172905. lajstromszámú szabadalom • Világító egység
3 172905 4 három kivágást kell készíteni, vagyis egy háromlábú zsámolyt kell kialakítani. A tartóállvány közvetlenül hozzáerősíthető a fényforrás burájának lapított forrasztásához, vagy az utóbbit körülfogó sapkához. Az állványt műanyagból vagy fémlemezből készíthetjük. Az egyik előnyös kiviteli alaknál a hátsó reflektor illefttő' alakzata kör alakú perem vagy belényomott mélyedés. Ha a fényforrást a gömb-, parabola- vagy elliptikus alakú reflektor fő- vagy másnéven optikai tengelyéhez kell központosítani, akkor a peremet vagy mélyedést koncentrikusra készítjük a reflektor optikai tengelyével, és így a fényforrás központos lesz a reflektorhoz képest. Miután a tartóállvány kerülete a perem vagy mélyedés alakjához és méretéhez igazodik, a fényfonás egyből az optikai tengelybe kerül, amikor a tartóállványt beillesztjük a perembe, vagy mélyedésbe, összeillő kötőelemeket helyezhetünk el a tartóállványra, illetve a reflektorra annak érdekében, hogy a tartóállvány és a fényforrás szöghelyzetét beállíthassuk a reflektorhoz képest. Ha mind a tartóállvány, mind a reflektor fémből készült, akkor lágy- vagy keményforrasztással vagy pedig hegesztéssel erősíthetjük őket egymáshoz. Esetleg ragasztószert, például epoxigyantát is használhatunk. Az utóbbi kötési mód főleg akkor alkalmas, ha az egyik vagy mindkét alkatrész nem fémből készült. A továbbiakban a találmány egyik kiviteli alakját egy példa kapcsán és a mellékelt rajzra hivatkozva ismertetjük. A rajzon egy leforrasztott világító egység szétszerelt alkatrészeinek perspektivikus nézetét tartalmazza, mégpedig az 1. ábra a fényfonás és a hozzá kapcsolt tartóállvány perspektivikus képe, a 2. ábra pedig a reflektor perspektivikus képe. A világító egység homlokoldalán levő lencsét nem ábrázoltuk, és a hátul levő reflektornak csak egy részét mutatjuk be a jobb áttekinthetőség érdekében. Könnyen belátható, hogy az elülső és hátsó elemek egymáshoz viszonyított helyzete igen lényeges, ha előírt fényelosztást kívánunk biztosítani. Az említett elemek összeállítási módja viszont nem tartozik találmányunkhoz, hiszen azt az adott területen jártas szakember jól ismeri, tehát nem is újuk le. Az egyszerűség kedvéért egy kettős izzószálú bemerülő típusú autó-fényszórólámpát mutatunk be. A világító egység 10 fényforrása tehát egy kettős izzószálú wolfram-halogén izzólámpa, amelyet egy fémből kialakított 12 tartóállvány segítségével szerelünk hozzá a hátsó 11 reflektorhoz. A 12 tartóállványnak van egy központos, négyszögletes nyílással ellátott 13 sík része, és egy 14 karimarész, fielülnézetben kör alakú kerülettel. A 14 karimarészen három, a sík részre is kiterjedő 15 kivágás található, ezáltal a 12 tartóállvány egy háromlábú zsámoly alakjához hasonlít. A 15 kivágások szerepét később írjuk le. A 10 fényforrás átlátszó üveg 20 burájának alsó végén egy lapított forrasztás van, amely három 21 árambevezető huzalt fog körül. A rajzon ezek közül csak egy látható A 12 tartóállvány négyszögletes nyílása körülfogja a lapított forrasztást, illetve a jelen esetben a lapított részt fém 22 fémsapka veszi körül. A 12 tartóállványból kihajlított 23 peremeket lágy- vagy keményforrasztással vagy hegesztéssel kötjük a lapított részt körülvevő 22 fémsapkához. A 22 fémsapkára helyzetállító eszközt is szerelhetünk, amely a 12 tartóállvánnyal együttműködve az utóbbi helyzetét egy adott távolságon belül állítani tudja egy, a 20 búrán belül fekvő vonatkozási ponthoz képest. Ez a vonatkozási pont például a két izzószál egyikének egy meghatározott pontja lehet. A 11 reflektor közepén van egy kör alakú 30 mélyedés, amelybe a 12 tartóállvány beleültethető. A mélyedés sugara pontosan megegyezik az azonos alakú 14 kariimrész sugarával, ha az utóbbit az alsó szabad éltől mérjük. Ez a mélyedés központos all reflektor optikai tengelyével. Az összeállított, süllyesztett világító egységben tehát legalább egy izzószál szintén központos lesz az említett tengellyel. Az említett szabad él és a korábban említett belső vonatkozási pont távolságát a mélyedés figyelembe vételével úgy választjuk meg, hogy az egyik izzószál a 11 reflektor fő-gyújtópontjában helyezkedjen el. Más típusú világító egységeknél előfordulhatnak az eddigiektől eltérő geometriájú fényforrások és reflektorok is. Ezek a lámpafejlesztők előtt ismertek, és nem okoz problémát a megfelelő méretezésük. A 12 tartóállványt és a 11 reflektort összeillő megakasztó eszközzel látjuk el, amely biztosítja, hogy a tartóállvány és a fényfonás együtt csak egy előre meghatározott szöghelyzetbe legyen állítható. Ez azért szükséges, mert egy gépkocsira szerelt besüllyesztett világító egységben az egyik izzószálat úgy kell elhelyezni, hogy a vetített fény iránykarakterisztikája a vízszintes alatt maradjon. A megakasztó eszköz a 14 karimarészen levő 31 kivágásból és a 30 mélyedésben kialakított 32 kiemelkedésből áll. Az előzőleg említett 15 kivágások feladata, hogy megkönnyítsék az elektromos csatlakozások létrehozását a 21 árambavezetőkhöz. A kettős izzószálú 10 fényforráshoz három 21 árambevezető huzal tartozik, és ennek megfelelően a 11 reflektornak három érintkezője van. A csap alakú 33 érintkezők a 11 reflektorba vannak ágyazva, és azon áthatolnak, hogy a külső feszültségforráshoz csatlakozhassanak. Mindegyik érintkezőn van egy keresztirányú rés, amint ez az ábrán is látható, és ebbe dughatjuk bele a megfelelő 21 árambevezető huzal végét. A 21 árambevezető huzalt mechanikailag rögzítjük a 33 érintkezőhöz úgy, hogy ennek bemetszett végét összenyomjuk, vagy pedig ráhajlítjuk a bevezetőhuzal végére. A 15 kivágás lehetőséget nyújt, hogy az említett résekhez szerszámmal hozzáférhessünk. Más megfelelő elektromos csatlakozás is alkalmazható, például a hagyományos forrasztás is. Amint ábrázoltuk, a csap alakú 33 érintkezőket 34 hüvelyek veszik körül, amelyeket szigetelőanyagból, például üvegből készíthetünk. A 34 hüvelyek elektromosan elszigetelik a 33 érint-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
