172884. lajstromszámú szabadalom • Tetrahidro-2-nitrometilén-2H-1,3-tiazinokat tartalmazó kártevőirtó kompoziciók
5 172884 6 reakcióközegként előnyösen tetrahidrofurán és hexametilfoszforamid elegyét alkalmazzuk. A közbenső terméket a legtöbb esetben elkülönítés nélkül, közvetlenül a képződési reakcióelegyben reagáltathatjuk a beviendő R-csoportnak megfelelő szulfáttal, jodiddal, bromiddal, kloriddal vagy toziláttal. Amint már közöltük, a reakciókat sok esetben nitrogén-atmoszférában kell végrehajtanunk. A közbenső termékeket, illetve a végtermékeket önmagában ismert módszerekkel különíthetjük el és tisztíthatjuk, e módszereket a példákban ismertetjük. A „D” módszer a megfelelő tiazin és az defin-vegyület elegyét oldószeres közegben közepes hőmérsékletre, például 60—100C°-ra melegítjük. Oldószerként például alkilhalogenideket alkalmazhatunk. A reakciót rendszerint 1,2-diklóretánban, az elegy forráspontján (83—84 C°-on) hajtjuk végre. Az „E” módszer szerint az R helyén hidrogénatomot tartalmazó kiindulási tiazin-vegyületet ekvimoláris mennyiségű elemi halogénnel vagy pozitív halogenid-iont tartalmazó halogénezőszerrel reagáltatjuk. A reakciót adott esetben oldószeres közegben, például hidrogénhalogenid-megkötőszer jelenlétében hajtjuk végre. Pozitív halogenid-iont tartalmazó halogénezőszerekként például N-klór- vagy N-bróm-szukcinimidet használhatunk fel. Ha a halogénezést elemi klórral vagy brómmal végezzük, reakcióközegként rendszerint vizet alkalmazunk, míg amennyiben halogénezőszerként pozitív halogenid-iont tartalmazó vegyületeket használunk fel, a reakciót halogénezett rövidszénláncú alkánok jelenlétében végezhetjük. A reakció általában enyhe körülmények között (például 0-45 C°-on) megy végbe. A dihalogén-származékok képződésének kiküszöbölése érdekében előnyösen úgy járunk el, hogy a reakciót 5-10C°-on végezzük, és a lokális halogénezőszer-fölösleg kialakulásának megakadályozására a halogénezőszert lassú ütemben, erélyes keverés közben adagoljuk be. Az „F” módszer szerinti eljárásban alküezőszerként például alkil-halogenideket, -szulfátokat, valamint -tozilátokat alkalmazhatunk. Oldószerként előnyösen dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, acetont, acetonitrilt, nitrobenzolt vagy szulfolánt használunk fel. A reakciót 20 C° és 125 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A terméket közömbös oldószeres kicsapással vagy a reakcióelegy csökkentett nyomáson végzett bepárlásával különíthetjük el. A nitrometil-káliumot előnyösen úgy állítjuk elő, hogy nitrometánt terc-butanolos közegben kálium-terc-butoxiddal reagáltatunk. Az előző lépésben kapott közbenső terméket előnyösen oldószeres közegben, például terc-butanolban, szobahőmérsékleten reagáltatjuk nitrometil-káliummal. A végtermék elkülönítése során a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, majd a kapott rendszert megfelelő oldószerrel, például metilénkloriddal extraháljuk. A „G” módszer szerinti eljárás során előnyösen az „F” módszer ismertetésénél felsorolt alkilezöszereket használjuk fel. A reakciót célszerűen 50 C° és 150 C4 közötti hőmérsékleten hajijuk végre. Amennyiben a reakciót oldószerben végezzük, oldószerként célszerűen halogénezett rövidszénláncú alkánokat alkalmazunk. A „H” módszer szerinti eljárásban aldehid-reagensként célszerűen halogénezett aldehideket, így klorált, bromált vagy diklóracetaldehidet használunk fel. A reakció szobahőmérsékleten is végbemegy, egyes esetekben azonban a reakció teljessé tétele érdekében az elegy melegítésére van szükség. A kapott terméket önmagában ismert módon különíthetjük el és tisztíthatjuk. Az ,J” módszer szerinti eljárás során a tiazin-reagenst előnyösen - kis mennyiségű rövidszénláncú alkanollal elegyítve használjuk fel. A reakciókat célszerűen szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Egyes esetekben nem-bázikus jellegű végtermékeket kapunk, amelyek még savmegkötőszer távollétében sem képeznek sókat a melléktermékként képződő hidrogénhalogenidekkel. Ebben az esetben a végterméket úgy különíthetjük el, hogy a reakcióelegyet vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, majd az extraktumot bepároljuk. Vízzel nem elegyedő oldószerként halogénezett alkánokat, például metilénkloridot alkalmazhatunk. Amennyiben a végterméket só formájában kapjuk, a szabad bázis elkülönítése céljából a reakcióelegyet bázissal (például nátrium-hidrogénkarbonáttal) kezeljük, majd a vizes elegyet vízzel nem elegyedő oldószerrel (például halogénezett alkánokkal) extraháljuk. A találmány szerinti kártevőirtó (inszekticid és akaricid kompozíciók) 0,5-95 súly% mennyiségű (I) általános képletű hatóanyag mellett hordozóanyagot és/vagy felületaktív anyagot tartalmaznak. Felhasználás esetén ezeket a kompozíciókat a megfelelő hatás kifejtéséhez szükséges mennyiségben az irtandó kártevők tartózkodási helyére visszük fel. A „hordozóanyag” megjelölésen a leírásban olyan, szervetlen vagy szerves, természetes vagy szintetikus anyagot értünk, amely a hatóanyaghoz keverve megkönnyíti a hatóanyagnak a növényekre, magvakra, talajra vagy egyéb kezelendő területekre történő felvitelét, továbbá megkönnyíti a hatóanyagok kezelését, szállítását és tárolását. Hordozóanyagként szilárd anyagokat és folyadékokat egyaránt felhasználhatunk. A szilárd hordozóanyagok közül a következőket említjük meg: természetes és szintetikus agyagok és szilikátok, például természetes szilikátok, így diatomaföld, magnéziumszilikátok (például talkum), magnézium-alumínium-szilikátok (például attapulgit és vermikulit), alumínium-szilikátok (például kaolinit, montmorillonit és csillám), kalciumkarbonát, kalciumszulfát, szintetikus hidrogénezett sziliciumoxidok, szintetikus kalcium- vagy alumínium-szilikátok, elemi anyagok, például kén vagy szén, természetes és szintetikus gyanták, például kumaron-gyanták, polivinilklorid- és sztirol-polimerek és -kopolimerek, szilárd poliklór-fenolok, bitumen, viaszok, így méhviasz, paraffinviasz és klórozott ásványi viaszok, lebontható szerves anyagok, így őrölt kukoricacsutka és mogyoróhéj, továbbá szilárd műtrágyák, például snipcrfoszfötok. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
