172772. lajstromszámú szabadalom • Tisztítókészülék ülepítőberendezéshez
3 172772 4 tornát képeznek, míg lefelé folyó folyadékfilmet képezünk a csöveknek azon felületein, amelyek a csatornát szegélyezik. Nagyfeszültséget alkalmazunk a csatornába szerelt kisütő elektróda szerkezet és a folyadékfilm közé, amely utóbbi kollektorként működik, miközben a gázáramban levő szennyeződések, amelyek áthaladnak a csatornán, ionizálva vannak, és arra kényszerülnek, hogy a kollektor filmek felé vándoroljanak, míg a film lefelé viszi őket, úgy, hogy ott rendelkezésre állnak, míg a tiszta gáz a csatorna felső végén jelenik meg. Míg a folyadékfilmnek természetes tendenciája, hogy lemossa a csövek azon felületeit, amelyek a csatornát határolják, különösen a belső cső külső felületéről, egy Venturi-féle beömlő nyílás, amelyen keresztül a beáramló gázt a csatorna alsó végén betápláljuk, létrehozza a gáz kiterjedését és ez a kiterjedő gáz ellenáramban mozog a lefelé folyó folyadékfilmmel szemben és úgy működik, hogy a folyadékot a csőfelük-tre szorítja, miközben egyenletes filmet tart fenn rajta, amelyik hatásosan növeli az ülepedést. Ha valaki növelni kívánja a fent ismertetett nedves ülepítő berendezés működési kapacitását, ez nem tehető meg egyszerűen azáltal, hogy növeli a belső és a külső csövek átmérőit, mivel ilyenkor a gyűrű alakú csatorna keresztmetszetének sugárirányú mérete megnöveli ugyan a csatorna teljes köbtartalmát, amivel a szerkezet működési kapacitása is megnövekszik, de ugyanakkor megnő a feszültségkövetelmény is az optimális értéken túl. A kívánt feszültséget, amely szükséges ahhoz, hogy az elektrosztatikus üiepítés létrejöjjön, a kisütő elektróda és a kollektor filmek közötti távolság vagy a légrés határozza meg, és lia ez a távköz, amelyet a csatorna sugárirányú mérete határoz meg, megnövekszik, növeli a rendszer kapacitását, de a feszültségkövetel rnények ugyanakkor a gyakorlati határokon messze túlnőhetnek. A szokványos mód, ahogy a rendszer kapacitását meg szokták növelni anélkül, hogy a gáz átvezető csatornának sugárirányú méreteit megváltoztatnák, abban áll, hogy' meghatározott távolságot tartanak a belső és külső csövek között, miközben megnövelik ezek átmérőit. Ilyen módon, amennyiben kisméretű ülepítő berendezést készítenek egy belső csővel, amelynek kb. lOOcm-es átmérője van, és egy külső csővel, amelynek 125 cm az átmérője, nagyobb ülepítő berendezést lehet kialakítani azáltal, hogy 150 és 175 cm átmérőjű csöveket használnak, míg a sugárirányú méretek mind a kicsi, mind pedig a nagy ülepítő berendezésben 25 cm-t tesznek ki. Amikor azonban a méreteket ilyen modor, megnövelik, megnő a kihasználatlan tér is a belső cső belsejében és ennek következtében az ülepítő berendezés szerkezeti méretei meg nem engedhetően nagyok lesznek a működési kapacitáshoz képest. A fentiek figyelembevételével találmányunk segítségével olyan viszonylag tömör, nedves elektrosztatikus ülepítő berendezést kívánunk kialakítani, amelynél nagy működési kapacitás mellett a kihasználatlan tér minimális. Pontosabban az a célunk, hogy találmányunk segítségével többszörösen koncentrikus ülepítő berendezést alakítsunk ki, amely gyűrű alakú koncentrikus csatornákból áll, és valamennyi ilyen csatornának azonos sugárirányú mérete vagy légrése van, míg az elektrosztatikus feszültségkövetelmény mindegyik csatornánál azonos. Olyan nedves elektrosztatikus ülepítő berendezést kívánunk kialakítani, amely hatásossága mellett elfogadható méretű, viszonylag kis költségekkel felépíthető, és hosszú időn át működtethető karbantartás és felügyelet nélkül. Röviden összefoglalva, fenti célkitűzéseinket olyan ülepítő berendezésnél valósítjuk meg, amelyben a koncentrikus gyűrű alakú csatornák vannak, amelyeknek azonos sugárirányú méretük van, és ezen méretet egy sor függőlegesen elhelyezett koncentrikusan elrendezett és fokozatosan növekedő átmérőjű csatorna határozza meg, míg a szomszédos csatornák belső és külső felületei képezik a sorban a gyűrű alakú áramlási csatornák határoló felületeit, és rajtuk lefelé folyó egyenletes folyadékfilm van kialakítva. Mindegyik csatornában kisütő elektródát képező kosár vagy szerkezet van elhelyezve, és nagyfeszültségű tápforrás van kötve a kisütő elektródák és a hozzájuk rendelt folyadékfilmek közé, amely utóbbiak kollektorként működnek és a csatornában áramló gázárammal felfelé továbbított szennyeződések ionizálódnak és a folyékony filmek felé vándorolnak, míg a filmek azokat lefelé szállítják, úgy, hogy azok rendelkezésre állnak, a csatornák felső végén megjelenő gáz pedig szennyezéstől mentes. Azáltal, hogy az ülepítő berendezésben a szennyezéseket vékony egyenletes folyadékfilm szállítja el, a készülék egyidejűleg kémiai reakciós készülékként is működhet, amely értékes vegyületeket tud kialakítani, és ezek melléktermékekként kivonhatok a légszennyezés ellenőrzésének nyomán. A folyadékok lehetnek savak, lúgok, vagy más kémiai tulajdonságokkal rendelkezhetnek, úgy, hogy a részecskékből álló kivont anyag, amely a folyékony filmre ütközik, kívánatos vegyületeket alkothat. Továbbá gőz, köd, aeroszolok vagy részecskék fecskendezhetők a gázáramba a Venturi-toroknál, amivel a gázok természetét megváltoztatjuk és bizonyos esetekben szemcsés anyagokká alakítjuk át azokat úgy, hogy ülepíthetők lesznek, és kívánt kémiai vegyületekké kombinálhatók, amikor gyűjtőelektródán levő folyadékfilmbe ütköznek. A fentiek alapján az ülepítőberendezéssel három feladatot kívánunk megoldani: 1. ellenőrizni a légszennyezést, 2. a gázáram természetét módosítani, és 3. kombinálni a szemcsés anyagot olyan folyadékokkal, amelyek a gyűjtőelektródák lemosása közben hasznos és értékes jövedelmező termékeket szolgáltatnak. A legnagyobb akadályt a kisütő elektróda megfelelő feszültségének biztosítása jelenti. A kisütő elektróda szigeteld anyagból levő tartóoszlopon van elhelyezve. A tartóoszlopra lerakódó szennyeződések ronlják a szigetelést. A találmány 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
