172854. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezetre szerelt nagyfeszültségű szabadtéri kapcsolóberendezés

3 72854 4 Az ismert konstrukciók egyik legnagyobb hátránya, hogy 220 kV feszültségszintű szabadtéri kapcsolóberendezések előállításánál nem alkalmaz­hatók. A szabványosított szigetelési távolságok miatt 220 kV-nál hárompólusú 220 kV-os kapcsoló­berendezés nem építhető be az ismert felépítésű egységbe. A 110 kV-os kapcsolóberendezés egysé­gek viszonylag egyszerű kapcsolásuk esetén gazda­ságosak. Előnyeik egyrészét elvesztik, ha azonos feszültségen, de bonyolult például egy vagy több gyűjtősín-rendszerrel rendelkező kapcsolási elren­dezésű konstrukciókra térnek át. Az ismert felépítésű különösen 35 kV feszültség feletti szabadtéri kapcsolóberendezések villamos szerel­vényei tartószerkezeteken vannak elhelyezve, ame­lyek oszlopból, kereszttartóból és alapból állnak. Ezen elemeket egymástól különállóan szállítják és az építkezés helyén szerelik össze. Ezután a tartószerkezetre szintén különállóan szállított villa­mos szerelvényeket pólusaikkal felhelyezik. Egyes esetekben ugyanzon kapcsolóberendezésnél részben különálló, részben blokk konstrukciókat alkalmaz­nak. Célunk az, hogy találmányunkkal olyan tartó­­szerkezetre szerelt szabadtéri kapcsolóberendezést hozzunk létre, amely gyárilag blokk-felépítésben előállítható. További célunk a villamos szerel­vények pólusait tartalmazó egységek felhasználási területének 250 kV feszültségszintig való kiterjesz­tése: gazdaságos előállítás biztosítása, az egységek felépítésének és a tartószerkezetnek az egyszerűsítése és különböző feszültségszintű kapcsolóberendezéseknél való univerzális felhasz­nálásának biztosítása és szerkezeti elemei számának, valmaint anyagigényének minimalizálása, a helyigény és a földmunkálatok mértékének lecsökkentése, a villamos vezetékek szerelvényéhez csatlakozó villamosenergia-átviteli hálózat vezeték szerkeze­tének egyszerűsítése. Feladatunk találmány szerinti megoldásában olyan nagyfeszültségű szabadtéri kapcsolóberende­zést, például háromfázisú berendezést hozunk létre, amely egymással villamosán összekötött pólusú és tartószerkezetek kereszttartóira rögzített villamos szerelvényt tartalmaz. A tartószerkezetek oszlopai alapokhoz csatlakoznak. A villamos szerelvény pólusai és a tartószerkezetek legalább részben egy egységet alkotóan vannak kialakítva. A kapcsoló­berendezés az energiaátviteli-hálózatok számára összekötő vezetékkel rendelkezik. A találmány szerint minden egyes egység azonos vagy külön­böző villamos szerelvénynek legalább két pólusát tartalmazza, amely pólusok közös tartószerkezeten vannak elrendezve. A szomszédos egységek egymás között egységes térbeli állványzattá vannak össze­kapcsolva és a villamos szerelvényeknek a tartószerkezeteken elhelyezett pólusaival három­fázisú elemeket alkotnak. A nagyfeszültségű szabadtéri kapcsolóberende­zésnél célszerűen minden egyes háromfázisú elem térbeli állványzata legalább két szomszédos egység tartószerkezetéből van kiképezve. A térbeli állvány­zat oszlopai egymással, a talajon besüllyesztés mentesen elhelyezett kereszttartóra merőleges alap­­gerendákkal össze vannak kötve. A nagyfeszültségű szabadvezetékek összekötővezetékei közvetlenül a villamos vezetékszerelvény pólusait tartalmazó háromfázisú elemek térbeli állványzataihoz csatla­koznak. Ha a 220 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezést olyan egységekből alakítjuk ki, amelyek különböző szerelvények két pólusát tartalmazzák, és az egységeket a felépítés helyén kapcsoljuk össze háromfázisú elemekké akkor ezen feszültségszintű kapcsolóberendezések előregyártásának mértéke nö­velhető, a munka- és az anyagráfordítás csökkent­hető, az üzemi feltételek egyszerűsíthetők. Az ilyen kapcsolóberendezés nagyon gazdaságos előregyártott 220 kV-os alállomások létesítését teszi lehetővé. A rendszerint két oszlopból és kereszttartóból álló (például kettős T-alakú) lapos kivitelű tartó­­szerkezetek különböző feszültségszintű kapcsolóbe­rendezéseknél alkalmazhatók. Ezen tartószerkeze­tekre különböző villamos szerelvények pólusai szerelhetők fel és a megfelelő irányban elrendezhe­­tők. Az ilyen tartószerkezetek felépítése egyszerű, a villamos szerelvények felszerelése a gyárban nem igényel nagy területet, csomag formájában szállít­hatók. Az építéshelyen a szerelés lényege az alapokra való felállításból áll. Az ismertetett tartószerkezetek univerzálisak, mivel különböző szerelvények pólusainak beépítését teszik lehetővé, segítségükkel a kapcsolási elren­dezéstől függő és az alállomások szerkezeti követelményeinek megfelelő háromfázisú elemek alakíthatók ki. Az egységek tartószerkezeteiből és a talajon besüllyesztés nélkül elhelyezett alapgerendákból álló térbeli állványzatok minimális számú szerkezeti elemet tartalmaznak. Az állványzat felső összeköté­seként kereszttartók szolgálnak, amelyeken a villamos szerelvények pólusai vannak elrendezve. A térbeli állványzatok alsó összekötéseiként a kereszt­tartókra merőleges alapgerendák és függőleges elemekként támaszoszlopok szolgálnak. A támosz­­lopok magassága a felhelyezett villamos szerelvé­nyek veszélytelen kiszolgálását biztosítja. így például 220 kV-os villamos szerelvény hat pólussal rendelkező háromfázisú elemének állványzata há­rom kereszttartóból, hat oszlopból és két alap­gerendából áll. A találmány szerinti állványzat az ismert szerkeze­tektől eltérően minimális számú szerkezeti elemet tar­talmaz: egyidejűleg két feladatot lát el, egyrészt a vil­lamos szerelvény és villamosán kapcsolt pólusai szá­mára szilárd tartószerkezetként, másrészt alapként szolgál. Minden elem térbeli állványzata tehát minimális számú szerkezeti elemből áll, ezek nélkülözhetetlenek. Az ilyen elemekből felépített kapcsolóberendezés egyszerű szerkezetű és áttekint­hető, minimális az anyag- és munkaráfordítás, kis helyigényű, a földmunkák, a költségek és az építési idő minimális. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom