172781. lajstromszámú szabadalom • Közelítőleg frekvenciafüggetlen irányjelleggörbéjű hangsugárzó, elsősorban hangoszlop

MAGYAR népköztársaság országos TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS S ZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 172781 Bejelentés napja: 1976. IX. 13. (EE-2437) Nemzetközi osztályozás: H 04 R 9/06 Közzététel napja: 1978. VII. 28. Megjelent: 1979. V. 31. Feltalálók: Tulajdonos: Balogh Géza oki villamosmérnök 27%, Karcsay Rezső Elektroakusztikai Gyár, oki. villamosmérnök 27%, Bukovics Ferenc oki. villamos- Budapest mérnök 23%, Budapest, Seszták Emil oki. villamosmérnök 23%, Maglód Közelítőleg frekvenciafüggetlen irányjelleggörbéiű hangsugárzó, elsősorban hangoszlop 1 A találmány tárgya egy közelítőleg frekvencia­független irányjelleggörbéjű hangsugárzó, elsősorban hangoszlop, amely legalább kétutas megoldású, és a magasfrekvenciákat sugárzó, tölcséres nyomókamrás hangszóró(k)ból álló egység, valamint a kisfrek­­venciákon hatékony, közvetlen sugárzó hangszó­ródból álló egység olyan elrendezésű önmagában és együttesen, hogy az ismert hangsugárzó megol­dásokhoz viszonyítva mind a horizontális, mind a vertikális irányjelleggörbe alakja kevésbé függ a frekvenciától. Ismeretes, hogv világszerte törekvés az, hogy az elektroakusztikai átalakítók ezen belül a hangsu­gárzók paraméterei függetlenek legyenek a frekven­ciától. Korábban megelégedtek azzal, hogy a hang­sugárzók frekvenciamenete, azaz a hangsugárzók által vonatkoztatási tengelyében mérhető hang­nyomás frekvenciafüggetlen legyen. Ma már egyre inkább követelmény az, hogy a vonatkoztatási tengelytől eltérő irányban is frekvenciafüggetlen legyen az előállított hangnyomás. Ez azt jelenti, hogy olyan hangsugárzókra van igény, amelyeknek irányjelleggörbéje frekvenciától független. A ma általánosan használatos hangoszlopok frekvenciamenete a közepes frekvenciákon azaz 500-1000 Hz körüli frekvenciasávban kiemelést mutat, s mind a mély, mind a magasfrekvenciákon esés mutatkozik. Ennek oka az, hogy a hangoszlo­poknál az ún. csoporthatás miatt a mélyebb és közepes frekvenciákon a sugárzási feltételek (sugár-2 zási impedancia és a hangszóró mozgó részeinek mechanikai impedancia viszonya) kedvezőbbek, mint egyetlen hangszóró esetén. Ezért a hangszóró­kat speciálisan hangoszlopokhoz kellene tervezni 5 avégett, hogy hangoszlopba beépítve adjanak együt­tesen egyenes frekvenciamenetet. Elsősorban belső­téri hangoszlopok esetében szokásos az a megoldás, hogy a magasfrekvenciákon eső jelleget mutató frekvenciamenetet, egy, vagy több magasfrekven- 10 dákon sugárzó tölcséres hangszóró beépítésével javítják meg, amelyet villamosán elválasztanak a mély sugárzóktól ún. keresztező szűrővel. Az ismert megoldásoknak azonban közös hát­rányuk az, hogy az irányjelleggörbéjük a frekvencia 15 függvényében erősen változik, azaz különböző szög­ben mérhető hangnyomásfrekvencia jelleggörbéjük a vonatkozási tengelyben mért frekvencia jelleggör­bétől erősen eltér. Egyutas rendszerű hangoszlopnál a horizontális irányjelleggörbe gyakorlatilag a beépí- 20 tett hangszórók irányjelleggörbéjével egyezik meg, amely önmagában is azt jelenti (szokásos hang­szórókat feltételezve), hogy a magasabb frekvenciák felé egyre jobban beszűkül az irányjelleggörbe. Vertikális irányban mélyfrekvenciákon gömbi jel- 25 legű az irányjelleggörbe és a közepes frekvenciák felé haladva egyre szűkülővé válik (egyre irányítot­­tabb a sugárzó), majd a csoporthatás megszűnésével egyre csipkézettebb az egyedi hangszórók kölcsön­hatásából eredően. Mind a horizontális, mind a 30 vertikális irányjelleggörbében a magasabb frekven-

Next

/
Oldalképek
Tartalom