172904. lajstromszámú szabadalom • Világító egység
5 172904 6 belefoglaljuk vagy beragasztjuk a 10 reflektorba. A 15 talpak alsó oldalait közvetlenül a 10 reflektor belső oldalára támasztjuk, és célszerűen oda is ragasztjuk. A 20 csapok végeit most is behasítjuk úgy, hogy azok mechanikusan rögzíthetők legyenek a 15 talpak 23 furataiba. Miután a 15 talpak a 10 reflektor görbe felületén támaszkodnak, célszerű, ha a 15 talpakat is megfelelő görbülettel alakítjuk ki. Megjegyezzük, hogy a 14 árambevezető lábaknak, a 15 talpaknak és a 10 reflektor kitámasztó-elemeinek együttesen kell biztosítani a 11 fényforrás előre meghatározott helyzetét a 10 reflektorhoz képest és a lámpához tartozó lencse optikai tulajdonságainak megfelelően. Továbbá a 14 árambevezető lábak hosszúságával szabjuk meg a két izzószálnak a 10 reflektor gyújtópontjától való távolságát, vagyis a lámpa optikai tengelye mentén elfoglalt helyzetét. Bár a pontos geometriai elrendezés a lámpa típusa és mérete szerint változhat, az illetékes lámpatervező egyértelműen meg tudja határozni bármely konkrét esethez szükséges geometriai méreteket. A csupán egy izzószállal rendelkező fényforrások esetén csak két 14 árambevezető lábra van szükség. Ha azonban a 11 fényforrás megbízható rögzítését is el akarjuk érni, akkor célszerű mégis legalább három lábat kialakítani. Ilyenkor a harmadik láb a fényforrás buráján belül természetesen „vakon” végződhet, miután nincs semmilyen elektromos funkciója. A 14 árambevezető lábakat és a 15 talpakat egyszerű fémlemezből készíthetjük. Ugyanezen fémlemezből alakíthatjuk ki a lábakkal szervesen 35 összefüggő állványszerkezetet, amelyre a 12 burába kerülő izzószálaikat, elektródákat, ernyőket és egyéb belső alkatrészeket szereljük fel. Ilyen fémállványt tartalmazó fényforrás előállítását egy korábban közzétett nagy-britanniai szabadalmunkban 40 leírtuk. Amennyiben ilyen konstrukciót alkalmazunk, a 14 lábak végén levő széles talpakat a merevítés érdekében először áthidaló részekkel összekötve alakítjuk ki, majd az utóbbiakat a lapított 13 forrasztás elkészítése után eltávolítjuk. 45 A 15 talpakat másféle kitámasztó elemekhez is rögzítjük, mint amilyeneket eddig leírtunk. A lehetséges megoldások között megemlítjük a 10 reflektorba nyomott és a 15 talpakat befogadó 50 mélyedéseket, illetve a 15 talpak nyílásaiba és hornyaiba illeszkedő kiemelkedéseket, végül a szintén a 10 reflektorba vágott nyílásokat, amelyekbe a 14 árambevezető lábak végein levő 15 talpak beforraszthatók vagy beragaszthatok. 55 Az eddig leírt konstrukciókban szereplő egyvégű burával rendelkező 11 fényforrás hossztengelye lényegében egybeesik a lámpa optikai tengelyével. A 3. ábrán viszont egy kétvégű ballonos 30 60 fényforrással ellátott konstrukciót láthatunk. A 30 fényforrás hossztengelye derékszöget zár be a 31 reflektor optikai tengelyével. A 30 fényforrás mindkét szerribenfekvő végén egy lapított 32 forrasztás található, amelyen keresztül fémlemezből 55 készített 33 lábak bújnak ki. Ebben az esetben a kitámasztóelemek szerepét a fémlemezből alakított 34 állványok töltik be, amelyek a 31 reflektorba vannak ágyazva. A 34 állványok szabad végei 90°-os szögben egymás felé vannak hajlítva. Az elhajlított szakaszok felső oldalaira pedig egy-egy 35 pecek van erősítve. A 33 lábak olyan kivágásokkal vannak ellátva, amelyekbe a 35 peckek beillenek. Ezáltal a 30 fényforrást a peckek szétlapítása útján vagy egyéb módon a 34 állványokhoz erősíthetjük. A 34 állványok és a 33 lábak elektromos összeköttetést biztosítanak a 30 fényforráshoz, és ezért a 34 állványokat el kell szigetelni egymástól. Ennél a konstrukciónál tehát a legcélszerűbb szigetelőanyagból készült reflektort alkalmazni. Mindazonáltal a kívánt szigetelés fémből való reflektor esetén is megoldható. Amint láthatjuk, a 31 reflektoron 36 kiemelkedések vannak, amelyeken a 34 állványok át vannak tűzve. Ezek a kiemelkedések helyileg megnövelik a 31 reflektor vastagságát, és kellő alapot biztosítanak a 34 állványoknak a 31 reflektorhoz való rögzítésére. Fémből készült reflektor esetén célszerűen az említett kiemelkedésekbe lehet ágyazni az állványokat a reflektortól elszigetelő betéteket. A fentiekben ismertetett konstrukciók nem költségesek, könnyen gyárth^ók, valamint lehetővé teszik, hogy a fényforrást mind harántirányban, mind hosszirányban, mind pedig szögállás tekintetében pontosan helyezzük el a reflektor fókusz-síkjában, illetve optikai tengelyében. Megjegyezzük még, hogy a találmány nem szorítkozik kizárólag leforrasztott fényszóró egységekre, hanem olyan világító berendezésekre is kiteljed, amelyek a fényforrás cserélhetősége érdekében szétszedhető kivitelűek. Ilyen esetben a 14, 33 lábakat oldható módon kell a kitámasztó-elemekhez rögzíteni. Erre a célra alkalmas eszközök a csavarok vagy a rugalmas rögzítőelemek, például a rápattintható gyűrűk. A fenti leírásban célszerűen olyan vüágító egységre hivatkoztunk, amely lencsét, burába zárt fényforrást és reflektort tartalmaz. Magától értetődik azonban, hogy a találmány alkalmazható az olyan összetett világító berendezések esetén is, amelyek egy közös gyűjtőlencsére sugárzó fényforrások és reflektorok csoportjaiból állnak. Szabadalmi igénypont: Világító egység, különösen fényszóróegység, amely egy reflektorra szerelt burázott fényforrást tartalmaz, amelyben az említett reflektoron keresztülnyúló, a fényforráshoz elektromosan is csatlakozó kitámasztóelemek vannak, azzal jellemezve, hogy a fényforrásnak (11, 30), abba benyúló, fémlemezből készült árambevezető lábai (14, 33) vannak, a lábak (14, 33) szabad végein egy-egy nyílás (23) van, a reflektoron (10, 31) keresztül-3
