172785. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos impulzus (pl.távírójel) normált időtartamával arányos kvantált mérőjel előállítására és kijelzésére és/vagy további feldolgozására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LfÍRÁS 172785 Bejelentés napja: 1976. XII. 23. (FO—757) Nemzetközi osztályozás: G 01 R 29/00 Közzététel napja: 1978. VII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. V. 31. Feltalálók: Tulajdonos: Fonódj János oki. mérnök 50%, Szentendre, Faragó János Finommechanikai Vállalat, oki mérnök 25%, Makai Lajos oki. mérnök 25%, Budapest Budapest Berendezés villamos impulzus (pl. távírójel) normált időtartamával arányos kvantált mérőjel előállítására és kijelzésére és/vagy további feldolgozására 1 A találmány tárgya olyan berendezés, mely lehetővé teszi villamos impulzus időtartamának olyan módon való meghatározását, hogy a mérőjel az időtartam normált értékét (névleges időtartamhoz való arányát) fejezze ki kvantált alakban. (Kvantálásnak nevezzük, ha a mért értéket egyenlő elemi értékek összegeként értelmezzük és olyan impulzussereggel fejezzük ki, melyben az impulzusok száma egyenlő a mért értékben foglalt elemi értékek számával.) A találmány lehetővé teszi bármely fizikai mennyiség normált értékének kvantált meghatározását, ha a fizikai mennyiség villamos impulzus időtartamával reprezentálható. A találmány ilyenformán a műszaki élet bármilyen területén hasznosítható, a távírótorzítások mérése területén azonban az ilyen mérőjel előállítása különös jelentőséggel bír. Ezért a könnyebb követhetőség érdekében a találmányt távírótorzítás mérésénél való alkalmazása kapcsán ismertetjük, s csak rövidebben utalunk az egyéb alkalmazási lehetőségekre. A távírótorzításokat a CCITT 33.04 meghatározása szerint alapvetően kétféleképpen értelmezik. Távírótorzításról beszélünk, ha a) a ,jellemző időtartamok” valamelyike nem egyezik az elméleti időtartamával, vagy b) a „jellemző időpillanatok” nem esnek egybe a megfelelő elméleti időpillanatokkal. 2 A torzítás meghatározásánál ezért fontos jellemző a távíróvonalra adott impulzus időtartama (vonatkozási, illetve ún. elméleti időtartam - Te) és a vonalról érkező impulzus időtartama közötti 5 különbség, Te időtartam százalékában kifejezve, vagyis AT Tx-Te ő(%) -------100 = ——- • 100 10 Te Te Tx>Te esetén a torzítás jeltöbbletes és számértéke pozitív Tx<Te esetén jelhiányos és negatív. A mérési módszerek egyrészénél az algebrai különbség előjelhelyesen előáll, más módszereknél a műszer szolgáltatja az eltérés abszolút értékét és külön mutatja annak előjelét (mutatós műszernél 20 pl. a kitérés irányával, kvantált impulzussereg esetén külön kijelzéssel stb.). Ilyen esetben az előbbi képlet helyes alakja AT T —T 25 ő(%) = ±|-----I • 100 = ±| ——-I - 100 Te Te Ennek az értéknek a meghatározására jelenleg főképpen három csoportba sorolható különféle 30 módszereket alkalmaznak üzemi viszonyok között: 172785
