172916. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kiegyenlítésű impedanciapletizmográf
MAGTAB népköztarsasAg SZABADALMI LEÍRÁS 172916 Bejelentés napja: 1976. XII. 7. (VO-179) Nemzetközi osztályozás: A 61 B 5/05 Közzététel napja: 1978. VII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. VI. 30. Dr. Vogel István nyugdíjas, Törökszentmiklós Automatikus kiegyenlítésű impedanciapletizmográf 1 A találmány tárgya egy olyan impedanciapletizmográf, amely minden előzetes kézi beállítás, illetve kiegyenlítés nélkül teszi lehetővé a test elektromos impedanciaváltozásait előidéző élettani jelenségek mérését. A rendszer felépítése lehetővé teszi 5 a vizsgált testrész alapimpedanciájának közvetlen mérését, valamint az egy ezrelék alatti impedanciaváltozások zavarmentes regisztrálását. Impedanciapletizmográfia - más néven reográfia — céljára, régebben csaknem kizárólag a vál- 10 takozóáramú hídrendszerü mérési elrendezést használták. A hídrendszerü készülékek alapvető hibája az volt, hogy a mérendő impedanciával sorbakapcsolódó átmeneti ellenállások erősen zavarták a mérést és a páciens kis elmozdulása is a regiszt- 15 rálandó impedanciaváltozásoknál nagyságrenddel nagyobb zavaró jelet produkált. Az újabban elterjedt állandóáramú négy elektródás rendszerek kiküszöbölik a fenti hibákat és egyéb előnyöket is biztosítanak. 20 Ezek a rendszerek két alapvető csoportba sorolhatók: kiegyenlítetlen és kiegyenlített bemenettel rendelkezőkre. A találmány tárgyát képező automatikus kiegyenlítésű impedanciapletizmográf az utóbbi csoporthoz tartozik. Ebben a csoportban az 25 ismert megoldások között a világszínvonalat az USA 3 742 936 lajstromszámú, „Rheoplethysmographic device and method of operation” című szabadalom képviseli. Blokkvázlatát az 1. ábra mutatja be. Egységei a következők: 1 paciens, 2 áram- 30 2 generátor, első 33 erősítő, első lineáris 4 detektor, 5 különbségképző, 6 regisztráló, állítható referencia 88 impedancia, második lineáris 9 erősítő, második lineáris 10 detektor, 12 indikálóeszköz. Az elemek kapcsolata az 1. ábra szerinti elrendezésből kitűnik. Az ismert berendezés működése a következő. A 2 áramgenerátor által táplált sorbakapcsolt 1 páciens és 88 impedancia két feszültséget szolgáltat. Az 1 paciens vizsgáló pontjairól elvezetett feszültséget 33 erősítő felerősíti, majd a 4 detektor a felerősített jel abszolút értékét képezi. Hasonlóképpen a 88 impedanciáról elvezetett feszültséget a 9 erősítő felerősíti, majd a 10 detektor a felerősített jel abszolút értékét képezi. A két 4 és 10 detektor kimenőpontjához csatlakozó 5 különbségképző a két abszolút érték különbségét képezi a kimenőpontján. A különbségi feszültséget a 12 indikálóeszköz jelzi. Az 5 különbségképző kimenőpontján megjelenő feszültség minimumra történő állítása kézi szabályozással a 88 impedancia segítségével történik. A minimum elérésekor az 5 különbségképző kimenőpontján megjelenő feszültség éppen a regisztrálni kívánt jel, amelyet a 6 regisztrálóra vezetünk. Az ismert berendezés hátrányai a következők: — A mérés kezdetekor minden esetben egy kézi kiegyenlítésre van szükség. 172916
