172771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-hidroxi-1,2,4-triazol-származékok előállítására
3 172771 4 fönn, széntetraklorid, klórbenzol, valamint aromás szénhidrogének, így benzol és toluol, vagy ketonok, különösen metiletüketon, vagy észterek, különösen ecetsavetilészter, vagy éterek és éterszerű vegyületek, így dietiléter, tetrahidrofurán és dioxán, alkalmasak. Az ezt követő ciklizálási reakciónál alkalmas oldószerekként különösen alkoholok és víz jönnek számításba, ahol az alkoholok különösen 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkoholok. A ciklizálást azonban oldószerek jelenléte nélkül is végrehajthatjuk. Valamely (II) étalános képletű hidrazinkarbonsavészternek klórdaniddal való reakcióját előnyösen savmegkötőszer jelenlétében 0 C° és 30 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Savmegkötő szerekként különösen alkálifémhidroxidok, -karbonátok és különösen -hidrogénkarbonátok alkalmasak. Előnyös továbbá az is, ha valamely (II) általános képletű hidrazinkarbonsavészter klórdaniddal való reakcióját valamely kétfázisú reakcióközegben, amely előnyösen vízből és az előzőekben megnevezett, vízzel nem elegyedő oldószerből áll, végezzük. A ciklizálási reakciót 0 C° és 140 C° közötti, előnyösen 40 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten, hajtjuk végre. A reakciót légköri nyomáson, vagy szükség esetén egészen 50 atmoszféráig terjedő túlnyomáson valamely autoklávban vitelezzük ki. A ciklizálási reakciónak valamely rövidszénláncú alkanolban történő végrehajtásánál célszerűen a megfelelő nátrium- vagy káliumalkoholát jelenlétében dolgozunk. A ciklizálási reakdónak valamely rövidszénláncú alkanolban való ciklizálását azonban nátrium- vagy káliumhidroxid jelenlétében is végrehajthatjuk. A ciklizálási reakciónak vízben történő kivitelezésénél előnyösen nátrium- vagy káliumhidroxid jelenlétében dolgozunk. Az Rí és R2 szubsztituensek alkilcsoportként egyenes és elágazó szénláncú, 1—6 szénatomos alkilcsoportot jelentenek. Az R2 szubsztituens benzil-csoportként a benzolgyűrűben halogénatommal, különösen klór- vagy brómatommal helyettesítve lehet. A találmány szerinti eljárást a következő példák kapcsán közelebbről is bemutatjuk. 1. példa 73,0 g 2-izopropilhidrazinkarbonsavetilésztert és 42,0 g nátriumhidrogénkarbonátot belekeverünk 200 ml metilénkloridba és 400 ml vízbe. Ezután a reakciókeverékbe állandó keverés közben 20 perc leforgása alatt szobahőmérsékleten 30,8 g gáz alakú klórdanidot vezetünk. Egy óra hosszat tartó keverés után a metilénkloridos fázist elkülönítjük nátriumszulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Maradékként 75,0 g (az elméleti kitermelés 87,5%-ának megfelelő) 2-izopropil-2-danohidrazinkarbonsavetilésztert kapunk, színtelen olaj alakjában. 1370 g 2-izopropil-2-cianohidrazinkarbonsavetilésztert egy autoklávba viszünk és 423 g metilmerkaptánt nyomunk bele. A hőmérsékletet 24 óra hosszat 40C°-on tartjuk és utána a keletkezett kristálydarát 2,5 literes szulfuráló lombikba visszük, majd olajfürdőn 2 1/2 óra hosszat 120C°-on melegítjük. A 90C°-ra lehűtött reakdómasszát ezután 1,2 liter vízzel kezeljük. Eközben a reaktíótermék kristályosán kiválik. A nyers l-izopropil-5-metiltio-3-hidroxi-l ,2,4-tiazolt szűréssel elkülönítjük és 1 liter acetonitrilből átkristályosítjuk. Ily módon 730 g (az elméleti kitermelés 52%-ának megfelelő) tiszta l-izopropü-5-metiltio-3-hidroxi-1,2,4-triazolt kapunk, amelynek az olvadáspontja 88—93 C°. 2. példa 800 g nátriumhidroxid 5000 nú vízzel készített oldatába bevezetünk 960 g metilmerkaptánt, majd ezt követően hozzácsepegtetünk 3024 g 2-izopropil-2-cianohidrazinkarbonsavetüésztert. A becsepegtetés közben a hőmérséklet 80C°-ra emelkedik és a reakcióelegyet ezt követően 2 óra hosszat 80 C°-on - tartjuk, ezután pedig 15 óra hosszat 20C°-on keverjük. A reakcióeiegyhez ezután 1200 g jégecetet adunk és ekkor 2872 g l-izopropil-5-metiltio-3-hidroxi-l,2,4-triazol válik le, amelynek az olvadáspontja 93—96 C°. A szűrletből ecetsavetilészterrel való extrahálással további 175 g 1-izopropil-5-metiltío-3-hi(lroxi-l,2,4-triazoIt kapunk. Az összkitermêlés így tehát 3047 g, amely az elméleti hozam 87,5%-ának felel meg. 3. példa 66,0 g 2-etilhidrazinkarbonsavetilésztert és 42.0 g nátriumhidrogénkarbonátot 200 ml metilénklorid és 400 ml víz elegyébe keverünk bele. A reakcióelegybe ezután állandó keverés közben 20 perc leforgása alatt szobahőmérsékleten 30,8 g gáz alakú klórciánt vezetünk be. Egy óra hosszat tartó keverés után a metilénkloridos fázist elkülönítjük, nátriumszulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Maradékként 69.0 g (az elméleti kitermelés 88%-ának megfelelő) 2-etil-2-hidrazinkarbonsavetilésztert kapunk színtelen olaj alakjában. 4,6 g nátrium 150 ml abszolút etanollal készített oldatába 60C°-on belecsepegtetünk 31,4 g 2-etil-2- -cianohidrazinkarbonsavetilésztert és az oldatot 4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A lehűtött oldatból 12 g jégecet hozzáadása után nátriumacetát válik ki, amelyet szűréssel elkülönítünk. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 200 nú kloroformmal extraháljuk. A kivonatot újból szárazra pároljuk és a maradékot dklohexánbói átkristályosítjuk. Ily módon 18,8 g (az elméleti kitermelés 60%-ának megfelelő) 1-etil-5-etoxi-3-hidroxi-l ,2,4-triazolt kapunk, amely 64-67 C°-on olvad. 4. példa 100 nú 33%-os abszolút etanolos dimetilamin•oldatba belecsepegtetünk 35,0 g 2-izopropfl-2- -cianohidrazinkarbonsavetilésztert. Az oldatot először 15 óra hosszat szobahőmérsékleten, utána 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
