172791. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egymást keresztező rúdszerű testek, különösen betonacélok egymáshoz rögzítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. VII. 24. (HE-661 ) Közzététel napja: 1978. VI. 28. 172791 Nemzetközi osztályozás: E 04 C 5/16 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. V. 31. Feltalálók: Tulajdonos: Ivánfi Jenő műszaki gazd. tanácsadó, Jaczkovics József Heves Megyei Tanácsi Építőipari gépészmérnök, Kazincbarcika, Kovács Gábor építőmérnök, Vállalat, Éger Nagy Károly üzemmérnök, Eger, Seenger Pál ép. mérnök, Budapest Szerkezet egymást keresztező rúdszerű testek, különösen betonacélok egymáshoz rögzítésére 1 A találmány egymást keresztező rúdszerű testek, főként betonacélok egymáshoz rögzítésére, és előnyösen más tárgyaktól, például zsaluzattól távközzel történő megtartására szolgáló szerkezetre vonatkozik. 5 Vasbeton szerkezetek, főként lemezszerű vasbeton testek, például panelok, födémek, falak és hasonlók vasszerelését általában betonacél hálók alkotják, amelyek egymást keresztező betonacél 10 rudakból állanak. A keresztezés! pontokon a hálót alkotó betonacélokat túlnyomórészt kötöződróttal vagy hegesztéssel rögzítik egymáshoz. Az előbbi módszer korszerűtlen, nem termelékeny, nagy az élőmunka ráfordítás igénye, emellett a rögzített 15 rudak egymáshoz képest elfordulhatnak. A hegesztés viszont költséges, energiaigényes, emellett munkaigényes is. A vasszerelésnek, például betonacélhálónak a 20 szakterületen közismerten a külső betonfelülettől legalább 15-20 mm távolságban a betontest belsejében kell elhelyezkedni, azaz a betonacélháló számára ilyen mértékű betontakarást kell biztosítani. Ezt a feladatot jelenleg általában csak kor- 25 szerűden módon - például kőtörmeléknek, betonkockáknak, betonacéldaraboknak a háló és a zsaluzat közé helyezésével - tudják megoldani, tehát ez a munkafázis is az építési költségeket hátrányosan befolyásoló tényezőként jelentkezik. 30 2 E hiányosságok kiküszöbölésére irányul az 1 062 978 számú angol szabadalmi leírásból megismerhető rugalmas, vékony műanyaglemezbői készült, lényegében fordított V-alakú elem, amelynek íves száraiban ovális bevágások vannak kiképezve az egyik irányban húzódó betonacél számára. A másik, az előbbire merőleges betonacél az első felett, az elem gerince alatt, azzal páruzamosan fekszik. E megoldás hátránya, hogy erőátviteli kapcsolatok létesítésére nem alkalmas, a betonozáskor fellépő igénybevételek hatására könnyen eltörhet, tönkremehet, és benne a betonacélok hossztengelyük irányában könnyen elcsúszhatnak. Emellett az elem gyártása viszonylag bonyolult, szerelése nem egyszerű, nagy gyakorlatot kíván. Az 1 040 368 számú angol szabadalmi leírás ugyancsak egymást keresztező betonacélok rögzítésére és a zsaluzattól történő távtartás biztosítására szolgáló elemre vonatkozik. Ez lefelé szélesedő bakszerű műanyagtestből áll, amelynek két felfelé álló, egymással mintegy vályút alkotó pofája van, amelyek felső részében kör alakú kivágások vannak. Ezek e kör átmérőjénél kisebb nyílással futnak ki a pofák felső élére. Az elem a nyílással lefelé fordítva és a kereszteződő betonacélokra vezetve a rögzítést, a szélesebb talprésszel lefelé fordítva, s az alsó betonacél egy közbenső helyére erősítve a távtartást szolgálja. E megoldás hátránya, hogy csak egyfajta átmérőjű betonacélokhoz alkalmazható, így minden átmérőhöz más elemkészletet 1
