172800. lajstromszámú szabadalom • Árnyékolt pólusú motor, főleg hűtő- és klímakészülékek ventillátorainak hajtásához
3 172800 4 felhasználási területei, főleg olyan helyeken, mint pl. hűtő- és klímakészülékeknél, ahol a méretcsökkentés fontos követelmény. A nagy tekercsfej további hátránya a motor villamos jellemzőinek romlásában mutatkozik, de nem hanyagolható el a többlet tekercsanyag (réz) beépítésének gazdasági kihatása sem. A megoldás további hátránya, hogy a csatoló lemez csökkenti a tekercselési teret. Az említett találmányi leírásban ismertetett további kiviteli alaknál lehetőség van ugyan a tekercs közepes menethosszának csökkentésére, illetve az egyes menetek pólustörzshöz közeli elhelyezésére, de azon az áron, hogy a pólustörzset az állórész koszorúba külön kell besajtolni. Annak érdekében, hogy a mágneses tulajdonságok romlása elhanyagolható legyen, a pólustörzs és állórész koszorú egyesítésénél köszörült felületet és szoros illesztést kell alkalmazni. Ez a megoldás nagymértékben megnöveli a gyártási költségeket. További hátrányt jelent a csatoló, illetve szóró nyúlvány, mivel kialakítása bonyolult szerszámot kíván és ez nincs arányban a jellemzők javításával. A felsorolt műszaki és gazdasági hátrányok miatt fenti találmányi leírásban ismertetett megoldás ma már nem korszerű. A találmány célja olyan hasított pólusú motor megvalósítása, amely egyszerűen és az eddigiekhez képest kevesebb tekercsanyag és dinamólemez felhasználásával előállítható, ezentúl a főpólus tekercseinek hőmérséklete — lefogott forgórészes vizsgálat során — túláramvédő alkalmazása nélkül sem haladják meg a 165 C°-ot és burkolatának hőmérséklete sem emelkedik 150 C° fölé. A találmány további célja olyan árnyékolt pólusú motor megvalósítása, amelynek fajlagos villamos jellemzői - dinamólemez és a tekercsanyag súlyegységére vonatkoztatva - jobbak az eddig ismert motorokénál. A feladat találmány szerinti megoldásában a pólus és a segédpólus sarujának forgórész felőli íve menti, a pólus törzsének szimmetriatengelyéhez mért kinyúlása aszimmetrikus, ahol a főpólus sarujának kinyúlása nagyobb a segédpólus sarujának kinyúlásánál. Célszerűen a főpólus forgórész felőli ívszakasza a pólus törzse szimmetriatengelyének egyik oldalán, a segédpólus forgórész felőli ívszakasza a szimmetriatengely másik oldalán helyezkedik el. A főpólus forgórész fdőli felületében a forgásiránnyal ellentétes oldalon hornyok vannak kialakítva amelyek célszerűen a főpólus forgórész felőli ívszakasza egyharmadánál helyezkednek el. A találmányt közelebbről az 1. és 2., valamint a 3. ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a találmány szerinti állórésziemez példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. A 2. ábra a pólustengelyre - az ismert módon — szimmetrikusan kialakított pólussaru alakját, valamint a tekercsmenetek behelyezést módját és méretarányát szemlélteti. A 3. ábra a találmány szerinti pólussaru példaképpeni kiviteli alakját, valamint a tekercsmenetek horonyba helyezési módját és méretarányát szemlélteti. Az 1. ábra szerinti 1 állórész pólusai 3 főpólusra és 8 segédpólusra vannak osztva (3. ábra). A pólus — 3 főpólus és a 8 segédpólus — sarujának forgórész felőli ap íve menti, a pólus 2 törzsének y szimmetriatengelyéhez mért kinyúlása aszimmetrikus, ahol a 3 főpólus sarujának kinyúlása nagyobb a 8 segédpólus sarujának fynyúlásánd. A 3 főpólus forgórész felőli ß ívszakasza a pólus 2 törzse y szimmetriatengelyének egyik oldalán a 8 segédpólus forgórész felőli y ívszakasza az y szimmetriatengely másik oldalán helyezkedik el. A 3 főpólus forgórész felőli felületében a forgásiránnyal ellentétes oldalon 4 hornyok vannak kialakítva, amelyek célszerűen a főpólus forgórész felőli ß ívszakasza egyharmadánál helyezkednek el a saru szélétől mérve. A 4 hornyok számát és méretét a kívánt indítási és üzemi jellemzők figyelembevételével határozzuk meg. A pólusok 5 tekercsét a 3. ábra szerinti c méret figyelembevételével készítjük el. Az egyes meneteket először a 3 főpólus sarujának 6 csúcsa felől helyezzük az állórész 7 hornyába, majd a menetek másik ágát a 8 segédpólus sarujának szélső csúcsán vetjük át. A találmány szerinti pólussaru kialakítás lehetővé teszi, hogy a pólustörzsre szorosan illeszkedő tekercset alkalmazhassunk előregyártott tekercs esetén is, mivel az egyes menetek horonyba helyezéséhez — a pólustörzs által meghatározott méretekhez képest — nem kell megnövelni az 5 tekercs közepes menethosszát, a 3. ábra szerinti c méret ugyanis közelítőleg megegyezik a pólus 2 törzsének szélességi b méretével. Az eddig ismert megoldásoknál — mint azt a 2. ábra szemlélteti - a szimmetrikus pólussaru drendezése miatt az egyes menetek szélességi d méretét jóval nagyobbra kell választani, mint a pólus törzsének b mérete. Ebből adódik, hogy az ismert motoroknál — a találmány szerinti megoldáshoz képest - jelentősen több tekercsanyagot kellett beépíteni, nagyobb tekercsméretek adódtak. Ez egyrészt gazdasági szempontból hátrányos, másrészt növeli a motor méreteit, a nagyobb tekercsellenállás miatt jelentősen nagyobb a tekercs veszteség, aminek következtében az ismert megoldású motor károsan túlmelegedhet. A találmány szerinti megoldással eléijük azt, hogy az dőregyártott tekercsnél az egyes menetek méretét — az ismert megoldásokhoz képest — jelentősen lehet csökkenteni, ezáltal lényegesen kisebb lesz a rézveszteség és természetesen a motor melegedése is. A főpólus végén célszerűen kialakított hornyokkal eléijük, hogy ott — a mágneses ellenállás megnövekedése miatt — az áthaladó fluxus siet a főpólussaru többi részén átfolyó fluxushoz képest. Ezáltal javul a gép mágneses mezeje, így a villamos jellemzők is. A találmány szerint elkészült motorok laboratóriumi példányain végzett mérések egyértelműen bizonyítják, hogy a tekercsanyag csökkenésén túl a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
