172897. lajstromszámú szabadalom • Gumiból, vagy gumiszerű műanyagból készült rugalmas csőösszekötőelem, csövekhez ill. csővezetékekhez
3 172897 4 azt jelenti, hogy az ismert megoldásoknál nagyobb kompenzáló hatás elérése csak nagyobb beépítési hosszal valósítható meg. Amint az előzőekből is látható, a felmerülő igényeket minden szempontból kielégítő, megnövekedett kompenzáló hatást és könnyű szerelhetőséget is biztosító megoldás — a beépítési hossz növelése nélkül — a technika jelenlegi állása szerint még nem ismeretes. A találmány szerinti megoldás célkitűzése olyan rugalmas csőösszekötő elem kialakítása, amely az ismert megoldások hátrányait kiküszöböli, oly módon, hogy viszonylag kis szerkezeti hossz mellett nagy összenyomódást, illetve tágulást tesz lehetővé, valamint megfelelő szigetelő hatást nyújt és emellett a könnyű szerelhetőséget is biztosítja. A fenti célkitűzés elérése a találmány értelmében oly módon lehetséges, hogy míg az elem két végén elhelyezett karimák közötti rész az ismert megoldásoknál a középen kialakított, egy vagy több dilatációs hullámból és annak két oldalán a peremekig terjedő, merev hengeres szakaszból ált, a találmány szerinti megoldásnál a karimák közötti rész egyrészt változatlanul a középen elhelyezkedő dilatációs hullámból, másrészt azonban a hengeres merev szakaszok helyett a működés során ugyancsak dilatációs hullámként funkcionáló két további szakaszból áll. Sikerült tehát olyan kialakítást találnunk, amelynél a merev hengeres részeket dilatációs hullámként működő részekkel helyettesítettük és ezáltal az elem azonos hosszúság mellett lényegesen nagyobb behatások ellensúlyozására képes, mint az ismert megoldások. Ugyanakkor a találmány szerinti rugalmas csőösszekötő elem speciális kialakítása révén a csővezetékek közé való beszerelést nagy mértékben leegyszerűsíti. A találmány szerinti megoldás lényege, hogy a rugalmas csőösszekötő elem középső szakaszán kialakított dilatációs hullám mindkét oldalán nagyszilárdságú anyagból készült gyűrűk vannak, előnyösen az elem rugalmas anyagába beágyazva, az ezt követő hengeres szakaszok pedig az elem anyagából készült, a felületből kiemelkedő pattintőgyűrűkig terjednek, az elem két végén pedig az említett pattintógyűrűk és a felhajló peremek között kialakított, a fém karima befogadására alkalmas hornyok vannak, mimellett az említett hengeres szakaszok olyan szövetbetéteket tartalmaznak, melyekben az erősítő szálak iránya a dilatációs elem tengelyével 55°-nál kisebb szöget zár be. A gyakorlatban az elem úgy funkcionál, hogy belső nyomás hatására a pattintógyűrűk és a peremek közötti hornyokba bepattintott íém karima, illetve a középső dilatációs hullám után elhelyezett nagyszilárdságú anyagból készült gyűrűk közié eső hengeres szakaszok a rögzített átmérők közé eső szakaszukon tágulhatnak, minthogy a bennük levő erősítő szálak a dilatációs elem tengelyével SSs-nál kisebb szögben vannak elhelyezve. így ezek a szakaszok mint további dilatációs hullámok képesek működni. A találmány szerinti rugalmas csőösszekötő elem természetesen több dilatációs hullámmal is kialakítható, több nagyszilárdságú anyagból készített gyűrű és több hengeres szakasz beiktatásával. A felületből kiemelkedő pattintógyűrűk biztosítják, hogy a fém karima nem tud a peremtől eltávolodni. A fém karimák szerepe a találmány szerinti megoldásnál kettős, miután egyrészt a csővezetékek közé való beszerelhetőséget szolgálják, másrészt viszont szerepük van abban, hogy a hengeres szakaszok dilatációs hullámmá tudnak alakulni. Adott esetben a pattintógyűrűk alatt az átmérőváltozás elkerülésére és a fém karima szerepének határozottabbá tételére erősítés helyezhető el. A találmány szerinti megoldást közelebbről az ábrák kapcsán szemléltetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti elem, metszetben, működésén kívüli állapotban, a 2. ábra pedig a találmány szerinti rugalmas csőösszekötő elem, metszetben, működés közben. Az 1. ábrán látható tehát, hogy a találmány szerinti rugalmas csőösszekötő elem a 2 külső és a 4 belső természetes vagy szintetikus kaucsuk réteg között a 3 fém- vagy valamely szintetikus szálból, esetleg fém- vagy üvegszálból készült erősítőbetéteket tartalmazza. A 2 külső és a 4 belső réteg anyagának megválasztásakor természetesen az áramló közeg vegyi hatását mindenkor figyelembe kell venni. A 3 erősítő betétek az 5 véggyűrűk körül vissza vannak hajtva, így alakul ki a perem. A 4 belső borítót mindenkor az 1 perem legnagyobb átmérőjéig kell kihajtani, hogy az a tömítést adó teljes felületet beborítsa. Az egyes szakaszok kialakulását, majd a szélső dilatációs hullámok képződését biztosítják a fémből, vagy más nagyszilárdságú anyagból készült 6 gyűrűk. Az elem felépítését követő műveletek (bombírozás, vulkanizálás) során előadódó esetleges elmozdulás megakadályozására a 6 gyűrűk 7 zászlókkal lehetnek ellátva. A hengeres szakaszok végére vulkanizált 12 pattintógyűrűk biztosítják, hogy szereléskor a 8 karimák körben elforgathatok, így a megfelelő helyzetbe hozhatók és a későbbiekben e helyzetben tarthatók. A 12 pattint ógyűr ük alá helyezhetők el adott esetben a 13 erősítőbetétek. Szereléskor a rugalmas csőösszekötő elemet a helyére pattintott 8 karimákkal behelyezzük a 9 csőkarimák közé és a felpattintott 8 karimát tengelye körül úgy forgatjuk el, hogy a furatok tengelye egybeessék a 9 csőkarimák furattengelyével és beszereljük a 10 csavart - csavarfejjel a dilatációs hullám felé - a 11 csavaranyával és azt szilárdan meghúzzuk. A találmány szerinti rugalmas csőösszekötő elemnél tehát a belső nyomás hatására a két hengeres szakaszon körbefutó hullám alakul ki, melyeknek átmérője nagyobb, mint e szakaszok eredeti átmérője. E közben a középső dilatációs hullám átmérője csökken. Ennek a megoldásnak az az előnye az eddig alkalmazott megoldásokkal szemben, hogy egy dilatációs hullám helyett három képes a dilatációs tágulás hosszát felvenni, anélkül azonban, hogy az elem beépítési hosszát ennek érdekében növelni kellene. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 2
