az 57 szerszámtár felé tolódnak el a 20 menesztő közreműködésével. Ezzel szemben, ha a 17, 18 szerszámtartók a „C”, „E” pozíciókban vannak, a szerszámokat a hasáb alakú 22 ék a 17, 18 szerszámtartókban rögzíti. Ha elmozdítjuk a felszerszámozott 19 szánt a „C” vagy az „E” pozícióba, a 22 ék a külön erre a célra kialakított horonyban helyezkedik el, a szerszámtartó alsó részén. Az 56 szupport 60 befogóberendezésében a szerszámcsere az alatt megy végbe, míg a 7 a), 7 b) és 7 c) ábrákon ábrázolt elmozdulások végbemennek. Ekkor a tartókeret egyidejűleg követi a 12, 19 szánok elmozdulását a 60 befogóberendezésben. A 7 a) ábrán ábrázolt kiindulási helyzetben a 20 menesztő a szerszám egyik hornyában foglal helyet, a 19 szán felső helyzetében van, míg a 18 szerszámtartó szerszám nélkül van. Miután a 60 befogóberendezés szétnyílt, a szerszámot átvezetjük a 18 szerszámtartóba, amikor is a 13 lengőkar „O” helyzetbe lendül (7 b ábra). Ekkor a 19 szán alsó állásába mozdul el (7 c ábra). Ebben a helyzetben az 55 mélyedés hatására megszűnik a 22 éknek a szerszámra gyakorolt szorítóhatása, úgyhogy ez a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
