172758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás geológiai képződmények, valamint meglazult kőzet-és földtömegek megerősítésére
5 172758 6 sebb molekulasúlyhoz 350—400-as hidroxilszám csatlakozik. A másik poliéterpoliol komponense molekulasúlya 2000-3500, hidroxilszáma 50-90. Az izocianáttal összekeveredő poliol komponens mennyiségét széles határokon belül változtathatjuk, előnyösen azonban annyi izocianátot alkalmazunk, hogy minden hidroxilcsoportra 0,5-2 izocianátcsoport jusson. Ha a geológiai képződmények vagy a meglazult kőzet- vagy földtömegek, amelyeket meg kell erősíteni, hogy nedvességet tartalmaznak, előnyös, ha az izocianátot nagy feleslegben alkal mázzuk. Alkalmazhatjuk továbbá a poliuretán kémiában ismert szokásos homogenizálószereket a jelenlevő poliuretánok módosítására, például a ricinusolajat, habosítószereket, így vizet és fluor tartalmú szénhidrogéneket, gyorsítószereket, így tercier aminokat és fém katalizátorokat (például ónkloridot, ón(II) oktoátot vagy dibutil-ón-dilaurátot), valamint habzást szabályozó anyagokat, így szerves szilikon-vegyületeket. Alkalmazhatunk továbbá töltőanyagokat is, így az 1 159 865 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi iratban leírt pernyét. Ha arra van szükség, hogy megelőzzük a megerősítéshez használt közeg habzását, hidrofil anyagokat is adagolhatunk, így zeolit-típusú nátrium-alumíniumszilikátot. A találmány szerinti eljárás előnyeit az alábbi példákkal szemlél tétjük. A példákban az alábbi jelöléseket alkalmaztuk: poliol 1 : olyan poliéter poliol, amelyet trimetilol-propánból és propilénoxidból állítottunk elő, hidroxilszáma 370, átlagos molekulasúlya 450 és viszkozitása 25 C°-on 700 mP, ricinusolaj: kereskedelemben kapható természetes anyag, 1. sajtolású, hidroxilszáma 148, viszkozitása 25C°-on 1000 mP, poliol 2: olyan poliéter poliol, amelyet trimetilolpropánból és propilénoxidból állítottunk elő, hidroxilszáma 56, átlagos molekulasúlya 3000 és viszkozitása 25 C°-on 550 mP, poliol 3: olyan poliéter poliol, amelyet 1,2-propilénglikolból és propilénoxidból állítottunk elő, hidroxilszáma 59, átlagos molekulasúlya 2500 és viszkozitása 25 C°-on 410 mP, poliol 4: olyan poliéter poliol, amelyet etiléndiaminból és propilénoxidból állítottunk elő, hidroxilszáma 61, átlagos molekulasúlya 3500 és viszkozitása 25 C°-on 630 mP, poliol 5: olyan poliéter poliol, amelyet trietanolaminból és propilénoxidból állítottunk elő, amíg hidroxilszáma a 103-at el nem érte majd etilénoxiddal folytatjuk a reakciót, amíg 58-as hidroxilszámot nem kaptunk, átlagos molekulasúlya 3200, viszkozitása 25 C°-on 480 mP, poliol 6: olyan poliéter poliol, amelyet 1 :5 molekula arányú szacharóz-l,2-propándiol keverékből és propilénoxidból állítottunk elő, hidroxilszáma 380, átlagos molekulasúlya 440 és viszkozitása 25 C°-on 580 mP. 1. példa 100-100 térfogatrész I. táblázatban megadott poliolt és poliol-keveréket összekevertünk egy olyan izocianát komponenssel, amelynek izocianát♦artalma 31% és viszkozitása 25 C°-on 140 mP, ar, elyet valamely formaldehid-anilin kondenzációs termék foszgénezésével kaptunk és 50%-nál több 4,4-düzocianát-difenilmetánt tartalmaz, valamint 5 súlyrész zeolit-típusú nátriumalumíniumszilikáttal, majd olyan fém formákba öntöttük, amelyeket olyan szerrel kezeltünk, amely lehetővé teszi a kész anyagnak a formából való eltávolítását. Az anyagok 15 percen át keményedtek szobahőmérsékleten, majd a formákat 5 órán át tartottuk 80 C°-on a keményedés teljessé-tétele céljából. A tömör, nem habosított poliuretán minták tulajdonságait az alábbi I. táblázat 1—3. oszlopában adjuk meg. Annak érdekében, hogy meghatározzuk a szén- és szomszédos kőzet-megkötő tulajdonságokat, agyagpalát és szenet 4 x 4 x 16 cm méretű prizmákra törtünk és a reakcióelegyet közéjük öntöttük, miközben állandó 2 mm-es nyílást tartottunk. Ezután meghatároztuk a cementált prizmák hajlító szilárdságát és ezt használtuk a megkötő tulajdonságok mértékének. 2. példa 100 térfogatrész II. táblázatban megadott poliol-keveréket kezeltünk az 1. példa szerinti módon. A poliolok jelzése megegyezik az 1. példában alkalmazott jelöléssel. A II. táblázatban megadott tulajdonságokat mértük. 3. példa 100—100 térfogatrész III. táblázatban megadott poliol-keveréket, ahol a poliol-keverékek jelzése az 1. példa szerinti, összekevertünk 1,2 térfogatrész vízzel és 0,6 térfogatrész polisziloxánnal habstabilizálás céljából. Ezután mindegyikhez hozzáadtunk 100 térfogatrész 1. példa szerinti izocianátot, és 30 másodpercen át kevertük. 4 perc múlva minden esetben megkezdődött a habképződés, körülbelül 15 perc múlva a képződött hab megszilárdult. A kapott hab tulajdonságait az alábbi III. Táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
