172757. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek
t i-(imidazol-l-il)-l-f4’-(2’’-metilienoxi)--(2’-klórfenoxi)]-3,3--dimetilbuían-2-on, l-(imidazol-l-il)-l-[(4’-(3”-klórfenoxi)-fenoxi]-3,3-dimetilbutan-2-oní 1 -(imidazol-1 -il)-l -[(4’-fenoxi-2 ’ó'-dibrómfenoxi]-3,3-dimetilbutan-2-on, 1 -(i midazol-1 -il)-1 -[(4’-(3”-nitrofeniltio)-(2’-brómfenoxi)]-3,3-dimetilbutan-2-on, 1 -(i mi dazol- l-il)-l-[4’-( 2 ’’-metoxifeniltio)-( 2:-kló rfenoxi) ]-3,3-dimetilbutan-2-on, l-(imi dazol-l-il)-l-[4’-(4”-bró mfeniltio)-(3’-klórfenoxi)]-3,3-dimetilbutan-2-on, l-(imidazol-l-il)-l-[4’-(2”-klórfenilszulfonil)-fenoxi]-3,3-dimetilbutan-2-on, 1 -(imidazol-1 -il)-l -[4’-(2”-klórfeni!karbonil)-(2’-brómfenoxi)]-3,3- -dimetilbutan-2-on, 1 -(imidazol-1 -il)-1 -[4J(2”,6”-diklórfenilkarbonil)-(2’-klórfenoxi)]-3,3- -dimetilbutan-2-on. 1 -(imidazol-1 -il)-1 -[4’-(2”-nitrofenilkarbonil)-fenoxi]-3,3-dimetilbutan-2-on, 1 -(imidazol-1 -il)-1 -[4’-(4”-brómbenzil)-(3’-brómfenoxi)]-3,3- -dimetilbutan-2-on, 1 -(imidazol-1 -ü)-1 -[4’{3”,5 ’’-diklórbenzil)-(2-metilfenoxi)]-3,3- -dimetilbutan-2-on, 1-(imidazol-1-il)-1-[4’(4”-terc-(butilbenzil)-fenoxi]-3,3- -dimetilbutan-2-on, A találmány szerinti szerek hatóanyagát képező (I) általános képletű vegyületek és azok sói még nem ismertek. A vegyületek és sói saját, még nem a technika állásához tartozó módszerünk szerint (2 429 514 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat) állítható elő. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben A jelentése karbonilcsoport, úgy állíthatjuk elő, hogy a) halogénéterketonokat ismert módszerek szerint imidazollal adott esetben savmegkötőszer, például káliumkarbonát vagy trietilamin vagy az imidazol feleslegének jelenlétében és poláris oldószerek, például acetonitril jelenlétében 20 és 150 C° közötti hőmérsékleten reagáltatunk, a kapott reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot szerves oldószerben, például metilénkloridban oldjuk, az oldatot vízzel kirázzuk és a szerves fázist vákuumban desztilláljuk (lásd: 2 455 954 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat). Az oldószer ledesztillálása után visszamaradó olajat szokásos módon tisztítjuk (lásd: előállítási példák). Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben A jelentése -CH(OH) csoport, úgy állítjuk elő, hogy az a) eljárásváltozat szerint kapott termékeket önmagában ismert módon redukáljuk. A redukálást (1) például hidrogénnel katalizátor, például Raney-nikkel és poláris oldószer, például metanol jelenlétében 20-50 C°-on, vagy (2) alumíniumizopropiláttal közömbös hígítószer jelenlétében 20-120 C°-on végzett redukcióként és ezt követő hidrolízissel, vagy (3) komplex hidridekkel, például nátriumbórhidriddel vagy lítiumalanáttal poláris oldószer jelenlétében, például metanol jelenlétében 0 és 30 C°-on végzett reakcióval és ezt követő hidrolízissel például vizes sósavval vagy (4) formamidinszulfinsawal és alkálifémhidroxiddal, például nátriumhidroxiddal vizes oldatban 20—100Cc-on poláris oldószer jelenlétében végezheti üi:.. Végül az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben A -C(OH) (alkil) csoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy (c) az (a) szerint kapott vegyületeket előnyösen Grignard reagensekkel, így alkilmagnéziumhalogenídekkel, főleg jodidokkaí vagy bromidokkal, például magnéziummetiljodid vízmentes dietiléterben 20-80 C°-on redukálva alkilezzük és utána például vizes ammóniumklorid-oldattal hidrolizáljuk. Az így kapott (I) általános képletű vegyületeket szokásos módon izoláljuk, adott esetben tisztítjuk, (lásd: előállítási példák). Az (I) általános képletű vegyületek sóit a szokásos sóképző módszerekkel állíthatjuk elő, például úgy, hogy a bázist éterben, például dietiléterben oldjuk és a megfelelő savat, például hidrogénkloridot adagoljuk az oldathoz, majd a kapott sót szűrjük és kívánt esetben tisztítjuk. A kündulási anyagként alkalmazható halogénéterketonok még nem ismertek, előállításuk azonban régóta ismert eljárások szerint történhet például úgy, hogy a megfelelő fenolszármazékot halogénketonnal reagáltatjuk (ún. Williamson féle éterszintézis). A maradó aktív hidrogénatomot utána ismert módon halogénatommal lecseréljük (vö.: előállítási példák). A találmány szerint alkalmazható fungicid hatóanyagok széles fungicid hatásspektrummal rendelkeznek és egyaránt alkalmazhatók a föld feletti növényrészeket és föld alatti növényrészeket károsító gombák, valamint a magokon keresztül fertőző kórokozók pusztítására. A növényvédelemben fungicid hatóanyagokat elsősorban az Archimycetes, Phycomycetes, Ascomycètes, Basidiomycetes és Fungii imperfecti gombafajok által okozott megbetegedések megelőzésére és kezelésére. A hatóanyagok különösen hatékonyak föld feletti növényrészeken élősködő gombákkal, így Erisyphe-, Venturia-, Pyricularia- és Pellicularia-fajtákkal szemben. Jó hatásúak az almavarasodás kórokozójával (Erysiphe graminis), a gabonalisztharmat kórokozójával (Fusicladium dendriticum) és a babrozsda kórokozójával (Uromyces phaseoli) szemben is. A hatóanyagok nemcsak protektiv hatásúak, hanem kurativ hatásuk is van, azaz megfertőzés utáni alkalmazásuk is védi a növényeket. A hatóanyagoknak továbbá szisztémikus hatása van, a talajon és gyökérén keresztül a föld feletti növényrészekbe jutva ott fejtik ki védőhatásukat. A találmány szerinti szereket talajkezelésre, vetőmagkezelésre, és a föld feletti növényrészek kezelésére alkalmazhatjuk. A találmány szerinti szerek melegvérűekre kifejtett toxicitása csekély, és a növények jól viselik el őket. A hatóanyagok majdnem szagtalanok, az emberi bőrnek nem ártanak, ezért a szerek kezelése nem kellemetlen. Az alkalmazható hatóanyagokat a szokásos készítményekké, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és granulátumokká alakíthatjuk. A készítményeket önmagában ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a 727 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
